Ha bosszúságot okoznak, akkor persze, leginkább az embernek, de ez betudható annak, hogy néha túlzók az állatokkal szemben támasztott elvárásaink. Vagy nem egyeznek a világról és a minket körülvevő környezetről alkotott elképzeléseink.

A legnagyobb gond talán abból fakad, hogy a hódok eredeti élőhelyei átalakultak: az ártéri erdők helyét nyaralók, vízügyi védművek vagy erdőgazdaságok vették át és ezek tulajdonosai, illetve üzemeltetői nem feltétlenül fogadják örömmel, hogy a természet második legnagyobb lakberendezője (nyilván, az első az ember) átvegye a területén az uralmat. Ráadásul meglehetősen makacs is, elűzni nemigen lehet, ha lebontják az általa épített gátat, másnapra újat emel, nappal nem látni, de éjjel igen pörög és téli álmot se alszik.

Nyilván, a túlszaporodását meg kell akadályozni, hiszen természetes ellensége hazánkban nincs, ezért az állományszabályozás a mi feladatunk. A nagyra nőtt állomány pedig, bizony már károkat is tud okozni, ezért védettsége ellenére bizonyos feltételek mellett 2022 óta újra vadászható. Azonban továbbra sem szabad reá tűzzel-vassal irtandó élőlényre tekintenünk, mert óriási hasznot hajthat az ökoszisztémának, különösen igaz ez a klímaváltozás kellős közepén. Képes a totálisan kiszáradt területekre visszahozni az életet és a dús vegetációt, ha maradt erre minimális esély egy aprócska vízfolyás formájában – mint az a fenti videóban is látható.

Indexkép: Pixabay