S főleg a környezetvédelemre hivatkozva tenni mindezt... E kérdést boncolgatja szakmai írásában Varga Péter, a Varga Pincészet tulajdonosa, a tanulmány a cég honlapján jelent meg. Ebből szemelgetünk.
Mint rámutat: lehetne a gazdaság és a lakosság szempontjaira, érdekeire is rákérdezni, ezekben a kérdésekben azonban egyértelmű a nemleges válasz. Az új rendszer ugyanis jelentősen növeli a gazdaság és a lakosság költségeit, feladatait is.
Adott volt a lehetőség, hogy tanuljunk a nyugati országok példáiból
A szakember emlékeztet rá: az italipari csomagolóanyagok nagy részének visszagyűjtése, a DRS bevezetése uniós kötelezettségünk volt. A nyugati országok ebben már több mint egy évtizeddel előttünk járnak. Ez lehetőséget adott volna arra, hogy tanuljunk a példájukból – Varga Péter szerint mégsem tettük, újításaink pedig károsnak bizonyultak.
A legnagyobb hiba – ahogy fogalmaz, "eredendő bűn" – az volt, hogy az állam nem egy nonprofit, hanem egy profitorientált céget, a MOL Nyrt-t bízta meg a feladattal. A cég ezért létrehozta a MOHU-Mol Hulladékgazdálkodási Zrt-t.
Az italipari csomagolóanyagok nagy részének visszagyűjtése, a DRS bevezetése uniós kötelezettségünk volt – forrás: Pixabay
A betétdíjat nagyon alacsonyan, 50 forintban határozták meg – Németországban a betétdíj 100 forint. Mint írta, a Varga Pincészet két többutas palackban forgalmaz: a normál, vagyis 0,75 literes Varga palack betétdíja 150, a másfél literes Ház Boráé 250 forint.
"Harmincegy éve dolgozunk betétdíjas palackokkal, tapasztalatunk szerint a díj mértéke szorosan összefügg a visszagyűjtés arányával" – szögezte le.
Varga Péter írásában azt is kijelentette: a MOHU sokféle díjhoz és árbevételhez jut munkája során, ám messze a legjobban akkor jár, ha a palackokat az emberek nem váltják vissza. Hiszen ebben az esetben az 50 forintos betétdíj nála landol.
Jobban megéri műanyagba, mint üvegbe
"A MOHU-nak van ugyan egy vállalása, hogy a vissza nem gyűjtött palackok miatt nála maradó 50 forintokat visszaforgatja a rendszerbe. Ezzel viszont csak azt vállalta, hogy a költségeit és befektetéseit ebből finanszírozza, az összes többi beszedett díj és árbevétel viszont megjelenhet profitként" – olvasható a cikkben.
A betétdíjas rendszer bevezetésének fő célja az unióban a környezetvédelem szempontjából legkárosabbnak tartott műanyag palack visszagyűjtése és használatának visszaszorítása. A Nyugat-Európában bevezetett rendszerek nem is terjednek ki az üvegpalackokra. A különbség hazánkban a két anyag között a MOHU-nak fizetendő szolgáltatási díjak között van, hiszen a betétdíj mindkét esetben 50 forint. Egy 1,5 literes egyutas borospalackért, ha üveg, akkor 19,1 forint, ha műanyag akkor csak 7,1 forint szolgáltatási díj fizetendő. A műanyag támogatása még nagyobb, ha nem a borok esetében nézzük. Minden más terméknél – ásványvíz, szörp, sör stb. – 1,5 literes palackokra számítva a 7,1 forinttal szemben üveg palack esetén 54,6 forintot kell fizetni. Vagyis egy vállalkozásnak sokkal jobban megéri műanyagba tölteni termékét, mint üvegbe.
A betétdíjas rendszer bevezetésének fő célja az unióban a környezetvédelem szempontjából legkárosabbnak tartott műanyag palack visszagyűjtése és használatának visszaszorítása – forrás: iStock
A MOHU meghirdetett feladata a palackok visszagyűjtése és lehetőség szerint anyagként történő hasznosítása. Varga szerint azonban a MOHU nemcsak nem érdekelt a palackok visszagyűjtésében, de a visszagyűjtésből jelentős kára is származik. A kereskedelemnek 5 forint plusz áfát fizet egy palackért kézi, 7,50-et gépi visszaváltás esetén. Az üveg és műanyag alapanyagból ugyan származhat némi jövedelme, de ez biztosan lényegesen kisebb, mint a több ezer REpontból történő elszállítás költsége. A műanyag palacknál, ahol a bevétele csak 7,1 forint, szinte biztosan ráfizet. "Ezzel szemben igen jól jár, ha nem végez semmilyen szolgáltatást, mert a palack nem jön vissza" – fogalmaz.
