Van, aki szándékosan veti, van, aki pedig mindent megtenne, csak hogy meg ne jelenjen a növényei közelében. A tyúkhúr nagyon megosztó. Ártalmas gyomnövény, ugyanakkor hasznos gyógynövényként is tekinthetünk rá. Persze ez attól is függ, hogy melyik oldalon állunk. Amíg a tyúkhúr a kiskertünkben értékes gyógynövény lehet, addig a szántóföldön nem kedvelt gyomnövény.
Tavasszal gyorsabban csírázik, mint a gabonafélék, ezért képes a búza és árpa vetéseket foltokban kipusztítani, így hát nem csoda, hogy nem a gazdák kedvence. Ismerjük meg közelebbről ezt a növényt, és döntsük el, hogy a tyúkhúr vajon megpengeti a szívünk húrjait, vagy inkább messzire kerüljük.
Ismerd meg a közönséges tyúkhúrt
A közönséges tyúkhúr (Stellaria media) zárvatermő, kétszikű növény, amely a szegfűfélék családjába tartozik. A tyúkhúr Európából származik, de Észak-Amerikában is megtalálható. A legjobban a nitrogénben gazdag talajt kedveli, így a mezőgazdasági területeken is gyakran elterjed. Ahol pedig egyszer megveti a gyökerét, onnan hosszú évtizedeken keresztül nem akar távozni. Magjai akár 25 éven keresztül is kicsírázhatnak, így elég nehéz megszabadulni tőle. A tyúkhúr egyébként szép növény, különösen, amikor kinyílnak fehér virágai, de ez nem vigasztalja a gazdákat, amikor ellepi a földjeiket.
A tyúkhúr nagyon szép, fehér virágaival, de ezen kívül gyógynövényként is remek. Fotó: Shutterstock
A tyúkhúr ráadásul még a hideget is nagyon jól bírja. A hó alatt is kiválóan megél. Éjszaka a levelei összeborulnak a virágok felett, így óvva meg őket. A neve onnan ered, hogy kedvelt elesége a baromfiknak. De nem csak emiatt hasznos, hanem azért is, mert védi a talajt a kiszáradástól, és képes megelőzni a talajeróziót. Hazánkban Lencsés György 1570-ben írt róla először orvosbotanikai művében.
A tyúkhúr, mint gyógynövény
A tyúkhúr nem csak gyomnövény, de gyógynövény is. Tisztítja a vesét és a májat, és oldja a szervezetben létrejött köveket. Akár tea, akár csepp formájában is fogyasztható. Csökkenti a koleszterinszintet, de kiváló köhögés csillapítására is, és emésztőrendszeri megbetegedések kezelésére is gyakran alkalmazzák.
A népi gyógyászatban már nagyon régóta használták köptetőként, de jónak bizonyult a gyomorsav csökkentésére is. A régi recept szerint a tyúkhúr föld feletti részét virágzáskor kell összegyűjteni, majd vékony rétegben kiterítve szárítani. Körülbelül 6-7 kiló nyers növényből lesz 1 kg száraz herba, melyből teát készíthetünk. Ha nem szárítjuk meg, hanem friss tyúkhúr hajtásokból készítjük a teát, akkor szedjünk egy csokorral, majd forrázzuk le. Ha szárított tyúkhúrból készül a tea, akkor egy evőkanálnyi szárított tyúkhúrhoz 2,5-3 dl forró vizet adjunk, hagyjuk ázni 15 percig, majd leszűrve fogyasszuk. Ajánlott mennyiség belőle napi egy csésze, étkezés előtt. Korlátlan ideig fogyasztható.
A tyúkhúr íze hasonlít a spenótéhoz, de van egy kis keserű utóíze. Salátaként is fenséges, de nagyon finom levest, vagy főzeléket is készíthetünk belőle. Ami pedig még értékesebbé teszi, hogy rengeteg A-, D- és C- vitamint tartalmaz, magas a vastartalma, emellett pedig kalcium-, kálium-, foszfor- és cinkforrás is. Az egész föld feletti része fogyasztható, de külsőleg is hatásos, mivel kiválóan gyógyítja az égési sérüléseket és vágott sebeket is.
Ahogy minden gyógynövénynek, úgy a tyúkhúrnak is lehetnek mellékhatásai, így nem ajánlott terhes nők és 12 éves kor alatti gyermekek részére.
