Glifozát: sok az ellensége, de egyelőre nélkülözheteten

Újra, meg újra fellángol a vita az eltérő érdekű felek közt a világhálón és más fórumokon egyaránt, annak ellenére, hogy tíz évig még biztosan velünk marad a hatóanyag, hiszen mint arról mi is beszámoltunk: ennyi időre hosszabbította meg az Európai Bizottság a növényvédő szer használati engedélyét. A döntés egyebek közt az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) tudományos értékelésén alapul.

Mindenért a glifozát a felelős?

A glifozát már több éve a természetvédők kereszttüzében áll: meggyőződésük, hogy a glifozát rákkeltő, így veszélyt jelent az emberekre, szerepet játszik a zsírmáj kialakulásában, emellett a méhek esetében hozzájárul azok ellenállóképességének gyengítéséhez, illetve negatívan befolyásolja a fiasítást és még hosszasan lehetne sorolni az 1974 óta használt szisztemikus gyomirtó szernek tulajdonított negatív hatásokat.

Egyes kutatások szerint madaraknál és kétéltűeknél zavart okoz a korai fejlődésben. Egy francia kutatócsoport még vitatott eredménye szerint patkányoknál már a napi alacsony mennyiség is emlőrákhoz vezet az állatok életének utolsó szakaszában. Ugyanez a team állítja azt is, hogy a gyomirtó hatóanyag az emberi méhlepény bizonyos sejtjeire szintén mérgező hatással van.

2015-ben a WHO a „valószínűleg rákkeltő anyagok" listájába sorolta a hatóanyagot, mert szintén a francia kísérletek kimutatták, hogy a szer DNS-töredezést és sejtpusztulást okozhat, elsősorban magzati károsodásokkal fenyegetve. Újabb uniós kísérletek pedig arra jutottak, hogy a központi idegrendszerben és a koponyasejtekben is okozhat elváltozásokat.

A glifozát hívei – nyilván, elsősorban a mezőgazdászok – szerint azonban ezeket tudományosan még soha nem sikerült hitelt érdemlően igazolni, csak megrendelt tanulmányok és vélelmezések születtek. Ennek ellenére az amerikai bíróságokon a gyártókkal szemben indított kártérítési pereket sorra nyerik a felperesek.

A Föld Barátai Európa és a Magyar Természetvédők Szövetsége által Magyarországon is elvégzett vizsgálatok résztvevőinél tízből három esetben mutatták ki vizeletből a glifozátot. A mintákat szolgáltató önkéntesek mindegyike városokban él és egyikük sem használt glifozátot vagy érintkezett ilyen termékkel.

Újabban talán ennek kapcsán is került a hírek fókuszába az, hogy a Tübingeni Egyetemen végzett kutatások alapján a természetben, főleg a vizekben található glifozát szermaradványok nem kizárólag a mezőgazdaságból származhatnak, hanem a szennyvízből is, mégpedig a kémiailag rokon mosószer-adalékanyagokból, az amino-metilfoszfonátokból (AMP). Ezek a molekulák megkötik a kalciumot és a magnéziumot, ezáltal megakadályozzák a vízkő lerakódását. Amikor lebomlanak, AMPA is keletkezik, ami azonos a glifozát bomlástermékével.

Csak az előírt mennyiségben és dózisban

Kökény Attila, a Talajmegújító Mezőgazdaság magyarországi eszméjének létrehozója, a Talajmegújító Mezőgazdák Egyesülete megálmodója kérdésünkre azt mondta: maga a tény, hogy a no-till művelésmódban hihetetlen talajélet bontakozik ki, annak ellenére, hogy a hatékony gyomirtás csak glifozáttal oldható meg, azt bizonyítja: a sokat vitatott hatóanyag az előírt mennyiségben és töménységben alkalmazva nem jelent nagyobb veszélyt az élő szervezetekre, mint bármely más növényvédő szer. A hangsúly azonban itt is az okszerű és előírás szerinti felhasználáson van.

– Véleményem szerint a glifozát elleni évek óta tartó hadjáratot csak és kizárólag bizonyos üzleti érdekek mozgatják – szögezte le elöljáróban. – Az Európai Unióban körülbelül 130 engedélyezett gyomirtó hatóanyag létezik, mégis mindig csak erről az egyről van vita. A többinek a nagy többség még a nevét se tudja, se a hatóanyagáról, se a hatásmechanizmusáról nem tud semmit.

