Le ne verd a diót!

A dió sokak kedvence. Ott van például a diós bejgli, vagy a zserbó. De a dió önmagában, vagy sajttal, almával is kiváló csemege, ráadásul igazán egészséges is. A diófa pedig kertünk ékessége. Nem véletlen, hogy diófát ültetnek sok családban, amikor gyermekük születik, hiszen a diófa egy életen át elkísér minket, így részévé válik a családunknak. Becsüljük hát meg, és ne verjük akkor sem, amikor tele van dióval. Ezzel ugyanis sem a diófának, sem a diónak nem teszünk jót, sőt!

Ne verd le a diót!

A dió szüretelését akkor kell megkezdeni, amikor a dión a zöld burok már megrepedt. Régen úgy vélték, hogy a diófa akkor fog igazán jól teremni, ha leverik róla a diót, azonban ez nem így van. Sőt, kifejezetten ártunk a diófának, amennyiben verjük. A dió termését a verés helyett inkább az ágak rázogatásával kell leszedni a diófáról. Amennyiben ugyanis a diófát elkezdjük ütni a dió leverés miatt, sérül az egész fa. Letörnek termőágak, sérülnek ágrészek, és ez csökkenteni fogja a következő évi diótermést is.

A fa alá érdemes ponyvát teríteni, hiszen úgy sokkal könnyebb lesz összeszedni a lehullott diót. A lerázott diót tisztítsuk meg a zöld buroktól. Ha nagyon nehezen jön le a burok, akkor szedjük össze a zöld burokban lévő diókat, öntözzük meg azokat, majd tegyük egy napra bekötött szájú műanyag zsákba. Így másnap jóval könnyebb lesz majd eltávolítani a zöld burkot.

A dió finom és egészséges, érdemes gyakran fogyasztani. Fotó: Shutterstock

A megtisztított diót terítsük szét a padláson vékony rétegben. Ha igazán szép, fehér diót szeretnék, akkor kiterítés előtt a diót enyhén kénezzük.

A te diófádat is megtámadta a dióburok-fúrólégy? Így védekezz ellene!

Sajnos azonban előfordul, hogy szomorúan szedjük össze a lehullott diót, mivel az nem használható fel, a dióburok-fúrólégy miatt. Fontos, hogy védjük a diófákat ettől a kártevőtől, mely védelem első lépése, hogy időben észleljük a jelenlétüket. A sárga, sárgászöld ragacsos csapda kiválóan alkalmas arra, hogy megfigyeljük a kártevő jelenlétét.

A védekezéshez elengedhetetlen az összefogás! Csakis úgy tudjuk megállítani a dióburok-fúrólégy támadását, ha mindenki, akinek diófája van, védekezik ellene. Nagyon fontos, hogy a lárva ne kerüljön a talajba, melyet például a talaj takarásával, és a lehullott terméskezdemények megsemmisítésével érhetünk el. De a gyakori gereblyézéssel, a sekély talajforgatással is megzavarhatjuk a bábozódásukat.

A közös fellépés, összefogás nagyon fontos, sőt, a védekezés kötelező. „A termelő, illetve a földhasználó köteles a zárlati és a vizsgálatköteles nem zárlati károsítókat elpusztítani, azok behurcolását, meghonosodását, terjedését megakadályozni".

A rajzás idén májusban kezdődött, és egészen a szüret végéig, kéthetente, rovarölő szerrel történő permetezésre van szükség, hogy megakadályozzuk a károkozást. A másik lehetőség a csapdák kihelyezése. Ez azért is nagyon fontos, mert a kártevő 2-3 hét alatt akár a termés 30 százalékával is képes végezni.

Legyen saját diófád

Akár 10-15 évet is várni kell, mire a diófa termővé lesz, kivéve, ha oltott csemetét vásárolunk, hiszen akkor 3-4 év után fogyasztható terméssel fog megörvendeztetni bennünket. A diófa talajigénye nem összetett. Nagyon kedveli a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat, de az átlagos kerti földben is jól fogja magát érezni. A nagyon laza homokos, vagy a túl kötött, agyagos talaj azonban nem a legmegfelelőbb számára.

A diófa fiatalon fagyérzékeny, így erre is ügyelni kell akkor, amikor az ültetési helyét választjuk ki. Az ideális ültetési idő a diófa esetében ősszel vagy tavasszal jön el. Az ültetőgödör nagyságát a csemete méretei határozzák meg. A gödörnek akkorának kell lennie, hogy a diófacsemete gyökerei kényelmesen elférjenek benne.

