Mekkora lenne az ideális vadállomány? Mit kellene tenni ennek eléréséhez? Egyebek között e kérdésekre kerestük a választ Dr. Csányi Sándor egyetemi tanárral, a MATE VTI Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékének vezetőjével.
A professzor az egyik megszólalója volt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, az Agrárminisztérium és az Országos Magyar Vadászkamara által szervezett vadgazdálkodási szakmai fórumnak is, melyre az idei FeHoVa nyitónapján került sor.
Prof. Dr. Csányi Sándor egyetemi tanár, a MATE VTI Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékének vezetője – fotó: Horváth Attila
Itt Dr. Csányi Sándor azt mondta: az elmúlt nyolc évtizedben folyamatosan nőtt a nagyvad létszáma úgy a vaddisznó, mint a gím- és dámszarvas tekintetében, melyek olyan helyeken (síkvidéki nyílt mezőgazdasági területeken) is megjelentek, amelyek egyébként nem e fajok tipikus és elfogadott élőhelyei. Mára a gím-, a dámszarvas és a vaddisznó szinte minden olyan területet belakott az országban, amit elfoglalhatott. Hozzátette, több nagyvad-létszámcsökkentési program is indult az elmúlt évtizedekben, amelyek azonban mindig megtorpantak, mert sokan alaptalanul vizionálták az adott állomány összeomlását. Ugyanakkor az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a tényleges vadlétszám megítélését célzó becslések pontatlanok.
Az viszont vitathatatlan tény: a vadkár mértéke lendületesen nő, 2022-ben már 3,1 milliárd forint volt a térített vadkár, ez azonban nem mutatja a tényleges mértéket, mert sokan kísérletet sem tesznek a kár érvényesítésére. Ez az összeg a valóságosnak csupán körülbelül a fele. A megoldást következetes állománycsökkentés jelentené a professzor szerint.
Minden számítási módszer szerint a vadlétszám ténylegesen jóval nagyobb lehet annál, mint amilyen adatok a vadászati hatóság asztalára kerülnek – forrás: Pixabay
– Azok az elejtési irányszámok, melyek nyomán nem hogy stagnálnia, hanem csökkennie kellene a vadállomány méretének akár a szarvas esetében is, nem a valóságot tükrözik – mutatott rá a probléma gyökerére Prof. Dr. Csányi Sándor. – Minden számítási módszer szerint a vadlétszám ténylegesen jóval nagyobb lehet annál, mint amilyen adatok a vadászati hatóság asztalára kerülnek, ennek megfelelően a hasznosításnak is nagyobbnak kellene lennie. Ha nem ez történik, akkor hiába is reménykedünk, hogy csökken a vadlétszám, nem fog. Azt gondolom, van rá példa, milyen mértékben kell és lehet csökkenteni az állományt a tényleges fogyás érdekében: mégpedig az ASP terjedésének megállítása érdekében elrendelt állománycsökkentés a vaddisznó esetében. Az induláskor, 2021-ben a szokásos éves teríték 150 százalékát kellett elejteni, ez kötelező érvényű volt és valószinűleg el tudtuk érni a célként meghatátozott 0,5 darab/négyzetkilométer nagyságú állományt. Persze, a gyeplőt azóta se engedhettük el, az állományt szigorúan ezen a szinten kell tartani. A vaddisznónál látható és érzékelhető az állomány jelentős csökkenése. Azt gondolom, a többi faj (gím- és dámszarvas) esetében is erre lenne szükség, nagy lépésekben és elkötelezetten kellene haladni, mert a kis lépésekkel láthatóan semmire nem mentünk évtizedek óta.
Az egyetemi tanár kérdésünkre azt is elmondta: szerencsés, ha az adott vadászterületen élő vadállomány felmérése több módszer alkalmazásával történik, s a keletkezett számokat, adatokat szigorúan dokumentálják, nem lehet őket igény szerint „kalapálgatni". Annál is inkább üdvös a többféle állományfelmérési módszer használata, mert jelenleg nem áll rendelkezésre egységes, mindenki számára kötelező érvényű módszertan, de nem is állhat, mert minden terület más és más adottságokkal rendelkezik és az egyes vadfajok viselkedési és életmódbeli sajátosságaihoz is igazodni kell. Ezért sem lehet egyszerre megbecsülni például az őz és a nyúlállomány számát – de mivel nem csupán erről a két vadfajról van szó, ez meglehetősen bonyolulttá és munkaigényessé teszi az eljárást, amihez nem is mindig áll rendelkezésre elegendő szabad ember a vadgazdálkodóknál.
Van alkalmas módszer a vadpopuláció hathatós apasztására: az a szigor és következetesség, amit a vaddisznó esetében alkalmaztak és alkalmaznak az ASP megállítása érdekében – forrás: Pixabay
S hogy mi lenne az ideális vadlétszám? Nyilván, más és más igényük van az állatvédőknek, a vadgazdálkodónak és a mezőgazdasági termelőknek.
– Más a felek érdekeltsége, a vadász több vadászati lehetőséget nyújtó vadat szeretne, a gazda pedig minél kevesebbet, hogy minimalizálódjon a vadkár – fogalmazott a professzor. – Azt gondolom, az ideális vadlétszám meghatározása nem az adott terület vadeltartó képességén (hogy mennyi táplálékot képes biztosítani, búvóhelyekkel mennyire ellátott, stb.) múlik, nem ahhoz kellene igazítani, hanem ahhoz, hogy az ott folytatott fő tevékenység viszonylatában mekkora az elviselhető vadmennyiség, a vad által okozott hatás. És ezt a két, biológiai eltartóképességi és gazdasági tűrőképességi elemet nehéz egy skálára hozni, mert utóbbi egy meglehetősen alacsony szint, a másik pedig biológiai igény. Ezért mondhatjuk, hogy talán a legrégebbi, vaddal kapcsolatos konfliktus a vadkár, mert amióta az ember növényeket termeszt, azóta a vad a termelvényben mindig okozott veszteséget, amit a földműves sokszor nehezen tűrt. Egzakt válasz tehát nem adható a kérdésére, úgy vélem, valakinek az érdeke mindig sérülni fog.
_fill_540x300_0.jpg)
