A fenyők eredeti élőhelye általában a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatokon található. Például Skandinávia vagy a Kárpátok hegyvonulatai biztosítják a számukra fontos feltételeket: elegendő nedvesség, hűvös nyarak és hosszú, hideg telek. Magyarországon azonban – főleg az alföldi területeken – az éghajlat egyre inkább távolodik ezektől az ideális körülményektől.
Az elmúlt évtizedekben a klímaváltozás hatására Magyarországon a nyarak egyre forróbbak, a telek pedig enyhébbek lettek. Ez nem kedvez a fenyőknek, amelyek nehezen viselik a hőséget és a hosszú aszályos időszakokat. E fafajoknak ugyanis állandó nedvességre van szükségük, amit egyre nehezebb biztosítani. Ráadásul az enyhe telek miatt a fák téli nyugalmi időszaka is rövidebbé válik, ami tovább gyengíti ellenállóképességüket.
Ma már csak Skandinávia vagy a Kárpátok hegyvonulatai biztosítják a fenyőfélék számára fontos feltételeket – forrás: Pixabay
Azonban természetesen, nem csupán a klímaváltozás az egyetlen oka a fenyők pusztulásának. A nem megfelelő talajadottságok, a rossz ültetés és gondozás, valamint a különböző kórokozók és kártevők is jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban.
A fenyőfélék számára a laza, jó vízelvezetésű talaj az ideális. A nagyon agyagos, vagy épp ellenkezőleg, homokos talaj megnehezíti a gyökerek tápanyag- és vízfelvételét, ami szintén hozzájárulhat a fák pusztulásához. Ezen felül, ha a fenyőket nem megfelelő időben vagy nem elég mélyen ültetik, a gyökerek kevésbé tudnak fejlődni, ami hosszú távon a fa legyengüléséhez vezet.
A pusztulás első jele, hogy elsárgulnak a tűlevelek, majd megbarnulnak és a hajtások is elhervadnak. A gyökerek körüli talaj kiszáradása, repedezése is figyelmeztetés lehet arra vonatkozóan, hogy a fa nem kap elegendő vizet – márpedig a fenyő vízigénye meglehetősen magas. A gyökérzet elhalása visszafordíthatatlan károkat okozhat. Ha pedig a fa kérge alatt fehér szálakat vagy sárgásbarna elszíneződést tapasztalunk, az gombás fertőzésre utalhat.
Forrás: mfor.hu
