A Nyugat-Európából beszerzett burgonyafajták esetében gyakran találkozhatunk azzal, hogy barnulnak, üregesednek, repedeznek. A hazai, keszthelyi fajták ezzel szemben lényegesen kisebb arányban hordozzák magukban ezeket a tüneteket, amit az idő – és a kutatások is – bebizonyítottak. A keszthelyi burgonya sokkal ellenállóbb, mint a külföldi társai. Ez jól látszik az eredményekben is, hiszen folyamatosan növekszik a hazai fajták részesedési aránya, mert az étkezési burgonyát termelők elsősorban azokat a fajtákat termelik és szaporítják, amelyekre jobban van igény – írja a novenyvedoszer.hu.
.jpg)
Az Agrárminisztérium célja, hogy 2030-ra hazánk önellátó legyen burgonyából – fotó: pixabay.com
Polgár Zsolt, a Keszthelyi Burgonyakutatási Központ vezetője, nemrég egy szakmai tanácskozáson azt hangoztatta, hogy a magyar fajták azért kerültek előtérbe, mert azokat itthoni körülményekre termesztették – ez az alapja az egész nemesítésnek.
Ezeket a fajtákat Keszthelyen öntözés nélkül, teljesen magukra hagyva termesztik, azt vizsgálva, hogy azok az extrém körülményeket mennyiségben és minőségben hogyan tolerálják. Ezek után már nem is lehet kérdés, hogy ahol mindent megadnak majd a burgonyának, ott még jobb eredményre számíthatnak a gazdák.
Sok nehézséggel küzd az ágazat, amelynek a következményei még nagyon hosszú ideig velünk maradnak, pedig a burgonya az egyik legfontosabb alapvető élelmiszerünk, hazánkban az egy főre jutó éves fogyasztás, csaknem 28 kilogramm.
Az itthon megtermelt burgonya korábban a teljes magyar piac ellátására elég volt, ma már azonban importra szorulunk. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében – az ország egyik legfontosabb termesztő körzetében – is visszaesett a termelés, 760 hektár területen foglalkoznak vele. A kilencvenes években csak Balkányban és környékén meghaladta az ezer hektárt a burgonya termesztése.
Az Agrárminisztérium célja, hogy 2030-ra hazánk önellátó legyen burgonyából, aminek az eléréséhez azonban elengedhetetlen az ágazat versenyképességének növelése.
A szakemberek szerint ehhez rendelkezésre áll a tudományos háttér, a megfelelő genetika, valamint a legkorszerűbb eszközök és technológiák is. A szaktárca jelentős forrásokat biztosított az öntözésfejlesztésre is, a Közös Agrár Politika stratégiai terve pedig kiemelt figyelmet fordít a burgonyatermesztés támogatására.
A szakma szerint több dolgon is változtatni kell. Hasonlóan más ágazatokhoz az összefogás hiánya miatt nehéz előrelépni, de mára már legalább felismerték a gazdák, hogy a magyar fajtákat előtérbe kell helyezni. Az is igaz, hogy öntözés nélkül nem lehet burgonyát termelni.
Drasztikusan csökkent az étkezési burgonya termőterülete is, amely idén 6700 hektár volt az országban, tavaly még 12 ezer, azt megelőzően 20 ezer hektárnyi volt.
A szakmai tanácskozásokon sokszor elhangzik, hogy a burgonyatermesztést nem tolják el maguktól a termesztők, de a körülmények kedvezőtlenek, munkaigényes növényről van szó, amelyhez hiányzik az állami támogatás, nagyon drága a szaporítóanyag és magasak a beruházási költségek.
A klímaváltozás sem kedvez: hazánkban öntözés nélkül ma már nem érdemes burgonyát termeszteni, ezért a gazdálkodóknak csak a magyar nemesítésű fajták jelenthetik a kitörési biztonságot. Ezek a fajták ugyanis a mi éghajlati körülményeink között lettek nemesítve.
_fill_540x300_0.jpg)
