Az öntözés „minimumtényezővé" vált a zöldségtermesztésben, pótolni agrotechnikai módszerekkel nem lehet, hiányában a jó fajtaszerkezet, a bőséges tápanyagellátás, a hatékony növényvédelem nem fogja a várt eredményt hozni. Folytatjuk az öntözéssel kapcsolatos kérdésekre adott válaszokat.
Mennyi vizet célszerű egy-egy alkalommal kijuttatni? Mi történik, ha mindig csak sekélyen nedvesítem át a talajt?
Úgy kell öntözni, hogy a talaj a gyökérzónáig átnedvesedjen! A gyökérzóna elhelyezkedése függ a növénytől, a termesztési módtól és a talajrétegektől. Sekélyen elhelyezkedő gyökérzettel rendelkező fajok: vörös hagyma, spenót stb., a talajt mélyen átszövők, amelyek a szárazságot is jobban tűrik: a görögdinnye, sütőtök stb.
Ide kapcsolódó másik fontos fogalom a talaj vízkapacitása. Öntözéskor a víz egy része a talajrészecskék felületén megkötődik, a másik része a gravitációs erő hatására tovább halad lefelé (gravitációs víz). Azt a vízmennyiséget, amit a talaj a gravitációs erővel szemben képes megtartani, a talaj vízkapacitásának nevezzük.
A vízkapacitás függ a talaj szerkezetétől (kötöttség, humusztartalom, talajművelés). Általában a zöldségfélék esetében akkor tartjuk a talajt elég nedvesnek, ha a talaj vízkapacitása legalább 70-75%. Vagyis annak a talajvíztartalomnak 70-75%-a álljon a növény rendelkezésére a gyökérzónában, amit a talaj a gravitációval szemben megtartani képes.
Gyakran mondják: „Csak kicsit öntözöm, kissé megnedvesítem a talajt, takarékoskodom a vízzel, a talajt csak a vízkapacitás 80%-áig töltöm fel, annyi elég lesz a növénynek!" Tévedés és hiba! Csak 80%-ra nem lehet a vízkapacitást feltölteni. A talaj rétegenként töltődik fel, 1 cm után csak akkor fog a következő réteg átnedvesedni, ha az első vízkapacitása a 100%-ot elérte, az alsóbb rétegek addig szárazon maradnak.
Az öntözés célja meghatározza a kijuttatott vízmennyiséget is. Kelesztő és palántát beiszapoló öntözés csupán néhány centiméter. Nyáron a tenyészidőben vízpótló és párásító öntözést alkalmazunk, amivel a teljes gyökérzónát nedvesítjük át, a párásító öntözés csak 1-2 mm, ezzel csupán a talaj felületét tesszük nedvessé.
Csak a felső talajréteg nedvesítésével a talajfelszín közelében tartjuk a gyökereket, ami kora tavasszal – főleg a primőrök esetében – előnyös lehet, mivel a talaj felülete gyorsabban és jobban melegszik, de később a nyári forróságban fennáll a gyökérközeg túlmelegedésének veszélye, a gyökerek kipusztulhatnak, kiéghetnek, arról nem is beszélve, hogy sekély gyökeresedés esetén a folyamatos vízellátást, a talaj nedvesítését nehezebb megoldani. Ilyen esetben egy-egy öntözés elmaradása következtében, ami technikai okokból is előfordulhat, a talaj nedvességtartalma gyorsan a vízkapacitás 70-75%-a alá esik.
Az öntözés célja meghatározza a kijuttatott vízmennyiséget is – fotó: Shutterstock
A talaj felületének átnedvesedése a fentiek értelmében nem lehet támpont a talaj megfelelő nedvességének megállapításához, mivel az víz – kötöttségtől függően – fokozatosan, rétegről rétegre halad lefelé. Egy közepesen kötött talaj felületéről – szemben a homokkal – lassan szivárog a víz a mélyebb rétegekbe. Ezért jó az úgynevezett lassú, csendes esőszerű öntözés (5-10 mm/óra), mely hatására nem folyik meg a víz a talaj felületén, leszivárog a gyökérrétegbe.
Mikor, a nap melyik szakában öntözzünk?
Kis és nagy gazdaságokban az öntözés időpontját, mint számos növényápolási munka idejét is, alapvetően az öntözési kapacitás és az üzemszervezési szempontok, saját ellátás céljából üzemeltetett kertekben a szabadidő határozza meg. Borús időben, ha nincs nagy meleg, gyakorlatilag teljesen mindegy a növény szempontjából az időpont, viszont nagy melegben két ok miatt az esti vagy a kora reggeli öntözés javasolt:
• Melegben, napos időben öntözve nagy a vízveszteség, egyes öntözési módok esetén akár a 30-40%-os veszteség is elképzelhető.
