Egyre többször kerül elénk nagyragadozókról (farkas, medve) szóló hír, legyen szó arról, hogy a turisták észlelték a jelenlétüket, vagy arról, hogy az állattartók szembesültek a haszonállataik prédává válásáról. A WWF Magyarország nagyragadozókkal foglalkozó szakértőjét, dr. Sütő Dávidot kértük meg arra, hogy segítse korrekt információkkal a tisztánlátást.
Farkas, medve, hiúz – egyedszámok Magyarországon
Túlszaporodásról hallani, de valójában számszerűen kicsi a nagyragadozók egyedszáma Magyarországon – így lehet röviden összefoglalni azt, amit a szakember mondott a ragadozók hazai állományát illetően. Természetesen ez a tény nem vigasztalja azokat a gazdákat, akik számára szinte lehetetlenné vált az állattartás például Észak-Magyarországon, de ettől függetlenül túlszaporodásról koránt sincs szó.
Hazánkban jelenleg legfeljebb 50-70 farkas él – Fotó: Staffan Widstrand/WWF
Az egyedszámokat illetően a legutóbbi, 2019-es országjelentés számaiból és az azóta feljegyzett észlelésekből lehet kiindulni. Alapvetően az ország kettő fajjal kapcsolatban jelentésköteles az EU felé: szürke farkas és eurázsiai hiúz. A barnamedve-állomány esetében azért nincs jelentéstételi kötelezettség, mert nincs itthon bizonyítottan szaporodó állomány. Ettől függetlenül ezt a fajt is figyeli a természetvédelem, a hitelesített felbukkanásokat rögzíti az illetékes nemzeti park igazgatóság. (A nagyragadozók fő előfordulási helye az Északi-középhegység.)
Az egyedszámok tehát az országjelentés, a megfigyelések és a látható tendenciák alapján jelenleg:
- szürke farkas: legfeljebb 50-70 egyed,
- eurázsiai hiúz: legfeljebb 20 egyed,
- barna medve: legfeljebb 2-10 egyed egy adott pillanatban (a barna medve viszonylag nagy területen, sokat mozog, így a hazai egyedszám nagy szórást mutat).
A hiúz és a barna medve hazánkban jelen lévő állománya tehát elhanyagolható, a farkasok egyedszáma magasabb.
"A 2019-es országjelentésben még a farkasok egyedszámának várható növekedését vetítették előre , az utóbbi időben azonban úgy tűnik inkább, hogy stagnál az állomány" – mondta dr. Sütő Dávid.
Az, hogy a jelek szerint nem nő a farkasállomány, nem magyarázható élőhelyi okokkal, hiszen egész Európában növekvő tendencia tapasztalható, Németországban néhány évtized alatt megduplázódott az egyedek száma. Természetesen vannak olyan érdekcsoportok, amelyek szerint akár 200 farkas is lehet az országban, de a természetvédelmi szakemberek a nyomok, az ürülék, a tetemekből vett nyálminták alapján ezt a feltételezést nem tudják alátámasztani. A stagnálásnak több oka is lehet, a feloldatlan ember-vadvilág konfliktusok és az ezekkel a fajokkal kapcsolatos előítéletek azonban biztosan központi szerepet játszanak ebben, és így többek között illegális elejtések is előfordulhatnak.
Miért jó vagy miért rossz a farkas jelenléte Magyarországon?
"Pusztán ökológiai szempontból a kérdés nem értelmezhető, mert az ökológiában nincs negatív vagy pozitív hatás, csak hatás van" – részletezte a szakember. Az ember-vadvilág konfliktus viszont természetesen létezik, így emberi megközelítés szerint lehet többféle érvet is felsorakoztatni amellett, hogy miért kellene csökkenteni a farkasállományt vagy éppen miért kellene "örülni" a jelenlétüknek.
A farkas jelenléte Magyarországon kihívást jelenthet többek között a vadgazdálkodóknak, hiszen egy betervezett vadászat előtt a területen lévő farkasfalka meg tudja mozgatni a nagyvadakat, ami akár sikertelenné is teheti a vadászatot. Természetesen az elejtések is jelenthetnek időnként problémát. Hasonlóképpen az állattartók számára többletköltséget/bevételkiesést jelent a nagyragadozók elleni védekezés és odafigyelés vagy éppen az elszenvedett kár. És akkor nem is beszéltünk arról, hogy a farkas és a medve lehetséges jelenléte sokakban félelmet kelt.
