Hamarosan eljön az utolsó fűnyírás ideje. Bár sokan rajta szokták hagyni a levágott füvet a gyepen, ez nem a legjobb megoldás. Különösen nem az ősszel, az utolsó fűnyírás alkalmával.
Azonban sokaknak okoz gondot a nagy mennyiségű fűnyesedék, mivel nem tudnak mit kezdeni vele. De vajon alkalmas rá a fűnyesedék, hogy talajtakaró legyen belőle a kertben? Másképp kell kezelni, mint az év többi részén? Vajon megbocsátható, ha nem szedjük össze a fűről?
Ezért fontos a talaj takarása
A talaj takarása rendkívül fontos. A mulcsozás segítségével ugyanis nagyon sok gondot tudunk orvosolni. A talaj takarása segít féken tartani a gyomokat, bent tartja a talajban a nedvességet, így jóval kevesebb öntözésre van szükség, sőt a növények gyökereit is megvédi a túlzott hőségtől, télen pedig a fagyoktól, mivel szabályozza a talaj hőmérsékletét, így egész évben nagyon jól járhatunk vele.
Mivel a mulcs nedvesen tartja a földet, ha találunk is gyomot, azt jóval könnyebb lesz gyökerestől kihúzni. A szerves talajtakaró egy idő után komposztálódni fog, ezért is van szükség a folyamatos pótlására. A lebomlás során segíti a talaj tápanyag-utánpótlását, így a talaj szerkezete levegősebbé válik. Sokkal könnyebb lesz felásni is, hiszen porhanyós lesz, így elég meglazítani, hogy át tudjuk szellőztetni.
A lenyírt füvet nagyon sok mindenre fel lehet használni a kertben. Fotó: Shutterstock
Ezen kívül pedig nagyon dekoratív megoldást is jelent, hiszen különböző típusai jól megkülönböztethetővé és elkülöníthetővé teszik az egyes ágyásokat és a közöttük vezető utat. Talajtakaróként kiváló választás lehet a szalma, a falevelek, a fakéregtörmelék, a kavics, vagy zúzott kő és akár a levágott fű is.
Ha a talaj takarása folyamatos, akkor alatta nagyon sok hasznos élőlény talál majd lakóhelyet, amelyek segítségével a talaj még jobb minőségű lesz. A giliszták, a különféle hasznos gombák és mikrobák nagyon sokat tesznek azért, hogy minél egészségesebbé váljon a talaj a kertünkben.
A fűnyesedék, mint talajtakaró
A levágott fű nagy mennyiségben van jelen a kertben, így felmerül a kérdés, hogy azon kívül, hogy zöldhulladékként megszabadulunk tőle, mire is lehet használni. A levágott fűnek számos módon hasznát vehetjük a kertben. Azonban ne hagyjuk rajta a füvön, mert idővel el fogja venni a fényt és a levegőt a gyeptől, amely ki fog kopni, illetve hamarabb támadják meg gombás és egyéb fertőzések. Különösen ősszel, amikor jóval több a csapadék, így a gyepen hagyott fűkaszálék hamar rothadásnak indul.
A fűnyírás után tehát mindenképp szedjük össze a levágott füvet, akár a fűnyíró tartályában, akár utólag, felgereblyézve azt. A levágott fű pedig talajtakaróként is megállja a helyét. Az ágyások közé, vagy a növények közé szétterítve elnyomja a gyomokat, javíthatjuk általa a talaj minőségét, és segítjük megőrizni a talaj nedvességét.
Nyáron azonban a gyepen lehet hagyni a lenyírt füvet, ha nem volt túlságosan hosszú a nyírás előtt, hiszen a körülbelül 2-3 cm-nél rövidebb fűnyesedék összeesik, és gyorsan lebomlik, beépülve a talajba. Ez hűvösen képes tartani a fű tövét és gyökereit, és megtartja a nedvességet.
A pázsitfű nyesedéke nagy mennyiségű nitrogént tartalmaz. Ez olyan makrotápanyag, amely valamennyi növény egészséges növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges. Ha friss fűnyesedéket használunk, 5-6 mm vastagságú rétegben terítsük szét. Így a fűnyesedék még azelőtt elkezd lebomlani és beépülni a talajba, hogy rothadásnak indulna. A megszáradt fűnyesedék vastagabb rétegben is leteríthető, akár a veteményesben is, a különböző zöldségfélék körül. De még a gyalogutak takarására is alkalmas, segítve így a sármentes és gyommentes közlekedést.
Az ősz végén lenyírt fű kiváló az ágyások talajának feljavítására. Dolgozzuk bele a talajba legalább 20 cm mélyen, és így meg is oldottuk a talaj nitrogénnel való ellátását. Fontos, hogy a kerti talaj feljavítása érdekében minden egy rész nitrogénhez adjunk hozzá két rész szerves anyagot, amely lehet száraz levél, fűrészpor vagy széna.
A talaj javítható
Ha úgy érezzük, hogy a talajtakarás ellenére sem megfelelő a kertünkben a talaj minősége, akkor tavasszal érdemes felásni, és feljavítani azt. Erre kiváló megoldás, ha komposztot, vagy érett istállótrágyát adunk a földhöz. Emellett hasznos, ha szellőztetjük a talajt, vagyis alaposan felássuk és elgereblyézzük. Ezért is fontos, hogy komposztáljunk, hiszen rengeteg konyhai maradék, fűkaszálék, ágak, és egyéb növényi anyagok vannak, amelyek idővel csodálatos humusszá válnak.
Minden ízlésnek találhatunk megfelelő talajtakarót
A talajtakarásra használhatunk fűnyesedéket, szénát, szalmát, lombot, gyomot, aprított növényi maradványokat, de akár fakérget, ágakat, forgácsot, vagy kavicsréteget is. A tűlevél is nagyon jó talajtakaró, azonban mivel savassá teszi a talajt, fontos, hogy csak olyan növények esetében alkalmazzuk, amelyek számára kívánatos ez a talaj. Ilyen az áfonya, a málna, a szamóca, a magnólia vagy a páfrányok.
Az őszi, utolsó fűnyírás alkalmával már semmi esetre se hagyjuk a gyepen a fűkaszálékot. Fotó: Shutterstock
A talaj takarásához semmi más nem kell, mint hogy a választott anyagot 2-3 cm vastagságban, egyenletesen terítsük szét. A veteményesben nyugodtan tehetjük a sorok közé is, megkönnyítve így a közlekedést. A mulcs idővel le fog bomlani, így pótolni kell.
1. Fenyőkéreg-zuzalék, vagy faapríték
Nagyon szép látványt nyújt, jó vízáteresztő- és víztartó-képességű. Több féle színben lehet kapni, így a kertet is dekorálhatjuk vele. 5-8 centiméteres rétegben kell elteríteni, viszont mivel magas a gyantatartalma, nehezen bomlik, így elég kétévente cserélni.
2. Kavics vagy kőzúzalék
A kavics lúgosítja a talajt, ezért alaposan járjunk utána, melyik növény számára ideális takaró. Viszont az utakat és a pihenőfelületeket nagyon jó takarni vele, ráadásul igen tartós.
3. Kagylóhéj
Egzotikus látványt nyújthat, ha néhány ágyást kagyló- és csigahéjjal takarunk be. Ráadásul távol tartja a csigákat.
4. Egyéb takarók
Kiváló megoldás lehet még a fűnyesedék, a komposzt, a lehullott lomb, a fenyő, a tőzeg és szalma.
A levágott fű tehát számtalan módon felhasználható a kertben, éljünk is hát a lehetőséggel.