• A felmelegedett növényeket a hideg víz leperzselheti, stresszhatás érheti, ami többek között virág- és terméselrúgáshoz is vezet.
Általános gyakorlat az esti, naplemente utáni öntözés.
Az öntözés kapcsán gyakran elkövetett hibák
A zöldségnövények öntözése a már említett vízigényt meghatározó tényezőkből adódóan nagyon különböző. Egy növény esetében sem lehet a környezet és a termesztési módszerek ismerete nélkül konkrét öntözési technológiáról beszélni. A termesztés során az öntözéssel kapcsolatos hibák is sokszor csak egy fajra, adott területre jellemzőek.
Gyakrabban előforduló, öntözéssel kapcsolatos technológiai hibák:
• A burgonyafélék esetében (paprika, paradicsom, padlizsán) az öntözés során gyakran elkövetett hiba, hogy a kiültetés után túlöntöznek. A beiszapoló öntözést követően kicsit tanácsos visszafogni a vizet, ilyenkor a sok víz virág- és terméselrúgáshoz vezethet, különösen, ha nitrogénfejtrágyát is adunk egy időben.
• Alacsony talajnedvesség és kedvezőtlen páratartalom-viszonyok mellett a paprikán könnyebben (1. kép), de a paradicsom esetében is kényszerérés, csúcsrothadás alakulhat ki a terméseken, ami öntözéssel könnyen megelőzhető.
A paprikán, de a paradicsomon is az öntözés hiánya is okozhatja a mészhiánybetegséget, a csúcsrothadást – fotó: Agroinform.hu
• A túlzott mértékű öntözés – elsősorban a biológiai értelemben vett termésért termesztettek esetében (bab, borsó, paprika, paradicsom, uborka, dinnye, padlizsán) – vegetatív (lombozat) irányba tolja el a növények fejlődését. Az átmeneti (kisebb) vízhiány a virágok képződését generálja.
• Magas páratartalom és túlöntözés hatására ödéma (vízkórság) léphet fel több zöldségféle esetében (pl. káposztafélék, paradicsom, levélzöldségek stb.).
• Burgonyánál a túlzott öntözés a gumóképzés idején hátrányosan befolyásolja a termés minőségét, rontja a tárolhatóságot. A túl hosszú öntözési forduló következtében fellépő termésnövekedés-leállás, majd -újraindulás gumódeformációt és felrepedést okozhat.
• A nyári ültetésű káposztafélék palántáinak eredése jelentős mértékben függ az ültetéskor adott beiszapoló öntözéstől.
• Karalábénál, fejes és kelkáposztánál, paradicsomnál, reteknél, sárgarépánál az egyenetlen és túlzott vízellátás következtében megrepedhet a termés.
• A szárazság és a nem megfelelő párásítás a karfiolnál és a brokkoli esetében kényszerérést eredményezhet.
• Kötöttebb talajon, a magról vetett növények kelesztő öntözése során kicserepesedhet a talaj 1-2 cm-es felső rétege, amely a kelést nagymértékben akadályozza.
• A vöröshagymánál a 70%-os fejméret elérésétől fokozatosan csökkenteni kell az öntözést. Ellenkező esetben nem alakul ki a termést védő páncéllevélzet, megnő a kopaszhagymák aránya. A szár megdőlését követően már ne öntözzünk, így elősegítjük a hagymanyak záródását, azaz javíthatjuk a tárolhatóságot.
• A bab melegigényes, a túl hideg víz a gyökereken keresztül lassítja a növekedést.
• Gyakori hiba a gyökérzöldségfélék esetében a sekély öntözés. A mélyen elhelyezkedő gyökerek nem vagy csak kevés vizet kapnak, ebből adódóan elágaznak, deformálódnak.
Gyakori hiba a gyökérzöldségfélék esetében a sekély öntözés – fotó: Shutterstock
• A saláta fejesedése idején a hőmérséklettől és a levegő páratartalmától függően napi egy-két alkalommal 1-2 mm-es párásító öntözésre is szükség lehet. Ilyenkor kedvező talajnedvesség és páratartalom mellett akár napi 10-20 gramm tömeggyarapodás is elérhető.
• A talaj kiszáradása jelentős mértékben fokozza a késő tavaszi vetésű spenót idő előtti magszárképződését, de hasonló jelenséggel találkozhatunk a nyári saláta termesztése során is.
• Tavasszal a szedés idején a spárgát csak nagyon indokolt esetben öntözzük, a hideg víz lassítja (átmenetileg le is állítja) a sípok képződését. A letermés, a szedési időszak utáni öntözés (július és augusztus) döntően kihat a következő évi termésre.
