Az európai uniós biogazdálkodási célok kapcsán még korábban az fogalmazódott meg elvárásként, hogy 2030-ra a közösség mezőgazdasági területeinek 25 százalékán ökológiai/bio termesztést folyjék. Ehhez azonban kétszer olyan gyors ütemben kellene a gazdaságoknak átállni, mint ahogy teszik. Ez az Európai Számvevőszék napokban publikált jelentésében olvasható.

Pedig a 2014-2022 közötti időszakban a közös agrárpolitika (KAP) csaknem 12 milliárd eurónyi forrást biztosított a biogazdálkodásra való átálláshoz. 2027-ig pedig ehhez újabb 15 milliárd eurót tesznek hozzá. A luxemburgi ellenőrök egyébként megkérdőjelezik a KAP hozzájárulását a környezetvédelmi és piaci célkitűzésekhez, mert szerintük a gazdák akkor is kaphatnak uniós forrásokat, ha nem alkalmazzák a vetésforgót vagy az állatjóléti előírásokat. Ugyanakkor nem ez csak a gond önmagában, a szakemberek szerint az egész szektornak több támogatásra lenne szüksége annak érdekében, hogy fejlődjön a piac és bővüljön a termelés. Enélkül kiegyensúlyozatlan, támogatásfüggő piac alakul ki.

Drexler Dóra, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezetője szerint a jelentés végkicsengése  kritikus. Ám nem csak azért, mert jelen állás szerint a 25 százalékos iránycél az évtized végére nem bír összejönni, hanem mert (és erre a jelentés is rámutatott) a vásárlói tudatosság és a piac fejlesztése, a fogyasztói edukáció erősítése sok kívánnivalót hagy maga után.

biozöldség

Hiába termelünk jó minőségű ökoárut, azok külföldön kerülnek asztalra – forrás: Pixabay

A 2023-as KSH adatok alapján Magyarországon a teljes termőterületnek csupán 6,3 százalékán – 320 ezer hektáron - zajlik biogazdálkodás. Ami azt jelenti, hogy bizony, mi még jócskán lefelé húzzuk az átlagot – viszont az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy ezzel a mutatóval az európai mezőny közepén helyezkedünk el. A rangsort Ausztria vezeti 25,7 százalékkal, majd Észtország (23,4 százalék), Svédország (19,9 százalék), Portugália (19,3 százalék) és Olaszország (18,1 százalék) következik.

A hazai biogazdálkodásba vont földek legnagyobb szeletét az állattartáshoz használt legelők jelentik, 176 ezer hektárral. Csaknem 117 ezer hektáron termelnek vegyszermentesen szántóföldi növényeket, 21,5 ezer hektárt pedig az ültetvények, gyümölcsösök foglalnak el.

A számok a fentiek ellenére jelentős fejlődésről tanúskodnak, hiszen ez a terület egy évtizeddel korábban, 2013-ban alig 130 ezer hektárt tett ki összesen, ami a teljes termőterület kevesebb mint 2,5 százalékát jelentette.

Drexler Dóra szerint a fejlődés jellemzően a célzott támogatásoknak köszönhető. 2004 és 2014 között csak stagnált az ágazat és vele együtt a termőterület nagysága is. Ezt követően lehetett elérni magasabb szubvenciókat. Az új KAP ciklus ökokiírása pedig most jelenik meg novemberben, ami további lehetőségeket jelent a szektor számára. Hozzátette ugyanakkor, hogy a támogatások hektáralapúak lesznek, tehát az uniós számvevőszék által felvetett kritikákat nem orvosolják, hiszen a piac, a vevők és fogyasztók tudatosabbá tételét nem érintik.

Márpedig erre itthon is nagy szükség lenne, mert a magyar piac igen furcsa. A szakember szerint ugyanis a hazai biofogyasztást (mely a teljes élelmiszerpiacnak alig 1,5-2 százaléka), ugyanis döntő részben exporttermékek fedezik. Például Dániában ez az arány bőven meghaladja a 10 százalékot. A tetemes importtal szemben a magyar termelés egészen nagy, 80 százaléka exportra megy el. Vagyis hiába termelünk jó minőségű ökoárut, azok külföldön kerülnek asztalra.

Ezzel együtt is az a terv – tette hozzá Drexler Dóra -, hogy 2027-ig a teljes hazai mezőgazdasági termőterületen belül 10 százalékra nőjön a bio gazdálkodás aránya. Ennél is fontosabb lenne azonban a vásárlói tudatosság erősítése, máskülönben félő, továbbra is a külföldi termékek uralják majd a hazai ökopiacot.

Forrás: Népszava