Itt van a kapuban az mezőgazdaságra szánt temérdek uniós fejlesztési pénz, amihez csak úgy jutnak hozzá az agrárvállalkozások, ha önerőt is tesznek hozzá. Ezt úgy kell kigazdálkodniuk, hogy közben a termékeik drága előállítása miatt kiszorulhatnak a hazai polcokról, így jövedelemtől eshetnek el. Ki és hogyan vágja át a Gordiuszi csomót, teszi fel a kérdést a HVG.
A kérdés azért is aktuális, mert júliustól bevezetik például az árfigyelő rendszert elsősorban az infláció letörésének érdekében, ami előfordulhat, hogy a hazai termékek érvényesülése szempontjából nehezebb körülményeket fog teremteni, a magyar termelők és az élelmiszeripar kárára.
Dolgozik az GVH az infláció csökkentésén
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) hét élelmiszeripari és kereskedelmi szakmai szervezet, illetve az Agrárminisztérium képviselőivel egyeztette személyes találkozón a múlt héten közzétett, infláció csökkentését célzó javaslatait. A GVH célja, hogy a megállapításai és javaslatai olyan gyakorlati intézkedéseket indukáljanak, amelyek hozzájárulnak az élelmiszerinfláció letöréséhez.
A Gazdasági Versenyhivatal május 8-án bocsátotta társadalmi konzultációra a tartós élelmiszerek (konzervek és fagyasztott termékek) piacán végzett gyorsított ágazati vizsgálatának jelentéstervezetét.
A vizsgálat eredményei alapján a GVH szakértői hat javaslatot, intézkedési pontot fogalmaztak meg, amelyek hozzájárulhatnak a hatékonyabb versenyviszonyokhoz, a piaci verseny erősítéséhez, ezen keresztül pedig az árak csökkenéséhez. A javaslatok között szerepel
- a zöldségek és gyümölcsök magyarországi termelésének ösztönzése,
- a hatékonyságnövelés,
- a mezőgazdasági termelés automatizálása,
- öntöző-rendszerek telepítése,
- a megújuló energiaforrások használatának támogatása,
- a precíziós mezőgazdasági szakképzés
- és a fenntartható csomagolás-rendszerek fejlesztésének ösztönzése.
A GVH egyúttal jelezte: a továbbiakban is fokozott hatósági figyelmet fordít a kereskedelmi szektorra.
A jelentéstervezet közzétételét egy teljes hónapig tartó társadalmi konzultáció követi, amelynek keretében a nemzeti versenyhatóság 2023. május 16-án személyes egyeztetést tartott az ágazati szereplőket tömörítő, illetve a jelentéstervezet javaslataiban érintett szakmai szervezetekkel – az Országos Kereskedelmi Szövetséggel, a Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetséggel, az ÁFEOSZ-COOP Szövetséggel, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanáccsal, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Termelők Egyesületével, a Magyar Hűtő- és Konzervipari Szövetséggel és a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségével – valamint az Agrárminisztériummal, olvasható a GVH sajtóközleményében.
A KAP Stratégiai Terv pénzeiből rengeteg fejlesztést lehetne megvalósítani
Tulajdonképpen a Közös Agrárpolitika Stratégiai Terv keretében elérhető forrás jelentős része pontosan a GVH által említett fejlesztéseket ösztönzi majd, és 2023-tól a keret jóval magasabb, mint korábban, hiszen 5000 milliárd forintról beszélünk.
A területalapú és állatlétszámalapú, termeléshez kötött támogatások inkább a jövedelem-kiegészítést szolgálják, de Mezei Dávid, az MBH Bank Agrárkapcsolatok és Agrártámogatások Központjának vezetője nemrégiben fogalmazta meg azt a vele készült interjúban, hogy ezekre a támogatásokra is inkább fejlesztési forrásként érdemes tekinteni. A tavalyi aszályos év után viszont inkább jövedelempótláson lesz sokaknál hangsúly a fejlesztések helyett.
Ezért is kérdés, hogy mihez kezdenek a gazdálkodók a majd megjelenő pályázati kiírásokkal.
Az új pályázati felhívások némileg eltérnek majd a régebbiektől, pl. kisebb arányú mezőgazdasági árbevétel is elegendő lesz a jogosultsághoz, de az, hogy a beruházást előre meg kell finanszírozni, és 50 százalékos önrészt kell vállalni, lényegében nem változik. Lesznek természetesen kivételek, a fiatal gazdák például akár 65 százalékos támogatási intenzitást is realizálhatnak, és gazdaságátadás esetén is lesznek kedvezmények. Ettől függetlenül azonban elmondható, hogy pont egy olyan időszak kezdődik most, amikor soha nem látott mértékű forrás áll rendelkezésre a fejlesztésekhez, miközben az agrárium és az élelmiszeripar szereplőinek nagy részének éppen a víz felett maradás a legfőbb kihívás, nem pedig a tartalékok beruházásokra való felhasználásának tervezése.
