A világ agrártermelőinek egyik alapvető törekvése, hogy a motorolajok minél nagyobb hányadát élelmiszer termelésre nem alkalmas növényekből állítsák elő. Egyik ilyen növény lehet a magvas gomborka (Camelina sativa), amely a pásztortáska közeli rokona, egy olyan, alapjában véve vadon termő növény, amelyet – olajtermelés céljából, inkább azonban talajtakarónak – csak nagyon gyenge talajokon vetnek.

A gomborka a pásztortáska rokona.

Magvas gomborka (Camelina sativa) – fotó: Evanto

A legnagyobb előnye, hogy mostoha körülmények között is termeszthető, illetve kevés öntözést és műtrágyát, növényvédő szert pedig szinte egyáltalán nem igényel.

Az amerikai New York államban található Brookhaven National Laboratory (BNL) kutatói azonban Xiao-Hong Yu professzor vezetésével ennek a növénynek – génszerkesztés útján, pontosabban egy bizonyos (TT8 jelű) gén kiiktatásával – úgynevezett sárga magvú fajtáit hozták létre, amelyeknek olajtartalma mintegy 20%-kal meghaladja a normál fajtákét.

Az új fajták termesztése már minden bizonnyal jövedelmező lesz. John Shanklin, biokémikus szerint „ha a termelők akár csak néhány százalékkal tudják növelni az olajkihozatalt, nagy területen termesztve az is jelentős lehet, mert még a kis hozamnövekedés is nagymértékben növelheti az olajtermelést, ha több millió hektáron ültetünk".

A gomborka amerikai génszerkesztéssel történő feljavítása tehát eklatáns példája annak, hogy egy jelentéktelen növény módosítása is óriási eredménnyel járhat. További eredményt jelenthet, hogy a gomborkánál alkalmazott génszerkesztés segítségével más haszonnövények tulajdonságait a kedvező irányban lehet módosítani.

A BNL kutatóinak kísérleteit a The Plant Biotechnology Journalban tették közzé.

Forrás: bnl.gov