Mivel a pálca és ostor használata egyre felkapottabb témává válik, ennek mentén reflektorfénybe kerül a lósport és lovassport szereplőinek magatartása – írja a nak.hu.
A Lójóléti Világszervezetnél a szakemberek úgy gondolják, hogy a lovasoknak fel kell tenniük maguknak három kérdést, amelyek a következők:
- Kell-e nekem/szükségem lesz-e a mai napon a pálcára?
- Ha már van nálam pálca, használnom kellene/szükség van-e a használatára a konkrét helyzetben?
- Ha használom az ostort, vajon a lovam megérti, mit jelent?
Mindannyiunknak el kell döntenünk, hogy elfogadható-e az ostor vagy pálca használata, és ha igen, miért, hogyan és mikor? Több szempontot is figyelembe kell venni és a versenyzők/oktatók úgy találhatják, hogy ezek időnként még több kérdést vetnek fel, mint amennyi választ adnak. A helyzetet az alábbiakban a szerzők abból a szempontból igyekeznek mérlegelni, hogy vajon a ló mit tapasztalhat az eszközök használatakor.
1. Okoz fájdalmat vagy félelmet a pálca?
Mint írják, a pálcát úgy is lehet használni, hogy csak egy kis irritációt okoz – amikor megpöcögtetjük vele a lovat, és az élmény alig különbözik attól, mintha ujjainkkal ütögetnénk a bőrét. Amennyiben az oktató a pálcát a kéz meghosszabbításaként használja, az ebben az esetben nem lehet kellemetlen a ló számára, hacsak korábban nem tanulta meg, hogy ettől félni kell.
A pálcát úgy is lehet használni, hogy a ló félelmet vagy fájdalmat fog átélni.
Még ha nincs is érintkezés, a ló korábbi tapasztalatai azt jelenthetik, hogy az ostor meglengetése elegendő a félelem kiváltásához. Az a ló, amelyik fél, valószínűleg reaktívabb, így kevésbé van biztonságban mind a ló, mind a lovas.
Amennyiben az oktató a pálcát a kéz meghosszabbításaként használja, az ebben az esetben nem lehet kellemetlen a ló számára – fotó: pixabay.com
2. Megérti a ló a jelzést?
Létfontosságú, hogy a lovas/felvezető megértse, hogyan tanulnak a lovak. Ismerje a különbséget a negatív megerősítés (jelen esetben a nyomás megszüntetése, amikor a ló megteszi, amit kérnek „R-„), és a pozitív büntetés (a ló megbüntetése egy nem kívánt viselkedés miatt „P+”) között, és megértse a helyes időzítés döntő fontosságát.
A kör további cikkelyei: R+: ilyenkor dicséretet kap a ló a feladat helyes végrehajtásáért, ami lehet csemege vagy vakargatás. P-: ilyenkor elveszünk valamit, amit a ló kedvel, például a rossz végrehajtásért nincs vakargatás, simogatás vagy jutalomfalat.
Az operáns kondicionálást széles körben használják számos faj sikeres képzésében, beleértve a kutyákat és az állatkerti állatokat is. A lovak kiképzése jellemzően negatív, de szerencsére egyre inkább növekszik és jelentős teret nyer a képzésben a pozitív megerősítésen szerepe. A negatív büntetés (P-) kevésbé gyakori. A pozitív büntetés etikailag megkérdőjelezhető és legtöbbször nem segít.
Ahhoz, hogy az ostor használata elfogadható legyen, a lovat meg kell tanítani, hogyan reagáljon a lovas jelzéseire (segítségekre). A lovasnak/oktatónak azt is meg kell értenie, hogy a lovak nem úgy gondolkodnak, mint az emberek, és nem képesek összetett összefüggéseket vonni az események között.
Például egyesek úgy érzik, hogy elfogadható egy lovat megbüntetni, mert „tudja, mit akarok tőle – csak makacs”. Ez a hozzáállás azt mutatja, hogy a felvezető túlbecsüli a ló intellektuális képességeit – az ilyen „büntetés” bántalmazás.
Ha a ló nem érti, hogy miért használják az ostort, akkor számára az ostorozás csak véletlenszerű (és gyakran kellemetlen) cselekedet a felvezetője vagy lovasa részéről. Ez nem valószínű, hogy kiépíti és szolgálja azt a bizalmi kapcsolatot, amire mindannyiunknak törekednünk kell a lovainkkal – írják.
3. Képes-e a ló arra, amire kérik?
Mérlegelnünk kell, hogy a ló fizikai képessége és edzettségi szintje megfelelő-e ahhoz, amit kérnek tőle? Például képes-e a ló átugrani egy ekkora kerítést? Megfelelő kondícióban van ahhoz, hogy magas szintű díjlovas mozdulatokat hajtson végre, amikor elfáradt az edzés végén? Ha ezekre a kérdésekre a válasz „nem”, akkor semmilyen túlzott segítség nem fogadható el. Továbbá, akárcsak lovasaik, a lovak is követhetnek el valódi hibákat. Ésszerű (vagy hasznos) egy lovat megbüntetni ezért?
