Egy fanyar gyümölcs, ami nem hiányozhatott egyetlen vidéki kertből sem. Készülhet belőle lekvár, szörp vagy befőtt is, de natúr kozmetikumnak sem utolsó – írja az egy.hu szerzője, Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka, kertészmérnök.
A ribizli 1-1,5 méter magasságot elérő cserje, vagy ritkábban fa – fotó: pixabay.com
A ribizli – népies nevén ribiszke – Európa nyugatabbik részén őshonos, a XV. században szerzetesek kezdték termeszteni a Balti-tenger környékén, majd több területen is elterjedt.
A ribizli népszerű bogyós gyümölcs, amit a 2021-es adatok szerint több mint 30 országban termesztettek, az éves termés mennyisége meghaladta a 773 ezer tonnát. A világ első öt legnagyobb ribizli termelője közé tartozik Oroszország, Lengyelország, Chile, Ukrajna és Németország. 2021-ben Oroszország a világ ribizli termésének mintegy a 61%-át adta.
A ribizli 1-1,5 méter magasságot elérő cserje, vagy ritkábban fa. Hajtásain gyakran tüskéket, mirigyszőröket visel, lecsüngő fürtvirágzata rövid hajtásokon fejlődnek. Főként a különleges megjelenésű bogyóiról, és azok nagyon kedvező élettani hatásairól ismert, de kerti növényként is kimondottan szemrevaló. A ribizlinek három fajtáját ismerjük: létezik piros, fehér és fekete szemű változat is.
Fürtös, apró bogyókból álló termése nagyon dekoratív, a piros termésű ribizli az íze miatt inkább a nyers fogyasztásra csábít, míg a sötét bogyójú változatokból finom üdítőital, vagy házi bor készíthető.
A ribizli termesztése egyszerű, a szó jó értelemben igénytelen, évelő gyümölcstermő, melyet ha megfelelően tápanyagdús talajba ültetünk, akkor hosszú ideig problémamentesen nevelhetünk. A ribizlibokor jól elfér a mérsékelten árnyékoló, dísz-, vagy gyümölcsfák alatt, ültethetjük szoliterként, de akár ehető termésű sövényt, térhatárolót is kialakíthatunk belőle!
Fehér ribizli – fotó: pixabay.com
A ribizli felhasználása szerteágazó
Fanyar, savanykás íze miatt ezt a gyümölcsöt nem szeretik annyian, mint például az epret vagy a málnát, de jótékony hatásai miatt mégis érdemes megbarátkozni vele, és időnként becsempészni az étrendünkbe. Már a 12. századi kolostori írások is említik a ribiszke gyógyhatásait, ennek ellenére a fajtája és a benne rejlő értékeket csak kevesen ismerik.
A ribizli antioxidáns, energetizáló, és betegségmegelőző képességekkel is rendelkezik:
- jótékonyan hat az emésztésre, a vérképzésre, vérnyomásra és koleszterinszintre.
- magas bioflavonid-tartalmának eredményeképpen immunerősítő, tumorellenes hatással is bír.
- nagy mennyiségben találhatóak benne nyomelemek és ásványi anyagok (nátrium, kalcium, foszfor, vas, magnézium), ahogy magas a C- és B-vitamin tartalma is. á
- kiváló rostforrás,
- ajánlott a cukorbetegeknek is, mert alacsony a glikémiás indexe és a magas rosttartalmának köszönhetően stabilizálja, egyenletesen tartja a vércukorszintet.
- olaja gyógyírként hat kiszáradt, érzékeny bőr ápolásakor,
- a mérsékelt égövi gyümölcsök közül a csipkebogyó után a fekete ribizli tartalmazza a legtöbb C-vitamint. A fekete színért felelős antociánjai hatékony antioxidánsok.
- fokozza a sejtanyagcserét, kimagasló vízhajtó hatással rendelkezik.
A fekete ribizli nagyon sok C-vitamint tartalmaz – fotó: pixabay.com
Hogyan fogyasszuk?
Miként a legtöbb gyümölcs, így a ribizli is nyersen, magában fogyasztva a legjobb, annak ellenére is, hogy a savanykás íze miatt sokan nem szeretik.
Készülhetünk belőle frissítő krémlevest, szószt, mártást, gyümölcskocsonyát, gyümölcssalátát vagy pohárkrémet, jól illik a könnyed, nyárias ízvilágú túrós vagy joghurtos süteményekbe. Feldobható vele bármilyen édesség: a tejberizs, a joghurt, a császármorzsa vagy éppen túrós palacsinta. Desszertekhez a piros verzió a legnépszerűbb, de finom lekvár, szörp vagy ribizlibor készíthető a fekete társából is.
Vásárlásakor a kemény, fényes bogyókat részesítsük előnyben. Sokféleképpen tartósítható: fagyasztással, aszalással, kandírozással.
