Ha voltak is termesztő körzetek, ahol idén a szükségesnél kevesebb eső esett, de szerencsére országos viszonylatban elmondható, hogy a május és a június elegendő csapadékot hozott, ennek megfelelően szépek a vetemények, és a talajok is rendelkeznek némi víztartalékkal.
Ha a vízigényes fajok 500-600 mm-t igényelnek, és a Kárpát-medencében a sokévi átlagos csapadék 500-600, akkor lehet vízhiányról beszélni? – vetődik fel a kérdés.
Igen, lehet! Ha a csapadék kedvezőbb elosztású lenne, több zöldségfélét is tudnánk sikeresen öntözés nélkül termeszteni, de sajnos az eső nagyobb hányada a tenyészidőszakon kívül hullik le, így a legmelegebb nyári hónapokban, amikor a legtöbb vízre lenne szüksége a veteményeknek, nagy a szárazság.
Igazolódni látszik a klímakutatással foglalkozó szakemberek véleménye, amely szerint a jövőben is kell vízhiánnyal számolni, mert a hőmérséklettel és a besugárzással nem fog arányosan növekedni a csapadék mennyisége, különösen nem a vegetációs időszakban. Ebből adódóan az árutermelő, de zöldséget saját fogyasztási célra előállító kisgazdaságokban is a jövedelmezőséget, a termésbiztonságot alapvetően a terület, a termőtábla, a kert öntözhetősége fogja meghatározni.
Az alábbiakban összegyűjtöttük azokat a gyakori kérdéseket, amelyeket az olvasóink szoktak megfogalmazni, és próbálunk rájuk rövid, könnyen érthető választ, illetve magyarázatot adni.
Milyen objektív módszerekkel mérhető a zöldségfélék vízigénye?
A vízigény jellemzésére gyakran használt kifejezés és a zöldségtermesztési gyakorlatban jól használható mutató az evapotranszspirációs együttható (jele: ET). Kétféle vízmennyiségnek, a növény által párologtatott és a talaj felületéről elpárolgó vízmennyiség összege, jól mutatja az egyes zöldségfélék közötti jelentős különbséget, ami esetenként akár négyszeres is lehet.
Eltérő tenyészidejű zöldségnövények átlagos evapotranszspirációs értéke (vízigénye)
|
A zöldségnövények vízigényének jellemzésére más mérőszámokat is szokás használni, például transzspirációs együttható (egységnyi szárazanyag előállítására felhasznált vízmennyiség) vagy vízfogyasztási együttható (egységnyi termés előállítására használt vízmennyiség), ezek fontos mutatók, de inkább elméleti jellegűek, termesztési (öntözési) javaslatok készítése során ritkán alkalmazzák.
Mennyiben befolyásolja a fajta a vízigényt, illetve az öntözést?
A vízigényt alapvetően a növényfaj, kisebb mértékben a fajta (fajtatípus) határozza meg, amit a termesztési eljárások (technológiák) is módosítanak. De nem azonos a vízigény az egyes fejlődési (fenológiai) fázisokban sem. Egy-egy zöldségfajon belül is jelentős különbség lehet.
A korai fajták (pl. korai káposztafélék, rövid tenyészidejű sárgarépa, tavaszi saláta stb.) részben a rövid tenyészidőből, valamint a tavaszi hűvösebb és csapadékosabb időjárásból adódóan nem vagy csak kevés öntözést igényelnek, szemben a nyáron termesztett, kései betakarítású, hosszú tenyészidejű fajtákkal, amelyek csak rendszeres vízutánpótlás mellett termeszthetők (tárolási és ipari káposztafélék, gyökérzöldségek stb.).
Fajta példánál maradva, egy-egy évben, gyenge eredménnyel a fűszerpaprika is megtermeszthető öntözés nélkül, szemben az étkezési fajtákkal (pl. fehér töltenivaló fajták), amelyek még csapadékos évjárat esetén is öntözés nélkül pusztulásra vannak ítélve.
A vízigényt alapvetően a növényfaj, kisebb mértékben a fajta határozza meg – fotó: Pixabay
A termesztési módszerek is hatással vannak a vízigényre és az öntözésre?
A termesztéstechnológiáktól függően is módosul a vízigény. A helyre vetett növények – tekintettel arra, hogy mélyre nyúló és erősebb gyökérzetet fejlesztenek – jobban hasznosítják a talaj vízkészletét, szemben a palántázottakkal, amelyek megszaggatott gyökérzete a talaj felső sekélyebb részén, „bojtos jelleggel" helyezkedik el (pl. fejes saláta, fejes káposzta, uborka stb.).
Napjainkban növényvédelmi okokból egyre többen választják az oltott palántákat (pl. dinnye), tekintettel az alanyok igen intenzív és agresszív gyökérzetére, nemcsak a talaj tápanyag-, de a talaj vízkészletét is jobban hasznosítják.