4. Elég jó a versenyző/edző?
Elég jól lovagol-e a lovas ahhoz, hogy a ló megértse, mit kérnek tőle? Például, ha a lovas egymásnak ellentmondó segítségeket használ, (pl. zár a csizma és túl erős a kéz a száron) a ló valószínűleg összezavarodik. Hasonlóképpen előfordulhat, hogy a lovas rosszul lovagolja a lovat az akadályhoz, ami megnehezíti a ló ugrását.
Az is lehetséges, hogy a ló még nem tart ott a képzésben, hogy megértse a haladóbb szintű feladatokhoz kapcsolódó segítségeket. Ha ez a helyzet, akkor a lovasnak és az edzőnek végig kell gondolnia saját tudását és képességeit, valamint a ló edzésprogramját, szükség szerint módosítva, ahelyett, hogy ostor vagy pálca használatára kerülne sor.
A lovaglás összetett jelrendszerek összessége is: ha a ló nem tanulta meg, hogy minden egyéb jelzést hagyjon figyelmen kívül és kizárólag a pálcára reagáljon, akkor ez nem elvárható tőle.
A lovasnak mindig tudnia kell, hogyan tanulnak a lovak, az edzést pedig logikusan és fokozatosan kell felépíteni.
5. Hatékony a pálca használata?
Amikor pálca van nálunk vagy használjuk azt, mérlegeljük, hogy ezt csak megszokásból tesszük vagy a saját megnyugtatásunk miatt. Vagy talán azért, mert mindenki más csinálja? A valóságban mennyire valószínű, hogy az akadály előtt történő elrugaszkodás előtti rálovaglás utolsó néhány lépésben a ló vállának ütése növeli annak esélyét, hogy biztonságosan átugorjon egy akadályon? Ha mégis elugrott a ló, nem lehet, hogy anélkül is ment volna?
6. A pálca javítja a biztonságot?
Azt is mérlegelnünk kell, hogy a pálca használata hogyan befolyásolhatja a ló és a lovas biztonságát. Sokan úgy gondolják, hogy javítja a biztonságot, ha viszünk magunkkal pálcát. Ez a helyzet például akkor fordulhat elő, ha az úton közlekedünk (bár nem tudunk olyan tudományos bizonyítékról, amely ezt alátámasztja vagy cáfolja).
A tudományos bizonyítékok azonban azt sugallják, hogy a pálca használata valójában csökkenti a biztonság szintjét ugrás közben.
Egy jól megtervezett tanulmányban az Egyesült Királyságban rendezett ugróversenyekkel kapcsolatban azt találták, hogy a pálca használata jelentősen növelte a ló elesésének kockázatát. Ezenkívül minél gyakrabban használták azt a rálovagláskor, annál nagyobb volt a bukás kockázata. Tekintettel arra, hogy a félelem valószínűleg reaktívabbá teszi a lovat, juthatunk-e arra a következtetésre, hogy egy fájdalom okozására is alkalmas eszközzel a kezünkben nagyobb biztonságban vagyunk?
7. Hogyan viszonyul a nyilvánosság a lovasvilághoz?
Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a pálcahasználat milyen hatással van a lovassport „társadalmi működési engedélyére”. Más szóval, maga a pálca hordása vagy használata befolyásolja-e a sport közvélemény általi elfogadását? Sok „lovas” ember azt állítja, hogy az ostor erőteljes használata a lovon szükséges a biztonság, a jobb teljesítmény vagy a hatékony edzés érdekében. Amikor a lovassport társadalmi engedélyét vizsgáljuk, úgy kell gondolkodnunk, mint a közvélemény „nem lovas” tagjai, mert – végső soron – a támogatásuk nélkül a lovassport nem marad fenn.
A Lójóléti Világszervezet támogatja a lovak felelősségteljes részvételét a sportban. Ez magában foglalja a pálca és ostor körültekintő használatát is. Bár régóta szorgalmazzák, hogy a versenyeken ne használják a pálcát „bátorításaként”, nem áll szándékukban betiltani a pálcahasználatot.
Ha humánusan alkalmazzák olyan emberek, akik értik, hogyan tanulnak a lovak, ezek a tárgyak hasznos és etikailag elfogadható segédeszközök lehetnek a kiképzésben, amelyek semmivel sem rosszabbak, mint a kézzel adott vagy csizmasegítségek. Vannak azonban olyan emberek, akik bántalmazásnak minősülő módon használják az ostort, ahol a ló valószínűleg jelentős fájdalmat és félelmet fog átélni. Ez veszélyezteti a lovak jólétét és sportágunk társadalmi engedélyét – és ennek kell véget vetni.