Akkor keres, ha a palack nem jön vissza
A 1,5 literes PET palack után a termelő mindenképpen kifizeti neki a 7,1 forintot, az üveg után pedig az 54,6 forintot. Illetve természetesen az 50 forintos betétdíjat, amit ez esetben nem kell kifizetnie a kereskedelemnek. Így 57,1, illetve 104,6 forintos bevétel illeti meg a MOHU-t anélkül, hogy bármilyen költsége felmerülne. Tehát ha nem dolgozik, akkor nagyon szépen keres.
"Hogy minden palack egységesen a MOHU szervezésébe kerüljön, ahhoz a DRS rendszerbe bele kellett erőltetni egy ősrégi rendszert, a többutas palackok, vagy ahogy az új rendeletek említik: a körforgó palackok működését... Az unió az egyutas palackokat, illetve az ezek visszagyűjtéséért felelős DRS rendszert átmenetinek tartja, 2030-tól már minden tagországnak az italipari összkibocsátásában el kell érnie a 30%-ot a körforgó palackokkal. Ezt az arányt évről évre kell majd tovább emelni. A múlt és a jövő tehát a körforgó palackoké, a jelen viszont nem, legalábbis Magyarországon nem. Amíg a nyugat-európai országok a DRS rendszert arra használják, hogy a gazdaság érdekelt legyen fokozatosan előtérbe helyezni az üvegcsomagolást, amit majd át lehet alakítani körforgóvá, addig – mint az előzőekben tárgyaltam – nálunk egyre kedvezőbb a műanyag palackozás helyzete" – állapította meg Varga Péter.
A termékeket regisztrálni kell
Hozzátette azt is: a borászatban külön büntetés is jár azoknak, akik palackként újrahasznosítják az üvegcsomagolást. Egy 1,5 literes egyutas palack forgalomba hozatala után 19,1 forint szolgáltatási díjat kell fizetni a MOHU-nak. Ez nagyjából megfelel az új rendszer bevezetése előtti környezetvédelmi adó mértékének. A körforgásos palack díja ezzel szemben számításaik szerint 54,6 forint, ami viszont több mint négyszerese a 2023. második félévi adónak és közel háromszorosa az egyutas palack jelenlegi díjának is.
A borászati termékek első forgalomba hozatala után fizetendő környezetvédelmi díjak alakulása (az összehasonlíthatóság miatt mindegyik esetben 1,5 literes palackra vonatkoztatva) – forrás: vargabor.hu
A Varga Pincészet tulajdonosa szerint a MOHU megjelenése előtt egyáltalán nem kellett a körforgásos palackok után környezetvédelmi díjat fizetni. Utána jött a 12 forintos díj (ennek megvolt a maga oka), majd most az 54,6 forint. A MOHU feladata azonban nagyon kevés a körforgásos palackokkal. Az egyutas palackokat ő gyűjti vissza a REpontokról és még fizet is a visszagyűjtésért, a körforgásos palackokkal visszagyűjtési feladata nincs (ha a MOHU gépébe is dobják be, azt a körforgásos palackokat kibocsátó és használó vállalat viszi el az adott partnertől). Ráadásul a háromszoros díj megfizetése ellenére is ugyanúgy egy palacknyi hulladék keletkezik...
Új termék bevezetése: 45 napot kell rátartani
"Hab a tortán, hogy a MOHU-val mi termelők kaptunk a nyakunkba egy „sóhivatalt"... Annak, hogy a termékeinket forgalomba hozatal előtt regisztrálni kell, látszólag van értelme. Az egyutas palackokat az ő szervezésükben veszik vissza, a többutast pedig esetleg az ő gépükkel. De miért nem lehet ennek a felelősségét ránk bízni? A MOHU korszak előtti visszaváltó automatáknál nem volt szükség a körforgásos palackok regisztrációjára. Ha a borászat (vagy az egyéb termelő) olyan körforgásos palackot választott, amit a gép nem tudott kezelni, akkor a vásárló bukta a betétdíjat. Legfeljebb legközelebb meggondolta, hogy vegyen-e az adott borászattól bort. Az, hogy egy 1500-2500 forintos bor jó-e vagy rossz, azt ránk bízták eddig is és ránk bízzák ezután is. Ám azt, hogy a gép által kezelhető palackot választunk-e és így az 50 forintos betétdíját visszakapja-e a fogyasztó, azt előre ellenőrizni akarják a regisztráció bevezetésével."
