„Bár a helyzet kétségbeejtő, még nem jutottunk túl azon a ponton, ahonnan már nincs visszaút" – írta az Élő bolygó jelentéshez Kristen Schuijt, a WWF International főigazgatója. Kérdés, hogy az elmúlt évek folyamatai adnak-e okot az optimizmusra.
Az állatok fogyatkozásának és eltűnésének az emberiségre nézve is pusztító következményei lehetnek: ha az ökoszisztémák túl nagy mértékben károsodnak, akkor nem lesznek képesek biztosítani számunkra a tiszta levegőt és vizet, illetve az élelmezésünkhöz szükséges egészséges talajt.
Földünk kritikus fordulópontokhoz közeledik, vagyis olyan pillanatokhoz, ahonnan a természeti rendszereket képtelenség lesz visszaállítani eredeti állapotukba.
A biológiai sokféleség és a természeti környezet jelenlegi helyzete és lehetséges jövője
A WWF (Világ Természeti Alap) kétévente készíti el Élő bolygó jelentését, jelenleg a tizenötödiket, melyben a globális biológiai sokféleség és a természeti környezet egészségi állapotát monitorozzák tudományos jelentések alapján.
Az egyik legfontosabb mérőszámuk az, hogy a gerinces állatok populációi hogyan változtak az elmúlt évek során. Sajnos ezek száma továbbra is meredeken csökken: az 1970-es kiinduló állapothoz képest az Élő Bolygó Index az 5495 megfigyelt gerinces faj populációinak 73 százalékos csökkenését mutatja. A WWF úgy fogalmaz: „A természet riasztó ütemben tűnik el."
Élőhelyük szerint csoportosítva az állatokat a legnagyobb nyomásnak jelenleg az édesvízi populációk vannak kitéve, a 89 százalékos csökkenésük katasztrófaközeli állapotot jelez. Ehhez nagymértékben hozzájárulnak az olyan élőhely-átalakítások, melyek megszüntetik a megszokott vándorlási útvonalaikat, mint például egy folyót elrekesztő duzzasztómű.
A szárazföldi populációk az elmúlt ötven évben 69, a tengeri populációk 59 százalékkal csökkentek. A vadon élő gerincesek populációcsökkenését a WWF szerint egy korai figyelmeztető jelzésként érdemes felfogni. Ha egy populáció egy bizonyos szint alá csökken, az adott faj nem képes ellátni az ökoszisztémán belüli szokásos szerepét, ezzel együtt sérülékennyé válik betegségekkel vagy szélsőséges időjárási eseményekkel szemben. A kihalási kockázat növekedésével az ökoszisztémák elveszítik ellenálló-képességüket, ami újabb dominók feldöntését hozza magával, és a bolygónk egyre kevésbé lesz élhető.
Ha a természetvesztés és az éghajlatváltozás kettős válsága tovább tart, akkor a társadalmak destabilizálódásával is számolnunk kell, és maga az emberi faj is veszélyeztetetté válik.
Egyelőre viszont mi veszélyeztetünk gyakorlatilag minden más fajt. A természetpusztulás egyik nagy hajtóerője az, ahogy élelmezni próbáljuk a Föld lakosságát. Hiába termelünk rekordmennyiségű élelmiszert, 735 millió ember napi szinten éhezik, miközben a populáció harmada elhízott. Becslések szerint az összes megtermelt élelmiszer 30–40 százalékát soha nem fogyasztják el. Ezek az adatok is jelzik, mennyire egyenlőtlen a tápanyagokhoz való hozzáférés.
A természetpusztulás egyik nagy hajtóerője az, ahogy élelmezni próbáljuk a Föld lakosságát – fotó: Shutterstock
A termelésbe bevont területek miatt zsugorodnak a természetszerű élőhelyek, miközben az élelmiszer-termelés rengeteg vizet használ fel, az összmennyiség 70 százalékát, és a szektor jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátó is, kb. 25 százalékért felel. Az éghajlatváltozás is az emberiség felelőssége, ugyanis a jelenlegi energiatermelés és -fogyasztás jelentős mértékben hozzájárul hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához, ami gyorsítja a felmelegedés ütemét.