Hogy mitől lett a glifozát ennyire "népszerű" ebben a rettegéskeltő kampányban? A glifozát az amerikai GMO-ellenes küzdelem mellékhajtásaként került a célkeresztbe. 2013 körül kezdett kifulladni a "zöld" mozgalmak GMO-ellenes hadjárata, s akkor vették elő a glifozátot, azt gondolván, ha ellehetetlenítik a glifozátot, akkor azzal megakadályozzák a glifozáttoleráns növények termesztését is. E mögött semmiféle tudományos érv nem állt, csak egy bűnszövetkezet-szerűen működő hálózat, kiegészülve a zöld aktivistákkal. A félrevezetett lakosság természetesen folyamatosan ismételgeti a médiában szereplő szenzációhajhász főcímeket, anélkül, hogy halvány sejtése volna, miről is beszél – állítja Kökény Attila.

Számos laboratóriumi vizsgálat készült pro és kontra – forrás: Pixabay

Felidézte: fellélegeztek a termelők, amikor a glifozátot az USA-ban először engedélyezték, mert az egész no-till a paraquat és az atrazin hatóanyagokkal indult, amelyek valóban erős, nem kifejezetten egészséges környezeti hatásokkal bírtak. A glifozát megjelenésével azonban sokkal környezetbarátabbá, kockázatmentesebbé és egyszerűbbé vált a gyomirtás.

– Nyilván nem igaz ez akkor, ha egy évben négyszer-ötször is használják a glifozátot, de ez a helyzet valamennyi "túlhasznált" növényvédő szerrel, azonban világvégét azok sem okoznak, természetesen – szögezte le Kökény Attila. – A glifozát nagyon népszerű a no-tillesek körében. Mivel a talajt nem bolygatjuk műveléssel, a gyomosodás komoly problémát okozhat, s ennek visszafogásában nagy segítség ez a hatóanyag. Azaz: ahhoz, hogy javuljon a talajélet, hogy a szél és a csapadék ne hordhassa el a termőréteget, s javuljon a termelés biztonsága, muszáj egy szintetikus készítményhez nyúlnunk, melyhez hasonló mechanizmusú és hatástartamú szer nemigen létezik a piacon.

Az sem mellékes momentum, hogy a gyomirtók többségét a talajműveléses mezőgazdaságban használják fel, így a földekről kimosódó szermaradványok is a talajmunkáknak köszönhetők. No-till területről rendkívül ritka a kimosódás, mert a jobb pórusszerkezet elnyel gond nélkül 100-200 mm/óra vagy még több csapadékot is. Ennek tükrében sem elfogadhatók a glifozát elleni támadások.

A szakember hozzátette: a regeneratív mezőgazdaságban a gyomirtást évente maximum egyszer végzik glifozáttal, melynek hatóanyaga a foszfoenol-piroszőlősav (PEP) szerkezeti analógja. A PEP a növényekben termelődik, és a glifozát csak azért hatékony, mert a növény a glifozát molekuláját a shikimát-útvonalban a saját PEP-molekulájaként kezeli. Alkalmazása során 2-3 csepp/négyzetméter mennyiségben juttatják ki. Ennek a néhány cseppnek nincs semmiféle gyakorlatban igazolható negatív hatása sem a talajra, sem a környezetre, sem az emberre és ezt a gyakorlatban évtizedek óta bizonyítják a talajmegújító gazdák földjeiken.

Van másik?

Most, hogy a glifozát uniós használatát az Európai Bizottság ismét engedélyezte 10 évre, lekerült a zöld szervezetek napirendjéről, helyét más molekulák, például a PFAS vette át.

– A félelemkeltés a legjobb adománygyűjtő eszköz és természetesen, ők kínálják a "megoldást", így működik ez a rendszer. Meggyőződésem, hogy ezeknek a szervezeteknek a célja az európai mezőgazdaság szisztematikus gyengítése, s ezek a folyamatok, kampányok nagyon is szervezettek, irányítottak. Jó példa erre, hogy mióta elérték a neonikotinoidok kivonását, azóta jelentősen visszaesett a repcetermesztés területe, mert megfelelő vetőmag-csávázás nélkül elég nehéz a talajlakó, illetve ott áttelelő kártevőktől megvédeni a növényeket. Pedig nem is olyan régen a repce még az a "zöld" növénykultúra volt, mely megmenti a fosszilis energiahordozóktól és a környezetszennyezéstől a világot. Amúgy valóban megmenthette volna, de most éppen nem ebbe az irányba tartunk, sőt. Ráadásul Európa repcebehozatalra szorul, érkezik az amerikai és az ukrán génmódosított repce, utóbbi mindenféle olyan hatóanyaggal kezelve, ami nálunk már rég nem engedélyezett... Milyen környezetvédők is akkor ezek a "zöldszervezetek"? – tette fel a kérdést végül Kökény Attila.

