Már a múlt év ősszén, a talaj-előkészítések alkalmával jeleztük, hogy a gyökérzöldségfélék nagyon alapos és mély talajmegmunkálást igényelnek, különösen a hosszú tenyészidejű, kései betakarítású tárolási sárgarépa és petrezselyemgyökér, de a cékla, a zeller és a paszternák termésmennyiségét, illetve minőségét is rontja a sekély, felületesen és szakszerűtlenül elvégzett talajművelés, a pontatlan tápanyag-utánpótlás.
Ugyan a gyökérzöldségféléket – ellentétben a burgonya- és káposztafélékkel – nem szokás a talaj minőségével szemben különös követelményeket támasztók és magas humusztartalmú talajokat igénylők közé sorolni, mégis ezeknek a fajoknak számos fejlődési rendellenessége a rossz talajszerkezetre vezethető vissza.
A petrezselyem esetében gyakrabban (1. ábra), de a sárgarépafajtáknál is tapasztalható terméstorzulás és terméselágazás (2. ábra), legtöbbször a tömör, rögös, sekélyen, nem a termés méretének, azaz hosszának megfelelő mélységben (30-35 cm) forgatott talajra vezethető vissza. Erre jó most ősszel a szántás és ásás idején gondolni. Sajnos a torz gyökérterméseket a monokultúrás termesztés következtében felszaporodó gyökérfonálféreg is okozhatja, mint ahogy az intenzív termésnövekedés idején jelentkező vízhiány is.
Terméstorzulás petrezselyemgyökéren – fotó: Agroinform
Termésdeformáció sárgarépa termésén – fotó: Agroinform
Száraz évjárt és öntözés hiánya esetén a kötöttebb talajokon (45-50 KA) ugrásszerűen megnő a torz, ugyan elágazónak nem mondható, de keresztmetszetét tekintve nem szabályos kőralakú, lapos, szaknyelven „szegletes répának" nevezett termések aránya, ami ipari répák esetében kisebb, de friss fogyasztásra, tárolásra szánt árunál jelentősebb értékcsökkenéssel jár.
Az összetekeredett, összecsavarodott, ugyancsak deformált termések a sűrű növényállományra vezethetők vissza (3. ábra). Míg nagyüzemekben precíziós, szemenként vető gépekkel végzik a magvetést, kisüzemekben, magángazdaságokban kézzel vetnek, így nehéz az apró, magas olajtartalomból adódóan összetapadó magvú fajok, mint a petrezselyem és a sárgarépa azonos tőtávolságra történő kiszórása. Ilyen esetben elengedhetetlen a kikelt répa vagy petrezselyem egyelése, a sűrűbben kelt növények kiritkítása, kihúzogatása. A ritkítást akkor célszerű elvégezni, ha a növények vastagsága eléri a néhány mm-t, de ennél nem fejlettebbek.
A termések összecsavarodásának oka a túl sűrű növényállomány, a kis tőtávolság – fotó: Agroinform
A termésrepedést (4. ábra) a sok őszi csapadék mellett a túlöntözés is kiválthatja. Hasonló tünetek alakulhatnak ki egy átlagosan csapadékos évben is, ha a nitrogén fejtrágyázásra későn, nagy adagban kerül sor. A répának fokozatosan kell növelni a talaj-tápanyagszintjét, illetve a fejtrágyaként adott nitrogént, ugyanis a vetést követően, 2-3 hónapon keresztül minimális a tápanyagfelvétel, ami csak nyár közepétől kezd intenzívvé válni. Ugyanakkor szeptember eleje, közepe után be kell fejezni a N-fejtrágyázást, és mérsékelni az öntözést annak érdekében, hogy jól tárolható legyen a termés, és ne repedjen.
Sok őszi csapadék következménye a répa repedése – fotó: Agroinform
Előfordul fajtától és művelésmódtól függően a termésfej megzöldülése, ami sokat ront a minőségen. A védekezés egyszerű. A talajból kibújt répát töltögetéssel (talajjal történő takarással) megvédhetjük a fénytől. Ugyan számos előnnyel jár a bakhátas termesztés, de a talaj (bakhátak) lecsúszásából adódóan, különösen laza talajokon az ilyen elszíneződés elég gyakori az ilyen művelési módnál.
A pontatlan tápanyagellátás is okozhat fejlődési rendellenességet, terméskiesést, gyenge minőséget. A túlzott nitrogénezés, hasonlóan a káliumhiányhoz, vagyis a nitrogén és a kálium kedvezőtlen aránya, továbbá a későn adott nitrogénfejtrágya rontja a tárolhatóságot, csökkenti a szárítmánykihozatalt és a karotintartalmat. Szerencsére a gyökérzöldségek – a cékla kivételével – kevésbé érzékenyek a klórra, így a káliumigény a legolcsóbb káliumműtrágyákkal, a K-kloridokkal (kálisó 40-60%) is eredményesen biztosítható, a talaj káliumellátásától függően a szükséges mennyiség 50-70%-a, mint ahogy a foszfor 80-90%-a is ősszel bemunkálható. Ősszel nitrogénkijuttatás a gyökérzöldségfélék esetében sem javasolt a téli csapadék következtében jelentkező kimosódás miatt.
Általában szerves trágyát közvetlen a gyökérzöldségfélék alá, így a sárgarépa és a gyökérpetrezselyem alá sem javasolt, kedvezőbb, ha az elővetemény részesült ilyen típusú tápanyag-utánpótlásban. Kivételes esetekben, ha nincs lehetőség más talajokat a termesztésre választani (pl. kötött vagy igen laza homoktalajok), úgy ősszel is adható a szerves anyag (pl. komposzt, istállótrágya stb.), de ennek fontos feltétele az érettség, homogenitás, azaz szúrós ammóniaszagtól mentes legyen. Korai, rövid tenyészidejű fajtáknál, intenzív termesztés esetén egyre többen használnak szervestrágya-granulátumot, amelynek – szemben a közönséges műtrágyákkal – talajszerkezet-javító hatása is van.