Latin-Amerikában és a Karibi-térségben a legnagyobb a hanyatlás, ahol a gerincesek populációi 95 százalékkal csökkentek az ötvenkét évvel korábbi állapothoz képest. Az e területen található amazóniai esőerdő az egész Föld szempontjából kulcsfontosságú. Ez az egyik legnagyobb biodiverzitású terület, valamint az erdő jelentős karbonmegkötő is: 250–300 milliárd tonna szenet tárol, miközben több mint 47 millió ember otthona is.
Az amazóniai esőerdő az egész Föld szempontjából kulcsfontosságú – fotó: Shutterstock
A becslések szerint az esőerdő 14–17 százalékát már letarolták, és ha elérik a 20–25 százalékot, elérhetjük a fordulópontot. A fogyó erdők a csapadékmennyiség csökkenését okozzák, ráadásul előfordulhat, hogy egy idő után a trópusi erdőknek már alkalmatlanok lesznek a környezeti feltételek. Ez a globális élelmiszer-ellátásra és az emberekre is csapást jelentene. Amazónia az erdőtüzek és a növények kipusztulása miatt szén-dioxid-nyelőből -kibocsátóvá is válhat. 75 milliárd tonna szén kerülhet onnan a légkörbe, ami után lehetetlenné válik, hogy ne lépjük túl a klímaegyezmények által előirányzott 1,5 Celsius-fokos felmelegedést.
Latin-Amerika után Afrika (76 százalék), Ázsia és Óceánia térsége (60 százalék) következik fajvesztésben. Európában és Közép-Ázsiában, valamint Észak-Amerikában a csökkenés mértéke 35 és 39 százalék. Az élelmiszer-termelés mellett a legnagyobb veszélyeket az inváziós fajok és betegségek, valamint a természeti erőforrások túlhasználása jelentik a fajokra.
A világ országai hiába tettek számos vállalást, az intézkedések messze elmaradnak attól, melyekkel elérhetőek lennének a 2030-ra meghatározott célok. A jelenlegi állás szerint az évszázad végére nem 1,5, hanem közel 3 Celsius-fokkal emelkedhet a globális átlaghőmérséklet. A biológiai sokféleség megtartását célzó nemzeti tervek sem kecsegtetnek túl sok jóval, egyelőre az energetikai átállás az, amiben vannak biztató jelek, ugyanis az elmúlt évtizedben a globális megújulóenergia-kapacitás megduplázódott, a szél- és napenergia, valamint az akkumulátorok költségei pedig akár 85 százalékkal is csökkentek. De még ez is kevés a kitűzött célok eléréséhez.
Mi az, ami segíthetne?
A WWF szerint a következő öt évben meg kell háromszoroznunk a megújuló energiát, meg kell dupláznunk az energiahatékonyságot, és modernizálnunk kell az energiahálózatokat, hogy gyors, zöld és igazságos legyen az energetikai átmenet.
A védett területek nagyságát jelentősen meg kellene növelni. Jelenleg a szárazföldek 16, a tengerek 8 százaléka védett. Az elérendő cél mindkét típusnál a 30 százalék lenne. A hatékony megoldásokat a helyi közösségek, őslakos népek támogatása jelentheti, akik még sokszor olyan hagyományos földhasználatot követnek, melyek összhangban vannak a biológiai sokféleség megőrzésével. A WWF szerint a természetalapú megoldások 10–19 százalékkal csökkenthetik az üvegházhatású gázok éves kibocsátását is.
„A következő öt évben meghozott döntések és intézkedések döntő fontosságúak lesznek a földi élet jövője szempontjából. A hatalom és a lehetőség a mi kezünkben van, hogy megváltoztassuk a pályát. Helyreállíthatjuk élő bolygónkat, ha most cselekszünk" – írta Kristen Schuijt.
Indexkép: Shutterstock