A nagyragadozók jelenlétének vannak előnyei is – Fotó: Tomas Hulik/WWF
A farkas (illetve a nagyragadozók) jelenlétének azonban előnyei is vannak mind a haszonállattartók, mind a vadgazdálkodók számára:
- Egyes nagyvadak között terjedő betegségek visszaszorulhatnak (Szlovákiában például kimutatták, hogy a farkas erőteljesebb jelenléte mellett visszaszorult a klasszikus sertéspestis-betegség. Spanyolországban pedig a szarvasmarha-tbc terjedésének visszaszorításában volt bizonyíthatóan szerepük a ragadozóknak az azt terjesztő vaddisznók elejtésével. Míg Észak-Amerikában jávorszarvasok esetében egy öröklődő ízületi betegség előfordulásának gyakorisága csökkent a farkasok szelektív prédaválasztása miatt).
- A nagyvadak ragadozók általi mozgatásának köszönhetően gyorsabb lehet az erdőfelújulás.
- A nagyragadozóknak fontos szerep juthatna a sérült és beteg állatok szelektálásában és a dögeltakarításban is.
A nagyragadozók jelenléte befolyásolja a nagyvadállomány létszámát és hatását. Nem csak azért, mert elejtik az egyes egyedeket, hanem jelenlétük erőteljesebb odafigyelésre kényszeríti például az őzet és a szarvast, amelynek köszönhetően kevesebb idejük marad a táplálkozásra. Ez nagyban befolyásolja a faj sikerességét, a szaporulatot is.
Nagyragadozók kontra állattartók
Az elmúlt években viszonylag gyakoriak voltak azok a hírek, melyek arról szóltak, hogy farkasok támadtak haszonállatokra. Hogy mennyire gyakori esetek ezek, azt viszont nem a hírek alapján érdemes megvizsgálni, hanem a tudományos kutatások alapján.
Egy nemzetközi projekt keretében vizsgálták, hogy a környező országokban és Magyarországon mennyi támadás történt, az adatok azt mutatják, hogy a jelentett és igazolt farkastámadások miatti kár a haszonállatok körében meglehetősen alacsony Magyarországon a többi országhoz (Lengyelország, Csehország, Szlovákia) viszonyítva. Az alacsony szám egyrészt a valóban kis számú támadásból és abból is adódhat, hogy nem jelentik ezeket az eseteket. A jelentés elmaradásának oka lehet, hogy nincs mindenki számára elfogadható prevenciós és/vagy kompenzációs rendszer Magyarországon. Az is előfordulhat, hogy sokan nem is tudják, milyen formában kell bejelenteni ezeket az eseteket. Mindenesetre tény, hogy a környező országokhoz képest Magyarországon viszonylag alacsony a jelentett és igazolt támadások száma.
A legfontosabb a prevenció, a kompenzáció pedig utána jöhetne
Az alacsony ragadozó-egyedszám ellenére az állattartóknak hatékony megoldásra van szükségük, mert enélkül az északi országrészben a juh- és a kecsketartás erősen kockázatossá válhat, de a nagyobb testű állatok esetében is jelentős kárt okozhatnak a farkastámadások.
A megoldás elsősorban a prevenció lenne, amelyhez később akár egy kompenzációs lehetőség is társulhatna. Jelenleg a megelőzésben a természetvédelem, a nemzeti park igazgatóságok tudnak segíteni azzal, hogy kérésre, a saját működési területükön tudnak biztosítani villanypásztort. (A nemzeti park igazgatóság lehetőségein és a gazda agilitásán múlik viszont jelenleg, hogy sikerül-e valamit elérni, nincs központilag irányított, ragadozótámadások megelőzését szolgáló rendszer.) Illetve a jelenleg is futó Interreg LECA projektben a WWF Magyarország is el tudott látni néhány állattartót a prevencióhoz szükséges villanypásztorral.
A villanypásztor viszont csak szakszerű elhelyezés, kialakítás és folyamatos karbantartás, tisztántartás mellett tud hatékony segítséget nyújtani. A szakszerű elhelyezés ismérvei:
- legalább 5 sorból áll,
- legalább 120 cm magas,
- az alsó sor maximum 20 cm-rel a talaj felett található,
- elengedhetetlen a kerítés mellett és alatt a folyamatos kaszálás,
- valamint, hogy a rendszer folyamatosan áram alatt legyen.
Amennyiben a védelmi rendszernek 2-3 nagy testű őrkutya is része, úgy még hatékonyabb lehet a megelőzés. A WWF Magyarország készített egy oktatóvideót arról, hogyan telepítsünk szakszerűen nagyragadozó-biztos villanypásztort.
