A Nagykanizsa-Miklósfán élő Imrei Ferenc fotókkal illusztrált posztjában azt írta:
"Tegnap "leszüreteltem" a mazsolafa (Hovenia dulcis) elérhető terméseit. Nem állítom, hogy a termése miatt ültetnék ilyet, de mivel ajándék fának ne nézd a termését, érdekességként megosztom. Tavaly már virágzott, idén termést is hozott, bár elég sovánkát. Viszont bódító illatú virágait imádják a rovarok. Megkóstoltam, az íze édes, nem tudtam mihez hasonlítani."
De milyen növény is ez?
A japán mazsolafa Kelet-Ázsiában elterjedt, lombhullató fa, mely 10 méteres magasságot és 7 méter szélességet érhet el idős korára. Júliusi virágzásából október elejére érnek be mazsolaszerű termései, melyek nagysága a 3 centit is elérhetik. Ezek valójában a magokat tartó, megvastagodott, húsos terméskocsányok, melyek nagyon édesek és illatosak, magas százalékban tartalmaznak cukrot, főleg glükózt és szaharózt, de kisebb mennyiségben fruktózt, mindemellett számottevő mennyiségű fehérjét és növényi zsírt is.
A japán mazsolafa júliusi virágzásából október elejére érnek be mazsolaszerű termései, melyek nagysága a 3 centit is elérhetik – forrás: Pixabay
Fogyasztható nyersen és aszalva is. Különlegessége e növénynek, hogy nemcsak mazsolaszerűen édes gyümölcsei, hanem fiatal levelei is tartalmaznak cukrokat, így akár édesítőszerként is használhatók. Gyümölcse görcsoldó, lázcsillapító, hashajtó, vízhajtó hatású. A növény egylaki, öntermékeny, így egy fa ültetésével is számíthatunk termésre.
Fája kemény, finom szerkezetű, a faiparban japán mahagóniként is ismert, értékes bútorfa. Nem fagyérzékeny, fiatal, 1-3 éves korában -15 °C-fokig, kifejletten -25 °C-fokig tűrőképes, bár a késő tavaszi fagyok a hajtáscsúcsokat károsíthatják. Napos helyet igényel, az árnyékot nem szereti. Vízigényes. Mindenféle talajon megél, a homoktól az agyagosig, a meszestől a savanyúig.
Indexkép: Pixabay