Az ültetőgödörbe tegyünk vastag réteg szervestrágyát vagy komposztot, majd fedjük be egy vékony réteg földdel, hogy a diófa gyökerei ne érintkezzenek vele közvetlenül, mert az kárt tehet bennük. A szabadgyökerű csemete esetén gyökérmetszés nem szükséges az ültetés előtt, azonban a sérült, elszáradt gyökérdarabokat ajánlott lemetszeni. Az ültetés előtt áztassuk a csemete gyökerét egy vödör vízbe egy napra, így az kellő nedvességet tud felszívni. A gödör betemetésekor a fa tövének felkupacolásával meg tudjuk előzni a csemete hajszálgyökereinek eltépődését.

A konténeres diófa esetében emeljük azt ki az edényéből, majd úgy helyezzük a gödörbe, hogy földjének felszíne egy síkban legyen a környező talajjal. Ha a földlabdás diófa gyökere jutazsákban van, azt nem kell eltávolítani az ültetéskor, mert le fog bomlani a talajban. A földgombóc kerüljön a talajszint alá, de nem kell mélyre süllyeszteni a diófát. Az ültetés után fontos a beöntözés. Ezt nem elég egyszer megtenni. Hetente érdemes megismételni, amíg még kicsi a csemete. A hideg elől felkupacolással kell óvni a csemetét.

A metszés is nagyon fontos a diófa esetében

A diófát nem akkor kell metszeni, mint a többi fát. Csak augusztus végén, szeptember elején szabad metszeni, ugyanis ha ezt nem tartjuk be, és tavasszal metsszük meg, a nagy gyökérnyomás miatt olyan sok nedvet veszítene el, hogy szinte elvérezne. A száraz ágaktól az év bármely időszakában megszabadulhatunk, ez a szabály csak az élő ágak metszésénél alkalmazandó.

A diófa nagyon nagyra meg tud nőni. A magról kelt példányok akár 20-30 m magasra is nőhetnek, a koronájuk átmérője pedig elérheti akár a 20 métert is. Az ültetéskori metszésre mindig szükség van. Ezt a három kiválasztott vázág visszametszésével kezdjük, melyeket 20-30 cm-esre kell megrövidíteni. A sudarat a legmagasabban lévő vázág fölött 25 cm-rel kell visszavágni. A diófa az ültetését követő első két évben gyengén hajt ki, és csak a harmadik évtől kezdődik meg a rendes növekedés.

Az első 8-10 évben szükségtelen a vázágak visszametszése, mivel azok természetes módon, maguktól is szépen elágaznak. Csak azokat az ágakat szükségszerű eltávolítani, amelyek nagyon zavaró irányba nőttek. A sérült, beteg, vagy elszáradt ágaktól azonnal szabaduljunk meg. A fenntartó metszés során a fő szempont a termőrészek megújítása, a kiegyensúlyozott koronaszerkezet megtartása és hogy az ágak elegendő fényt kapjanak a koronán belül. Ha túl sűrűek az ágak, akkor jóval kevesebb lesz a termés.

Nem csak finom, egészséges is a dió

A dió igazán egészséges, hiszen  A- és E-vitaminban is gazdag, de megtalálható benne a B-vitamin is. Levele frissen nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz. Leveléből, héjához hasonlóan tea készíthető, amely hozzájárul az akne, a sömör és egyéb bőrproblémák kezeléséhez. A dióban sok magnézium és kálium is található, továbbá a csontképzéshez szükséges fluor, és a vérképzéshez elengedhetetlen mangán és réz is bőségesen van benne. A szelén a szívizomgyengeség ellen kiváló, de ne feledkezzünk meg immunerősítő szerepéről sem.

A diófáról ne verjük le a diót, hanem inkább rázzuk. Fotó: Shutterstock

A dió gazdag omega-3-zsírsavakban is, melyek segítenek a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, továbbá hozzájárulnak az erek állapotának javulásához is. Egy nagyobb vizsga előtt feltétlenül együnk diót, ugyanis a többszörösen telítetlen zsírsavaknak köszönhetően a dió támogatja az agyműködést, sőt, még a koncentrációképességet is növeli. Hogy rossz hírünk is legyen, magas kalóriatartalma miatt nem jó barátja a fogyókúrázóknak. 10 dkg dió több mint 600 kalóriát tartalmaz, amely egy kisebb tábla csokoládé kalóriatartalmával egyenértékű.

A leveléből készült tea kitűnő gyomorhurut és hasmenés ellen, de vérszegénység kezelésére is alkalmazzák. A diófogyasztás csökkentheti az emlőrák kockázatát is. Ha ez még mindig nem elég, a leveléből készült tea erősíti a hajhagymákat, gombaölő hatású, és segít a hajhullás megállításában. A prosztatára gyakorolt jótékony hatása miatt segít a prosztatarák kockázatának csökkentésében. Fogyasztásával azonban legyünk óvatosak, ugyanis vannak, akiknél nagyon komoly allergiás reakciót tud kiváltani.

Bőséges és egészséges diótermést kívánunk!