Rámutat: ehhez az ellenőrzéshez 45 napra van szüksége a MOHU-nak, ami azt is jelenti egyben, hogy adott esetben a Varga Pincészet minden egyes új terméke bevezetése 45 nappal tovább fog tartani. Holott Varga Péter szerint az ellenőrzéshez nemhogy nincs szükség 45 napra, de 45 másodperc is elegendő hozzá.
"Nem véletlen, hogy Nyugat-Európa nem vállalta be az üvegpalackokat a DRS rendszerben. Kevésbé környezetszennyezőek és hamarosan úgyis körforgóvá lesznek alakítva" – forrás: Pixabay
"Minden ilyen alkalommal be kell küldenünk körforgó termék esetén 2, egyutas termék esetén 8 darab mintapalackot. A Varga Pincészet az első menetben 232 mintapalackot küldött be. Az átlagosnál nyilván több termékünk van, de ezek zömmel körforgók, amelyeknél csak 2 mintapalackot kell küldeni fajtánként. Egy átlagos pincészet mintaszáma is valószínűleg meghaladja a százat, mivel ők egyutas palackkal dolgoznak. 2-3000 palackozó pincészettel számolva csak a boros mintapalackok induló állománya is meghaladhatja a 200 ezer darabot.
Mekkora a biológiai lábnyoma ennek az egésznek?
A teljes italiparral számolva viszont több mint 1 millió palackot kapunk, amelyek folyamatosan kiegészülnek az új termékekkel. Hol és hogyan raktározzák ezt a mennyiséget és hogyan lehet a több mint 100 ezer féle termékből egy szükséges palackot visszakeresni? Remélem, létrehoznak a palackok érkeztetése helyén egy külön REpontot, ennyi palack csak nem megy a szemétbe... Kiszámolta valaki, hogy mekkora a biológiai lábnyoma csak ennek az engedélyeztetésnek? És mekkora az egész DRS rendszernek? Mennyi munkával jár a MOHU, a kereskedelem és a lakosság részéről – különösen a nagysúlyú üvegpalackok esetében? – fogalmazott a pincészet tulajdonosa.
Rámutatott: nem véletlen, hogy Nyugat-Európa nem vállalta be az üvegpalackokat a DRS rendszerben. Kevésbé környezetszennyezőek és hamarosan úgyis körforgóvá lesznek alakítva... Ha figyelembe vesszük, hogy a körforgó palackok visszagyűjtését a kereskedelem a MOHU-tól függetlenül végzi, akkor jelenleg három üveggyűjtési rendszer működik párhuzamosan Magyarországon. "Gratulálunk a környezetvédelem nevében!" – írta.
Összefoglalásként Varga Péter írása végén kijelentette: a DRS rendszer bevezetése különösen nekik, termelőknek jelentett és jelent ma is többletfeladatot. Újra kellett tervezni a címkéiket, sőt nagyobb címkéket kellett a megnövekedett információs igény miatt tervezniük. Többet kell fizetniük a szemétté váló vagy visszagyűjtésre kerülő egyutas palackjaik után, de többet kell fizetniük az általuk visszagyűjtött és újratöltött palackok után is.
"A sok kötelezettség mellett azonban van már arra is példa, hogy a MOHU fizet nekünk. 2023. július 1-től a termelésben keletkező hulladék anyagokat a MOHU-nak vagyunk kötelesek értékesíteni... A MOHU az anyagok kilogrammonkénti árát az üvegnél 12 forintról 5,8 forintra, a papírnál 14-17 forintról 5,6 forintra, a műanyag fóliánál 45-48 forintról 11,7 forintra csökkentette. De Isten éltesse őket! Mi magyar szőlő- és bortermelők örülünk, hogy a magunk szerény körülményeihez képest is növelhetjük egy óriásvállalat profitját" – szögezte le végül.
Forrás: Vargabor.hu
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