Hiába a környezetvédők tiltakozása, a glifozátot ma még nem tudja nélkülözni a mezőgazdaság, paradox módon a klímaváltozás csökkentését célzó rendszerekben sem – forrás: Pixabay

A szakember beszélt a cégek által befolyásolt laborok és ellenőrző szervezetek mítoszáról is. Mint rámutatott: ha több, mint 40 éve a világ minden szabályzó hatósága egyöntetűen pozitívan bírálja el a glifozát felhasználását, legújabban 2023-ban, 4 év vizsgálat után is, akkor talán nehezen védhető a befolyásolás elmélete. Különösen úgy, hogy már 2000-ben lejárt a glifozát szabadalma és ma már olyan kínai gyárak gyártják a hatóanyagot olcsón, amelyeknek semmi közük nincs és érdekük sem fűződik az EU-s szabályozáshoz. Ráadásul más gyomirtókon jóval nagyobb a hasznuk... Az egyértelmű befolyásolás és szponzoráció szerinte csak a "zöld maffia" – ahogy fogalmazott – terén bizonyítható egyértelműen, amikor például egy laborban mérették arra alkalmatlan módszerrel a vizelet glifozáttartalmát, vagy egy intézet gyártott gyorsan egy prezentációt egy soha meg nem jelent tanulmányából, amivel az őszi EU-szavazást akarták befolyásolni.

Fertőtlenítőszer kontra glifozát

Szabó Roland gyombiológus, növényvédelmi szakmérnök is úgy véli: nincs még egy olyan, az agráriumban használt készítmény, amit ennyi időn át és ennyiszer vizsgáltak volna. Ezért nem gondolja, hogy a glifozát akkora veszélyt jelent a természetre, mint amekkorát bizonyos szereplők szeretnének sugallni vele kapcsolatban.

A glifozát a zöld növényi részeken felszívódva az egy- és kétszikű gyomokat egyaránt elpusztítja – forrás: Kökény Attila

– Bárcsak minden hatóanyagot így, ilyen alaposan és részletesen vizsgálnának, mint a glifozátot! De már a fele is elég lenne... – jelentette ki Szabó Roland. – Komolyra fordítva a szót: nincs jó és rossz hatóanyag, csak jó és rossz döntések vannak és itt jön be az emberi tényező. Azt gondolom, a glifozát a hazai engedélyokirata szerinti felhasználása nem jár nagyobb kockázattal, mint mondjuk, egy otthoni szélesspektrumú, klór alapú fertőtlenítőszer használata, amit valljuk be, nem kell úgy engedélyeztetni, mint egy növényvédő szert, nincs szabott dózisa, ha akarom, az egész flakonnal beleboríthatom néhány liter vízbe – s így szerintem ez sokkal több veszélyt rejt a környezetünkre a szennyvíztisztítók lebontó baktériumain keresztül.

A kulcs a már előbb említett sok és célzott vizsgálatra és minősítésre alapozott tudományos vizsgálatok teljes köre és a rendeltetésszerű használat. Viszont a glifozátrezisztens növények felhasználása esetén, amikor ugyanazzal a beépített rezisztenciával rendelkező növényi kultúrák váltják egymást azonos területen, ott már tagadhatatlan, hogy igen keményen beavatkozik a talajéletbe, ezt támasztja alá egy 10 éves tartamvizsgálat megállapítása. Tehát a folyamatos, megszakítások nélküli, nagy dózisú használata következtében nemcsak a herbicid, hanem a biocid hatása is érvényesül: likvidálja, vagy részben likvidálja a talaj bakteriális életét.

Én ugyan ezt nem kutattam, de láttam a tanulmányt és igen, elképesztő a különbség. A túlzás és egyoldalúság itt is bizonyítja romboló természetrajzát, azaz ismét visszajutottunk oda, hogy nem a molekula, hanem a döntés pellengérezhető.