Sajnos ezt nem lehet megúszni: nem félni kell, hanem beszélni róla
"Nem csak a prevenció a fontos, hanem a kommunikáció is. A farkas jelenléte ugyanis nem kellene, hogy annyira meglepő legyen Magyarországon. Azt mondjuk, kihalt, de gyakorlatilag ez nem igaz, farkasészlelések a 20. század során is folyamatosan voltak Magyarországon, egyrészt az Északi-középhegységben, de a Kiskunságban is. Tartósan viszont sokáig nem tudtak megtelepedni, elsősorban a korábban jellemző egyértelmű negatív, dúvadként való megítélésük és a hozzájuk kapcsolódó tévhitek miatt" – mondta a szakember.
A létszám természetesen nőtt ahhoz képest, amikor még nem volt védett a szürke farkas, melynek okai:
- az állattartás az extenzívből egyre inkább elmozdult az intenzív technológia felé, ami azt jelenti, hogy egyre több állatot tartottak zárva, így nem került sor konfliktusokra,
- egyre szélesebb körűvé és hatékonyabbá váltak a természetvédelmi intézkedések,
- a nagyragadozók étrendjének gerincét jelentő patás vadfajok Európa-szerte fokozatosan növekvő egyedszáma is segíti a farkasok számának emelkedését.
Jelenlétük bár félelmet kelt, a tényeket érdemes megnézni ismét:
A farkas talán félelmetes, de nem veszélyes állat. Az elmúlt 100 évben vadon élő farkas támadása miatt nem történt haláleset Magyarországon, de még a környező országokban is rendkívül ritka dolog. A NINA (Norwegian Institute for Nature Research – Norvég Tudományos Kutatóintézet) vizsgálja folyamatosan, hogy mennyi farkastámadás történik.
A halálos kimenetelű farkastámadás rendkívül ritka – Fotó: Mariëlle van Uitert/WWF
2002 és 2020 között 7 farkastámadás volt Észak-Amerikában, ebből 2 volt halálos. Az Európai Unió országaiban ebben az időszakban összesen 6 támadást jegyeztek fel, halálos kimenetelű eset nélkül.
A barna medve potenciálisan nagyobb veszélyt jelenhet, egy másik vizsgálat szerint közel két évtizedes időintervallumban, 2000 és 2015 között rögzített medvetámadások évenkénti száma Európában átlagosan 18 volt, melynek fele Romániában történt. (Románia speciális helyzetben van, a turizmus, a kedvezőtlen hulladékkezelés is hozzájárul ahhoz, hogy a medve hozzászokott az ember jelenlétéhez, nem tart tőle és így gyakran a könnyű forrásért a településekre is bemerészkednek, ami azt eredményezi, hogy többször találkozik össze fizikailag a lakossággal.)
Belátható időn belül nem lesz vadászható faj a farkas
A jelenlegi létszám rendkívül alacsony, nem nevezhető stabil populációnak. Folyamatban van egy kezdeményezés az Európai Bizottság részéről, mely arra irányul, hogy meg kellene változtatni a szürke farkas Berni Egyezményben rögzített besorolását, aminek eredményeként a védett, de vadászható fajok között szerepelne. Ha az egyezményben megtörténne egy ilyen visszasorolás, akkor pedig az élőhelyvédelmi irányelvben is megnyílna arra a lehetőség, hogy átsorolják egy másik státuszba a farkast, de az ezzel kapcsolatos viták még mindig tartanak. Az mindenesetre biztos, hogy a hazai egyedszám egyáltalán nem indokolná, hogy Magyarországon vadászható faj legyen a farkas.
A megoldást tehát nem ettől kell várni, már csak azért sem, mert számos kutatás rámutatott már arra, hogy pusztán állományszabályozással nem lehet hatékonyan kezelni a nagyragadozók kapcsán meglévő ember-vadvilág konfliktusokat. Szükség van a ragadozó támadásokat kivédeni képes biztonsági rendszerre, az ehhez kapcsolódó kompenzációra és a folyamatos kommunikációra az érintettek között. Az egész pedig azzal kezdődik, hogy a társadalom tagjaiban felmerülő kérdésekre legyenek megnyugtató válaszok, a lakosság és a gazdálkodók megértsék, milyen jelentősége van a ragadozók jelenlétének, és kihez fordulhatnak segítségért. Ebben a munkában a WWF is jelentős szerepet igyekszik vállalni.
Az ember-vadvilág konfliktus témakörében több cikkünk is megjelent az utóbbi hetekben:
A gazdák 86 százalékának okoz kisebb-nagyobb gondot a vadkár
Vajon vadkárnak minősül, amit farkas vagy medve okoz?
Ezt tudnod kell: ezek a szabályok vonatkoznak a fix vadkerítésekre
Egyre több a vadkár, néhol már szinte kezelhetetlen a helyzet
Nem jön ki a matek: hiába nő a kilövések száma, a nagyvad mégsem fogy