Talajtakarási technológiával csökkenthető a talaj párologtatása és az ebből adódó vízveszteség, egyes becslések szerint talajtakaró anyagoktól és a takarás módjától függően 20-30% víz megtakarítható.
Víztakarékos szabadföldi paprikatermesztés: talajtakarás, talajtakaró fólia alatt csepegtető öntözés és műanyaghálóval árnyékolás – fotó: Agroinform.hu
Mennyire változik a fenológiai fázisoktól függően a vízigény?
A gyakran megfogalmazott éves vízigény (mm/év) csak részben tükrözi a növény vízfelhasználását, arra vonatkozóan nem ad információt, hogy egyes fejlődési szakaszokban mennyi vízre van szükség. A növény fejlődése folyamán vannak időszakok, amikor különösen érzékenyek a vízhiányra, azt is mondhatnánk, a termesztés sikere szempontjából döntő a megfelelő vízellátás. Néhány példa:
• Babnál és borsónál a virágzás és a hüvelyképzés kezdete számít kritikus szakasznak.
• A brokkoli és a karfiol a rózsaképzés idején igényel sok vizet.
• Fejes káposztánál a fejesedéstől a betakarítás előtti 2-4 hétig fontos az egyenletes vízellátás, a később adott nagy mennyiségű öntözővíz a tárolhatóságot rontja, és a fejek repedését válthatja ki.
• Hagymánál a hagymafejek növekedésének időszakában fontos a megfelelő talajnedvesség, későn adott víz vagy csapadék késlelteti a visszahúzódást, és rontja a tárolhatóságot, az apadási veszteséget növeli.
• Paprika, uborka és paradicsom a terméskötődést követően igényel több vizet, ugyanakkor a virágzás és kötődés előtt adott nagy mennyiségű víz (túlöntözés) a virág- és terméselrúgást okozhatja.
• Csemegekukoricánál a szemképződés időszaka kritikus vízellátás szempontjából.
• Görög- és sárgadinnyénél a virágzást követően és a termésképzés kezdetén.
Milyen tünetek alapján tudom megállapítani, hogy szükséges az öntözés?
A vízhiány jele a hervadás. Mindig az alsó leveleken jelentkezik először. A növény a talaj száradása esetén szervezetében átcsoportosítja a vizet – mint ahogy egyes tápanyagokat is –, és törekszik a hajtások fejlesztésére, a fiatalabb levelek számára szükséges nedvességet biztosítani. A hervadást egyéb tényezők is kiválthatják, például kártevő (fonálféreg) vagy betegségek (szártőrothadás).
A hervadás már súlyos vízhiányra utal, nem célszerű megvárni! Korábbi jelekre kell koncentrálni, ilyen a fiatal levelek és hajtások színe. Ha a hajtás vége haragos zöld, sötétebb, mint a középtáji leveleké, az öntözés időszerű. Ha sokkal világosabbak a hajtás levelei, olyan esetben több víz van a talajban, mint amennyire adott időben a növénynek szüksége lenne. Optimális esetben, azaz igény szerinti talajnedvesség esetén a hajtások színe és a kifejlett leveleké közel azonos zöldárnyalatot mutat, aminek megállapítása már némi termesztési tapasztalatot is igényel.
Korszerű üvegházakban, de sok termesztő az intenzív szabadföldi termesztésben is a besugárzott energia alapján öntöz, 1 J/cm2-ként ~2-3 ml/m2 vizet (tápoldatot) adnak.
Mit jelentenek a termesztési tanácsokban gyakran használt szakkifejezések, paraméterek és mértékegységek? (Pl. öntözési norma, idénynorma, öntözés intenzitás stb.)
Az öntözővíz mennyiségére vonatkozó, általánosan használt mértékegység a „mm". Jelentése: egységnyi területre kijuttatott öntözővíz-mennyiség vízoszlopának magassága. 1 liter vizet, ha 1m2-re öntünk ki, azzal 1 mm vízmagasságot érünk el. 1-2 mm, azaz 1-2 liter/m2 víz (kötöttségétől függően!) ~1-2 cm mélységben áztatja át a talajt.
Öntözés kapcsán beszélünk idénynormáról, a növény tenyészideje során kijuttatott mennyiségről és öntözési normáról, egy-egy alkalommal adott vízmennyiségről. Az öntözési normák összegéből adódik az idénynorma, mértékegysége a fentiekben említett „mm".
A termesztéstechnológiáktól függően is módosul a vízigény – fotó: Shutterstock
Öntözés intenzitásán az egységnyi idő alatt kijuttatott vízmennyiséget értjük. Megkülönböztetünk:
• kis intenzitású öntözést, < 5 mm-nél kevesebb víz kijuttatása/óra,
• közepes intenzitást, 5-17 mm/óra és
• nagy intenzitású öntözést, 17 mm/óra felett.
Öntözési forduló alatt két egymást követő öntözés között eltelt napok számát értjük.