Egyelőre nincs reális alternatíva

Mivel nálunk tilos a GMO-növények termesztése, így a glifozátrezisztens kultúráké is, ezért hazánkban nem jelentkezhet ilyen módú és mértékű felhasználás, ezáltal védettebb a talajélet és a rezisztencia kialakulásának késleltetése is hatékonyabban megoldott. A glifozát ma még – a technika jelenlegi állása szerint – több szegmensben megkerülhetetlen: a klímaváltozás miatt visszaszorulóban van a forgatásos talajművelés (a vízmegőrzés végett), miközben köztudott, hogy a szántás felér egy gyomirtással. Ahol ez a munkaművelet kimarad, vagy kizárt más célok végett, ott következésképpen nagyobb lesz a gyomnyomás, megnő a fajszám, továbbá addig ott jelen nem lévő fajok is megtelepednek, ami bizonyos szint felett ellehetetleníti (ökológiailag, vagy ökonómiailag) a termelést. Ezeken a területeken valamit kezdeni kell ezzel a helyzettel, amire most még egyedül a glifozát alkalmas széleskörűen és rentábilisan.

A szakember hozzátette: tetszik, nem tetszik, de el kell fogadni a glifozátot ellenzőknek, hogy vannak szektorok, amelyek ma a glifozát nélkül ellehetetlenülnének (például a gyorsvasút üzemszerű működtetése), de több szegmensben okozna hiánya gondokat és/vagy áremelkedést.

Ugyanakkor folynak már kutatások a glifozát kiváltására, például a Bayer is dolgozik egy glifozát-helyettesítő hatóanyagon. Az új készítmény a tervek szerint 2028-ban kerülhet piacra. Arról még nincsenek információk, hogy lesz-e annyira hatékony, mint a glifozát.

Csökkenteni kellene a peszticidek használatát Allacherné Szépkuthy Katalin, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutató Intézet szaktanácsadási csoportvezetője érdeklődésünkre elmondta: Magyarországon ma még magas a szántók aránya, és ha növénytermesztésről beszélünk, mindenkinek a klasszikus szántóföldi növénytermesztés jut az eszébe. "Állatokat is jószerivel csak gyepeken legeltetnek, ha legeltetnek egyáltalán és ha valaki szántón legeltet, akkor ezt meglehetősen nagy értetlenség fogadja. A szántókon lévő növényzet megsemmisítésének egyik módja lehet a legeltetés (akár a tarló legeltetésről, a takarónövények legeltetéséről vagy akár a téli gabonák részleges lelegeltetéséről beszélünk). Maga a taposási kár is egyfajta növénymegsemmisítés és az, hogy az állatok letapossák a növényeket, ezzel a növénymaradványokat bedolgozzák a talajba, biológiai értelemben egyáltalán nem kár" – magyarázta. Hozzátette: a no-till rendszerben valamilyen gyomirtó szert (nem csak glifozátot) mindig használnak. Mint azt leszögezte: gyomirtó szerek használata nélkül szántóföldi növénytermesztés csak minimális talajművelési rendszerben tartható fenn. Ebben az esetben is lehetnek olyan évek, amikor talajművelés nélkül a területen található növényállomány megsemmisíthető vagy megsemmisül talajművelés nélkül is (például megfelelő időpontban sikerül a szártörő henger használata, vagy a növényállomány elfagy, és hatékonyan takarja a talajt, a direktvetést megfelelő minőségben lett elvégezve). De valószínűleg az esetek többségében szükség van sekély talajművelésre. Ha nem szántóföldi vetésforgóban gondolkodunk, akkor működhet a no-till. A biointenzív kertészetek, ahol állandó ágyások vannak, és nagy mennyiségű komposzttal takarják a talajt, gyakorlatilag no-till rendszernek tekinthetők. Az erdőkertek szintén no-till rendszernek tekinthetők. A szakember jelezte: a regeneratív mezőgazdaság egyik alapeleme a talajbolygatás csökkentése, amibe beleértendő a talajforgatás elhagyása és a kémiai inputok, főleg a peszticidek használatának csökkentése. A másik alapelv, a folyamatos élő gyökérzet fenntartása az, aminek kiemelt jelentősége van, mely jó hatást gyakorol a talajéletre, a talaj vízbefogadó és víztartó képességére, a talajszerkezetre.