A témáról Dr. Pajor Gábor állatorvos, adatelemző írt hiánypótló értekezést a Magyarországi Precíziós Állattartásért Egyesület honlapjára, mely szakmai szervezetnek az elnöke. Ahogy fogalmaz: úgy véli, nagy valószínűséggel megtalálta a mezőgazdaság hazai Bermuda-háromszögeinek egyikét – merthogy biztosan van több is...
Mint előre bocsátotta: a mezőgazdálkodásban dolgozók számára ismert jelenség az állattenyésztők, növénytermesztők (feltéve, hogy egyazon gazdaságban, azonos tulajdonos alatt dolgoznak) és az állatorvosok közötti kapcsolat. A szakember szerint ez a kapcsolat és "együttműködés" a mezőgazdaság azon Bermuda-háromszöge, ahol a lehetséges nyereség százalékokban kifejezhető mértéke eltűnik. S ez bizony, lehet nagyon sok pénz is...
Más az érdekeltségi rendszer
"Objektíven talán azt lehet mondani, hogy a fenti három szereplőnek sok mindenben nem egyezik a véleményük, illetve más és más érdekeltségi rendszerben dolgoznak, azaz más és más értékmérők alapján ítélik meg, bírálják el, (vagy még egyszerűbben) fizetik meg a munkájukat... Kezdjük azzal, hogy az állattenyésztő és a növénytermesztő ugyanazon tulajdonos alatt, de más költséghelyekben, más elszámolási rendszerben dolgozik és egymással piaci alapon számolnak el. Ebből két dolog következik... Az egyik, hogy a megtermelt növényeket nem szükséges a saját tulajdonú állattartó telepen felhasználni, el is lehet adni (ugyanabban a gazdaságban élő állatok sorsa érdektelen a növénytermesztő számára), ami fordítva is igaz: ha jobb helyet talál a trágyának az állattartó telep, akkor nem a saját tulajdonú földeket gyarapítja a TELJES ÉRTÉKŰ növényi tápanyag" – írta.
A növénytermesztőnek és az állattenyésztőnek szorosan együtt kellene működnie – forrás: Pixabay
Dr. Pajor Gábor szerint a másik jelentős probléma, hogy a növénytermesztő számára a legfontosabb értékmérő a hektáronkénti mennyiség és annak az elfogadott, azaz a törvényben előírt, tehát kötelezően vizsgálandó fertőzöttségtől való mentessége. Az elfogadott fertőzöttség mellett azonban a termények bőven tartalmazhatnak mikotoxinokat, amelyek az állatok és rajtuk keresztül az emberi élelmiszer számára is veszélyesek.
A szakember szerint ez óriási gazdasági kártételt okoz és tucatnyi milliárdot vesz ki a tulajdonosok zsebéből. Mint ahogy az is, hogy az évtizedekkel ezelőtti állapothoz képest romlottak a termények beltartalmi értékei. Ezért szükségessé válik a takarmánykiegészítők használata.
Ám még ez sem elég ahhoz, hogy állataink egészségesen termeljenek, ezt is ki kell egészíteni antibiotikumokkal, hozamfokozókkal és milliókat kell költeni állategészségügyi kiadásokra, miközben a selejt állatok száma is emelkedik – írta.
A Bermuda-háromszög harmadik eleme
"És itt jön be a Bermuda-háromszög harmadik eleme: az állatorvos. Minden hazai (vagy nemcsak hazai jelenségről van szó?) állatorvos keserves körülmények között dolgozik azokon a telepeken, ahol csupán két dolga van: írja fel a gyógyszert és állítsa ki a hatósági igazolásokat, egyébként ne is lássák. Esetenként kiegészül ez a tevékenység a selejtezés előtt álló állatok kezelésével (minden mindegy alapon), illetve járványvédelmi intézkedések betartatásával, diagnosztikai vizsgálatok, vakcinázások (megelőzésként vagy ha baj van) elvégzésével. Mindebből az következik, hogy ma az állatorvos a telepen „a szükséges rossz" – tisztelet a kivételnek. Pedig nem kéne ennek így lennie, az állatorvos rettentően sokat tudna lendíteni a telep eredményességén, ha kihasználnák azon ismereteiket, amelyek a termelés gazdaságosságát, eredményességét fokozzák! Mert ilyen képzést is kapnak az állatorvosok, bizony!" – írta Dr. Pajor Gábor, aki ebből a genetikai képességek, az érvényre jutásukhoz szükséges biológiai igények ismeretét, az egészséges és beteg állatok korai megkülönböztetéséhez és a már veszélyessé vált állapotok elhárításához szükséges tudást emelte ki.
Ha mindkét ágazat egy közös nyereségből részesedik, kénytelenek együttműködni, mert az egyik eredményessége húzza a másikat is és fordítva – forrás: iStock
Szerinte az állatorvosok ezek komplex felhasználása révén olyan megoldásokat és tanácsokat javasolhatnának, melynek révén egészségesen tarthatók lennének a haszonállatok. Mert csak ilyen állattól várható el, hogy maximális mennyiségben, minőségben, költséghatékonyan termeljen.
Az áldatlan helyzet kezelésére a következőket javasolja a szakmai szervezet elnöke:
1) ugyanazon tulajdonosi körben dolgozó növénytermesztő és állattenyésztő egymással csak az állati eredetű végtermék értékesítése után számoljanak el. Igaz, hogy ebben az esetben a végtermék az állati termék lesz és a növénytermesztő is a végső haszonból fog részesülni, de ennek áldásos következményei, hogy egyrészt odafigyelnek egymás munkájának eredményességére, másrészt a nagyobb hozzáadott érték miatt a növénytermesztőre háruló nyereséghányad is magasabb lesz!
Az istállótrágya pedig helyben hasznosul (ellenszolgáltatás nélkül!), ami környezetvédelmi szempontból is megfelelőbb.
Ha mindkét ágazat az egy közös nyereségből részesedik, kénytelenek együttműködni, mert az egyik eredményessége húzza a másikat is és fordítva.
2) az állatorvost nemcsak kármentőnek és adminisztrátornak kell tekinteni, hanem be kell vonni a telep napi életébe és folyamataiba, fel kell használni azt az ismeretanyagot, melyet oktatása alatt megkapott.
"Ha ez széles körben elterjedne, akkor az állatorvosok széles rétege tudna így dolgozni, mert aki nem így dolgozik, az nem kap munkát. Ez a feladat elvégezhető a jelenlegi laza szerződéses rendszerben is, mivel az állatorvos itt már inkább tanácsadó és konzulens, mint végrehajtó" – zárta végül mondandóját.
Forrás: HUNPLF
_fill_540x300_0.jpg)
