A látszat csal, a vadászat nem pusztán a céltalan öldöklési vágy kielégítése, annál sokkal több – és bizony, egy-egy erős bikát nem is olyan könnyű terítékre hozni. A vadászat – aktuálisan a gímbikák vadászata – lényegét tökéletesen összefoglalta Facebook-posztjában a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság:
"A legnagyobb dicsőség egy vadász számára a szarvasbőgéskor a bika kilövése, különösen akkor, ha az egy trófeaértékű példány. Ennek több oka is van:
1. Trófeaérték:
A vadászok számára az egyik legnagyobb elismerés a nagy, érett bika kilövése, amelynek lenyűgöző agancsai vannak. Az agancs mérete, formája és az agancskoszorú nagysága, súlya fontos értékmérő a vadászok számára.
2. Tapasztalat és kihívás:
A nagy bikák általában idősebbek, tapasztaltabbak és óvatosabbak, így sokkal nehezebb őket becserkészni, behívni és elejteni, mint a fiatalabb egyedeket. Ezért kihívást jelent a vadász számára.
A nagy bikák általában idősebbek, tapasztaltabbak és óvatosabbak, így sokkal nehezebb őket becserkészni, behívni és elejteni, mint a fiatalabb egyedeket – forrás: Pixabay
3. Természetes szelekció és állománykezelés:
Vadgazdálkodási szempontból is fontos, hogy a vadászok főként az idősebb, domináns bikákat ejtsék el. Ez segít fenntartani a szarvasállomány genetikai diverzitását, mivel így a fiatalabb és másik erősebb egyedeknek is esélyük van a szaporodásra.
4. Hagyomány és kultúra:
A vadászat kultúrájában hagyományosan is nagy tisztelet övezi a nagy trófeájú bikák elejtését. A sikeres vadászat a közösségben is elismerést hoz és a vadász számára egyfajta presztízst jelent.
Összességében tehát a bika elejtése szarvasbőgéskor egyszerre jelent kihívást, elismerést, és fontos szerepet játszik a vadgazdálkodásban is.
