Szeredi Attila immár több mint 3 évtizede gazdálkodik az alföldi Kiszomboron: 1100 hektár szántóterületet és 110 hektár erdőt művel. 2022 volt az első év, amikor azt tapasztalták, hogy a talajba nem kerül elég vízpótlás, a nedvességhiány pedig összeadódik, mert nincs eső. Úgy emlékszik: ugyan régebben is megvoltak ezek a szélsőségek, létezett nedves és száraz évjárat, de nem volt a talajnak olyan vízhiánya, amilyen most, mert már az alsóbb rétegekben is kevesebb a nedvesség.
S ha nem lenne elég a szárazság, még rendes, fagyos-havas tél sincs, ezért mind a gombák, mind a rovarok tekintetében nagyobb a nyomás a gazdákon, mint valaha.
Korábban megesett, hogy végigsöpört az országon egy 20–30 mm-es csapadékzóna, mostanra azonban az égi áldás meglehetősen lokális lett, az alföldi térségben pedig csupán néhány milliméter esik – magyarázza a gazda.
Timár Gábor geofizikus szerint valóban, gyerekkorában is elég meleg volt a nyár, ez tagadhatatlan, de ma hosszabbak a 40 fokos hőhullámok, amiben az a brutális, hogy nincs enyhülés. A tudós szerint ennek oka egyértelműen a klímaváltozás, emellett a reformkori folyószabályozás is közrejátszik az Alföld kiszáradásában, hiszen az ártereket már nem önti el a Kárpátok felől érkező, javarészt hóolvadásból származó víz. Ennek ellenére nem gondolja, hogy a szabályozás rossz ötlet volt annak idején, hiszen a 19. században fontos és elérhető célnak látszott, hogy a kiterjedt mocsárvidéket lecsapolják és átalakítsák mezőgazdasági termelésre alkalmas területekké.
Szárazság régen is volt az Alföldön, de nem ilyen jellegű, mint ma – forrás: Pixabay
Timár Gábor úgy véli: senki sem számíthatott arra 100–120 évvel ezelőtt, hogy mindez csökkenti a táj alkalmazkodóképességét egy olyan klímaváltozásban, amiről nem is tudták, hogy lesz.
Szeredi Attila szerint a talajromlás az elmúlt 60 év eredménye, a helyreállítás pedig elég sok idő. Látja, hogy elindultak jótékony folyamatok is a „no-till" vagy „min-till", vagyis a talajművelést részben vagy egészben elhagyó növénytermesztési technológia témájában, de a gazdák még mindig gyakran kétkedve fogadják az új művelésmódokat.
Kellő mennyiségű csapadék esetén mindez nem jelentene ekkora problémát, de az eső évek óta nem jön. S bármilyen ellentmondásnak tűnik, de ennek okát nem az égben, hanem inkább a földben kell keresnünk.
Azzal Szeredi Attila is egyetért, hogy a no-till sem jelent mindenhol és minden bajra gyógyírt, de az szerinte biztos, hogy mindenképpen javíthat a kialakult helyzeten. Emellett a szakember szerint az sem szerencsés, hogy az ország szántóföldjeit javarészt gabonafélék és olajos növények foglalják el. Minimális egyéb kultúrát termelünk, ami a biodiverzitást növelné, ráadásul kevés istállótrágyát adunk a talajnak, amit mesterséges módon, műtrágyával helyettesítünk.
Nem mellesleg: négymillió hektár szántóból egymillió biztosan kedvezőtlen adottságú terület, melyekkel igazából akkor nyernénk legtöbbet, ha visszaadnánk a természetnek. A gazda szerint ez egyébként előbb-utóbb meg is valósul, egyszerűen rákényszerítik a termelőket a körülmények.
Ami pedig a mostani időjárást illeti: Timár Gábor szerint a májusi esők idén duplán aranyat érnek, mert ha száraz talajjal fordulunk rá a júniusi Medárd-időszakra, az bizony még a 2022-es aszálycsapásnál is komolyabbat eredményezhet. Gondot okoz az is, hogy a talajközeli pára egyre inkább elmarad, ami részben a földet kizsigerelő talajművelés következménye.
Olyan technológiát kell keresni, ami nem szárítja még tovább a talajt – forrás: Pixabay
"Ha ezt elkezdem nehézgépekkel szántani, ami úgy egy arasznyira feltúrja a talajt, akkor létrejön az úgynevezett eketalpréteg, amire ráadásul minden évben rátömörítünk, így zárórétegként működik. Amíg ez nem volt, a talaj felső két métere simán tárolta a vizet, most erre csak körülbelül 25 centi alkalmas. Mivel a búza, kukorica, napraforgó nem tudja teljesen leárnyékolni a talajt, a felső rétegek a nyári hőhullámok során gyorsan kiszáradnak. Amikor pedig rövid idő alatt nagy mennyiségű eső zúdul a földekre, az eketalpréteg miatt szintén nem tudja elnyelni a föld a vizet és belvíz lesz" – állítja a geofizikus.
A geofizikus szerint az Alföldön volt korábban egy lápvidék, alapvetően más talajszerkezettel és a talajt fedő növényzettel. A vizet a talaj tárolta, ott volt a lápi növényzet levelei alatt.
Timár Gábor szakmai véleménye, hogy modellezni kellene, hol és milyen eloszlásban lenne érdemes "visszavadítani", hogy helyreállítsák általuk a csapadék-egyensúlyt. Ez szerinte nem okozna nagy érvágást a gazdaságnak, hiszen bőven vannak olyan földek, amelyek nem elég jó minőségűek ahhoz, hogy a növények jó termést hozzanak rajtuk.
„A vízgazdálkodást tekintve jó eredményeket hozhat az elvadítás, és úgy gondoljuk, hogy előbb-utóbb a támogatási rendszer is elindul majd ebbe az irányba" – fogalmazott.
Mindkét szakember egyetért abban, hogy igazi változást csak felülről jövő intézkedésekkel lehet elérni. Rá kell venni a politikusokat, hogy foglalkozzanak többet az Alfölddel, fektessenek még nagyobb hangsúlyt a klímavédelemre és dolgozzanak ki olyan rendszert, ami dotálná az ilyen, gyenge termőképességű földek visszaadását a természetnek. Ezzel a metódussal a termelők megélhetése se kerülne veszélybe.
Fontos lenne továbbá az agrároktatás reformja is, hogy az új technológiák megismertetése rendszerszintű tudásátadás legyen.
Forrás: Képmás
_fill_540x300_0.jpg)
