Tavasszal és nyáron nagyon sok szép virág díszíti a kerteket. Azonban ahogy rövidülnek a nappalok, és egyre kevesebb időt töltünk a szabadban, úgy tűnnek el a virágok a kertekből. Pedig ennek nem kell így lennie.
Ősszel is sok szép virág díszítheti a kertünket. Arról sem szabad lemondanunk, hogy a hidegebb időszakokban időt töltsünk a kertben. Amikor egy kis napsütés felmelegíti az időjárást, érdemes egy sétát tenni, és gyönyörködni a fáinkban, virágainkban. Vagy jól betakaródzva leülni egy könyvet olvasni a friss levegőre. Közben pedig felpillantva gyönyörködni a csodás virágainkban.
Igaz, hogy tavasszal és nyáron jóval több időt töltünk a kertünkben, de azt általában munkával töltjük. Élvezzük hát ki az őszi, kellemes napokat, és töltsünk akkor is minél több időt a szabadban. Akár sétálunk, akár csak leülünk egy jó beszélgetésre, egészen biztosan ki fog tudni kapcsolni minket a mindennapok sokszor nehéz valóságából. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor már jóval kevesebb a kerti munka, és ez így lesz egészen tavaszig. Úgyhogy teremtsünk magunknak lehetőséget, hogy legyen ilyenkor is teendőnk a kertben.
A kokárdavirág ősszel is szép
A kokárdavirág nem csak a nemzeti ünnep alkalmával kell, hogy eszünkbe jusson. Ilyenkor ősszel is szép dísze lehet a kertünknek. A kokárdavirág az őszirózsafélék családjába tartozik. Évelő és egynyári fajai is ismertek.
A kokárdavirág nem véletlenül kapta a nevét. Ha helyet adunk neki a kertben, még ősszel is gyönyörködhetünk különleges virágaiban. Fotó: Shutterstock
A kokárdavirág 40-60 cm magasra tud megnőni. Túl sok gondozást nem igényel, és még a szárazságot is jól viseli, így kezdő kertészek is bátran tartsák a kertjükben. Azonban, ha azt szeretnénk, hogy igazán jól érezze magát, ne feledkezzünk meg a rendszeres öntözéséről.
Akár cserépben, akár a virágágyásban is jól mutat. Lándzsa formájú levelei kiemelik hangsúlyos fészekvirágzatát, mely nagyon hasonlít a kokárdára, ezért is kapta ezt a nevet. Virágai júniusban bontanak szirmot, és van olyan fajtája, amely egész ősszel virágzik.
A talajra sem kényes a kokárdavirág, azonban szereti a jó vízáteresztő képességű talajt. Mivel kedveli a napfényt, a kert világos helyére ültessük, azonban ne érje tűző napfény, mert azt nem szereti. A kokárdavirágot magról és tőosztással is szaporíthatjuk. Magjait kora tavasszal, márciusban és áprilisban, valamint nyár végén vagy az ősz elején vessük el. Mivel a magoknak fényre van szükségük a csírázáshoz, szórjuk a magokat a talajra, majd nyomkodjuk őket a földhöz, és alaposan öntözzük meg. 2-3 hét alatt megtörténik a csírázás, de addig is folyamatosan gondoskodni kell arról, hogy a talaj nedves legyen.
Ha virágmagot szeretnénk gyűjteni, akkor most ősszel tegyük ezt meg. Ehhez vágjuk le a száraz virágfejeket, és morzsoljuk ki belőlük a magokat. A törpe kokárdavirág egész nyáron és még az ősz elején is virágzik, és akár még sziklakertbe is ültethetjük.
A pampafű egész évben szépen díszíti a kertet
A pampafű igazi különlegesség lehet a kertünkben. Ez a csodás fű egészen biztosan nem hasonlít a kertekben megszokott cserjékre, fákra, virágokra. Őshazája Dél-Amerika. A pampafű nagyra cseperedő szoliternövény, amely akár három méter magasra is megnőhet, ezért nagyon nem mindegy, mekkora a kertünk. Kisebb kertekbe nem ajánlott, mivel nem lesz számára elegendő hely a fejlődéshez, így nem is lesz olyan mutatós, mint amikor kellő hely jut a számára. Akár az utcafrontra is kerülhet, ha a kertben nem lenne neki hely.
