Elsősorban a fejés során adódhat át tehenek között a H5N1 madárinfluenza, nem pedig a légutakon keresztül – derült ki egy új kutatásból, amely kísérleti úton tesztelte a kórokozó terjedésének útvonalait.

Az Egyesült Államokban idén márciusban észlelték a szarvasmarhák között terjedő vírust, amely az amerikai járványügyi központ (CDC) adatai szerint eddig 14 államot és 231 tejgazdaság állományát érintette. A kórokozó genetikai vizsgálatok alapján december óta terjedhet az állatok között. A járványkitörés megfékezése azóta sem sikerült.

A hatóságok eddig négy emberi fertőzést regisztráltak, és jelenleg is vizsgálat alatt áll egy ötödik, rejtélyes eset, ahol egy missouri páciens állatokkal történő érintkezés nélkül kapta el a kórokozót.

szarvasmarha

Az Egyesült Államokban idén márciusban észlelték a szarvasmarhák között terjedő vírust – fotó: Pixabay

Most egy kutatócsoport megvizsgálta, mi a vírus szarvasmarhák közötti átadódásának legvalószínűbb útja. Ehhez kísérleteikben borjakat fertőztek meg a jelenleg az állományban terjedő H5N1 B3.13 jelű vírustörzzsel, ezután pedig fejősteheneken is elvégezték ezeket a kísérleteket a B3.13 vírusokkal és a H5N1 Európában vadon élő madarak között terjedő változataival. A borjakat orrukon keresztül fertőzték meg, majd az orrüregükben a vírus mérséklet replikációját figyelték meg. Az állatok enyhe tüneteket produkáltak, és nem adták tovább a kórokozót.

Azonban amikor fejősteheneket emlőmirigyeiken keresztül fertőztek meg a kórokozóval, az állatok súlyosan megbetegedtek, és a tejben nagyon magas szintet ért el a vírus koncentrációja, felső légútjaikban viszont nem mutatták ki jelenlétét. Tehát valószínűleg a vírus a tejjel és a fejési procedúra során terjedhet. Vizsgálatok arra utalnak, hogy a terjedésnek a fejőgépekhez lehet köze.

A kísérletekből az is kiderült, hogy nemcsak a B3.13, hanem a H5N1 európai változatai is képesek a fejőstehenek megfertőzésére. Amikor a fertőzések lefolyása után megszekvenálták az európai H5N1 vírus genomjait, a PB2 E627K mutációt azonosították bennük, ami az emlősökhöz történő alkalmazkodás egyik ismert jele madárinfluenza-vírusoknál.

Egyelőre nincs arra utaló jel, hogy a vírus tovább adaptálódott volna az emlősökhöz és képes lenne tartósan emberről emberre terjedni. Azonban a járvány során eddig megfertőződött állatok, valamint az emberek gyakori találkozása lehetőséget adhat arra, hogy a szarvasmarhákban keringő vírustörzs és emberi szezonális influenzavírusok között géncsere történjen, ami új, potenciálisan emlősöket könnyebben fertőző törzsek kialakulásához vezethet. Ezért minél hamarabb meg kellene állítani a kórokozó szarvasmarhák közötti terjedését és azt, hogy tovább tudjon alkalmazkodni az emlősökhöz.

A H5N1 először 1997-ben okozott emberi fertőzéseket, és az igazolt fertőzöttek körében azóta megfigyelt közel 50 százalékos halálozási rátája miatt a virológusok az egyik legveszélyesebb kórokozóként tartják számon.

Forrás: qubit.hu