Antiszeptikus tulajdonsága miatt használjuk még légúti betegségekre, köhögésre, tüdőbajra, valamint emésztési zavarokra, de a reumát is jól lehet kezelni vele, vízhajtó hatása miatt. Kiváló zsíroldó tulajdonsága alkalmassá teszi a vérzsír bontására, emiatt fogyasztó hatása is van.
Gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatású. A tyúkhúr jótékony hatású bizonyos bőrbetegségeknél, mint amilyen az ekcéma, a pikkelysömör, és a különféle bőrkiütések. Gyulladáscsökkentő, összehúzó és bőrpuhító tulajdonságai vannak, ezért gyakran találkozhatunk vele különféle kenőcsökben. Helyi alkalmazásra borogatásként is alkalmas. Kifacsart levét desztillált vízbe keverve frissítő borogatás lehet a fáradt szemekre. A sérülékeny, száraz bőrt ápolja a teájából készült borogatás.
A tyúkhúr, mint gyomnövény
A kiskertekben, gyógynövényként igazán hasznos, de a másik oldalát is be kell mutatnunk. A tyúkhúr a szántóföldeken gyomnövénynek számít, ráadásul igen jelentős károkat tud okozni, mivel ősszel és tavasszal is gyorsabban csírázik, mint a gabonafélék.
A tyúkhúr nagyon finom salátaként, de szendvicseket is díszíthetünk vele. Fotó: Shutterstock
Ha a tyúkhúr nagyon elterjed, akkor a búza és az árpa vetéseket is kipusztítja foltokban. A nyári melegben megáll a növekedése, azonban ezzel csak teret enged a többi gyomnövénynek. Sajnos, mivel gyomnövény, így nem hagyja levegőhöz jutni a kultúrnövényeket, és késleltetheti azok fejlődését.
Így védekezz a tyúkhúr ellen
A tyúkhúrt gyakran betegíti meg a peronoszpóra, de a magokat nem pusztítja el, így azok csírázóképessége megmarad. A tyúkhúr ellen vegyszerrel is lehet védekezni, azonban a harc nem könnyű, mert igen ellenálló gyomnövény. Megoldás lehet a vetésváltás. A fertőzöttebb gabonaföldeket, pillangósokat érdemes a következő évben kapásnövényekkel beültetni. A gyakori talajmunka is jó megoldást nyújthat a tyúkhúrral szemben, így tarlóhántással, őszi szántással irthatjuk, de le is legeltethetjük juhokkal, vagy szarvasmarhákkal.
Vannak nagyon hasznos gyomnövények is
A gyom olyan növény, amelyik akaratunk ellenére és beavatkozásunk nélkül van jelen a kertünkben. Azonban attól, hogy valamit gyomnövényként kezelünk, még egyáltalán nem biztos, hogy nem lehet a hasznunkra. Természetesen a legtöbb gyomnövény nagy gondokat okoz, hiszen gátolják a kultúrnövényeinket a fejlődésben. Sőt, azért is bosszantó, mert sokkal gyorsabban fejlődnek mint azok a növények, amelyekre nagyon sok figyelmet fordítunk. Azonban van néhány gyomnövény, amelyik igazán hasznos lehet a számunkra, sőt akár meg is ehetjük őket!
A gyomnövények jelzik, hogy milyen a talajunk összetétele. Ahol a harangvirágfélék, mint a lángszínű egynyári hérics vagy a szarkaláb növekszik, vagy árvacsalán, vadrepce, apró szulák és mezei veronika nő, ott meszes, megfelelő humusztartalmú, termékeny a talaj.
A tyúkhúr, a fényes- és borostyánlevelű veronika, illetve a csípős csalán a nitrogéndús, humuszban és tápanyagban gazdag talajban fordul elő leggyakrabban, míg nehéz, de jó vízgazdálkodású területről beszélhetünk, amennyiben labodafélék, disznóparéj vagy salátaboglárka növekszik a területen.
De nem csak jelzik az állapotát, hanem javíthatják is a gyomnövények a talajt. A csalán vas-, kovasav- és nyomelemtartalma miatt tápanyagdús termőközeget teremt. A tyúkhúr talajtakaróként óvja a területet, és gyökereivel gondoskodik a talaj tömörödésének megakadályozásáról. A fehér here szintén kiváló talajtakaró, és korlátozza a nem kívánatos gyomok elterjedését, míg a gyökerein élő nitrogénkötő baktériumok segítségével gazdagítja a talajt.
A tyúkhúr tehát van, aki számára gond, de a kiskertekben igazi kincsnek számít.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