A pampafű nagyon látványos, különösen, amikor virágzik. Fotó: Shutterstock
A pampafű azért is kiváló a kertben, mert minden évszakban nagyon mutatós. A virágzata miatt feltűnő, télálló díszfű. Éles szélű levelei igen nagyra megnőnek, rózsaszín vagy fehér virágbugáival, melyek nyár végétől díszítik a növényt, de ezek a bugák megszárítva a lakás ékességei is lehetnek. A pampafű gondozása egyáltalán nem nehéz, de van néhány apró részlet, amire oda kell figyelni.
Az egyik legfontosabb teendő ősszel, hogy még a tél előtt össze kell kötni a pampafüvet. Ez azért fontos, mert egyébként a közé hullott hó és jég miatt meg tud rohadni a növény. Arra is ügyelni kell, hogy ha több pampafüvet ültettünk, azok ne legyenek túl közel egymáshoz, hiszen akkor nem tudnak kellő módon fejlődni.
A pampafű nem igényes a talajra. A laza, esetleg homokkal dúsított, tápanyagban gazdagabb közeget kedveli. Fényigénye magas, ezért ezt vegyük figyelembe akkor, amkor kiválasztjuk számára az ideális helyet. A pampafű magas vízigényű, a rendszeres és bőséges vízellátásról folyamatosan gondoskodni kell, azonban pangó vízben ne álljon. A pampafű metszése tavasszal esedékes. Ekkor az új lombozat megjelenésekor a régebbi szárakat bátran vágjuk vissza, így kellő módon tud fejlődni, növekedni a növény.
Begyökerezése után a száraz talajt is elviseli, de az ültetés utáni első években nagyon fontos, hogy rendszeresen öntözzük. A pampafű tőosztással szaporítható. Mivel a pampafű dél-amerikai származású, a hideg telekhez egyáltalán nincs hozzászokva. A pampafű gyökérzete nagyon érzékeny a pangó vízre és a fagyra, így nagyon könnyen elfagyhat vagy kirohadhat, ha nem készítjük fel megfelelően a téli hónapokra. Hosszú leveleit még ősz végén kössük össze, így nem tud közé befolyni a víz, és később nem tud megfagyni sem. A pampafű tövét tisztítsuk meg mindig a hótól és a jégtől, és az sem árt, ha betakarjuk még a tél előtt.
Nagyon fontos, hogy csakis tavasszal metsszük meg a pampafüvet. Ha ősszel visszavágjuk, úgy a tövéhez könnyebben odajut a víz és a hó, és ha ezek megfagynak, az a növény életének végét jelentheti. A pampafű metszését tavasszal végezzük, amikor is a talajtól számított 15–30 centiméteres magasságban vágjuk vissza a hajtásokat, ügyelve rá, hogy a szálakat mindig egyenesen vágjuk le.
Az őszirózsa sem véletlenül kapta a nevét
Az őszirózsa, ahogyan azt a nevéből ki tudjuk következtetni, a nyár végén és ősszel borul virágba. Azonban azt egészen biztosan nem tudjuk kikövetkeztetni a nevéből, hogy egyáltalán nem rózsa. Habár a nevében megtalálható a rózsa szó, ennek a gyönyörű évelő növénynek „fészekvirágzata" van.
Az őszirózsa, habár nem rózsa, csodás őszi dísze a kertünknek. Fotó: Shutterstock
Leggyakrabban fehér, rózsaszín, lilás és kékes színekben pompázik. Az őszirózsa számára fontos, hogy legalább napi 6 órán keresztül érje a napfény. Szintén fontos, hogy nedves, jó vízáteresztő-képességű talajba kerüljön. Hogy minél több virágot hozzon, csipkedjük vissza néhány hajtását, és ott később fog virágot hozni, így nem egyszerre, hanem folyamatosan gyönyörködhetünk csodás virágaiban. Az őszirózsa ráadásul még a hideget is jól viseli, így nem kell gondoskodni a teleltetéséről.
Színe és fajtája is nagyon változatos, így az alacsonyabb fajták remek talajtakarók és sziklakerti növények lehetnek, míg a nagyobbak önálló ágyásokban mutatnak a legjobban. Ne kerüljön árnyékos helyre, mert akkor könnyen megtámadhatja a lisztharmat, azonban más kártevő nem szokta megtámadni. Ha nincs kertünk, akkor nyugodtan vessük balkonládába.
Virágokban gazdag őszi kertet kívánunk!
