A körömvirág mindenki számára ismerős gyógynövény, nagyon gyakori lakója a kertjeinknek, segít a bőrápolásban, a konyhában és nagyon hasznos a vegyszermentes kertművelés során – írja az egy.hu szerzője, Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka kertészmérnök és szociológus.
Egy közismert és közkedvelt gyógynövény – fotó: pixabay.com
A körömvirág virágzata nagyon gazdag karotinoidokban és flavonoidokban – a teakeverékekben gyomor- és bélbetegségek gyógyítására, külsőleg pedig sebek borogatására alkalmazzák. Az élelmiszeripar fontos festőanyaga: gyakran helyettesítik vele a drága sáfrány virágait. A legtöbben a gyógykenőcséről ismerjük: a nagyanyáink szinte minden bajra ezt ajánlották.
Egykoron még peremérnek hívták...
A kerti peremérként ismert növény az 1800-as évek végén még a rákos fekélyek és sebek gyógyításának egyik kedvelt gyógynövénye volt, az orvostudomány gyakorta alkalmazta antiszeptikus hatása miatt.
Elkészítésének több módját is kidolgozták – ezeket a kornak megfelelően idézzük:
- „A peremérvizet akként készítjük, hogy a virágok leszedetvén és egy üvegedénybe tétetvén, desztillált vagy esővizzel leöntetnek s egy ideig a nap sugarainak tétetnek ki".
- „A peremér festvényt (Calendula Tinctura) úgy készítjük, hogy a növényt virágaival egyetemben összetörjük s hasonló mennyiségű borszeszszel felöntjük. Használják még forrázatnak (Ringelblumen Thee) és flastromnak (tapasznak). A tapasz ugy készíthető, hogy a megszedett növényt virágostól összetörjük, elég mennyiségű disznózsírral összekeverjük s azután egy óráig főzzük. Ennek történtével ritkásabb szöveten átnyomatván, újból a tűzhöz tesszük s annyi sárga viaszszal keverjük, hogy a készítmény tapasz állományúvá sűrűsödjék."
A virágszirmai mellett a leveleit is gyakran használták gyógyításra: a forrázatát belsőleg láz csillapítására és görcsös fájdalmak enyhítésére, külsőleg pedig borogatásként sebkezelésre alkalmazták.
Kiváló féregűző hatását is kihasználták, és a szemproblémák kezelésében betöltött szerepe is eredményes volt.
Dr. Farkas Mihály az 1880. évre szóló Kertészgazdászati Naptárában így ír róla:
„A calendula tinctura (festmény) sebeknél, legkivált pedig evezedő sebeknél és olyanoknál, melyeknél a vágás nem éles eszközökkel történt, tehát a seb helye roncsolt, p. o. a fűrészvágás, ugyszinte harapásnál is kitűnően működik és sok esetben még a kappanört (Arnica) is felülmúlja, de különben a más vágás vagy hasítás által támadt, sérüléseknél, azt mindenesetre pótolja és igy megérdemli, hogy a házi gyógyszertárban az arnica mellett helyet foglaljon".
A mezőgazdaság felkapta, majd eleresztette
A 20. századi mezőgazdaság hamar felfedezte a körömvirágban rejlő lehetőségeket, lévén, hogy egy viszonylag igénytelen, nagy tűrőképességű növény, ami sokféle talajon megél. Elsősorban az osztrák vidékeken volt elterjedt, hogy kettős hasznosítás céljából vetették: a virágát gyógynövényként használták fel, majd a leveleit a nyulak takarmányaként alkalmazták – ami a tapasztalatok szerint jó hatással volt az állatok emésztésére.
Az 1930-as évekre közkedvelt dísznövénnyé is vált: főként vágott virágként, vázákba ajánlották. Ekkortájt jelentek meg az első nemesített változatai: a teltvirágú Sensatio, a fekete közepű narancssárga Kokárda, a csöves szirmú Radió és a belül világos fodros szirmú Wuschelkopf is.
Sokféleképpen felhasználható – fotó: pixabay.com
Felhasználása
Virágát, levelét, szárát széles körben alkalmazzák gyógyászati és kozmetikai célokra:
- A virágokból antibakteriális, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító hatású kivonatok készülnek, amelyeket különböző bőrbetegségek, például ekcéma, pikkelysömör és dermatitisz kezelésére használnak fel. Gyakran alkalmazzák a kozmetikai termékekben, például krémekben, szappanokban és samponokban is.
- A körömvirág levelei a gyulladásos állapotok, például torokgyulladás, mandulagyulladás és ízületi gyulladás kezelésében lehet hatékony, de gyakran használják a hajhullás és a hajszálproblémák kezelésére is.
- A körömvirág száraiból készült kivonatok hatékonyan bevethetőek a vérbőség, a fejfájás és az álmatlanság kezelésében, de gyakran felhasználják a menstruációs problémák és a gyomorproblémák kezelésére is.
Hatóanyagai
A körömvirág hatóanyagai széles körben ismertek, vannak benne:
- flavonoidok, mint a quercetin és a rutin, amelyek antioxidáns tulajdonságokkal rendelkeznek, csökkentik a szabadgyökök által okozott károkat a szervezetben. Segíthetnek csökkenteni az allergiás tüneteket, javítani a vérkeringést és csökkenteni az érrendszeri gyulladást.
- karotinoidok, mint a lutein és a zeaxantin. Ezek jótékony hatással vannak a látásra, segíthetnek megelőzni a szem különböző betegségeit, például a szürke hályogot és a makuladegenerációt.
- szaponinokat is tartalmaz, amelyek hatékonyak a bőrproblémák, az ekcéma és a pikkelysömör kezelésében. Elősegítik a bőr regenerálódását és csökkentik a gyulladást.
- triterpénekkel is rendelkezik, amelyek sikerrel alkalmazhatóak a gyulladásos állapotok, az ízületi gyulladás és a reuma kezelésében, javítják a vérkeringést, csökkentik a fájdalmat és a gyulladást.
A körömvirág egy viszonylag igénytelen, nagy tűrőképességű növény, ami sokféle talajon megél – fotó: pixabay.com
A körömvirág szereti a zenét
A kutatók már a hatvanas években bebizonyították, hogy az egyike azon növényeknek, amelyek a zenére érzékenyek. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a gyakori zenei élmény hatására nagyobbra és dúsabbra nő, mint akkor, ha nem részesül a hangok nyújtotta hatásokban.
Az elmúlt évtizedekben számtalan formában hasznosították a körömvirágot, és számtalan nézet szerint álltak hozzá termesztéséhez is.
Több évezredes sikertörténete a nyolcvanas évek végén kezdett két eltérő irány felé haladni: az egyik oldalon a gyomosító hatása okán óvatosságra intettek vele kapcsolatban, míg a másik oldalon hangsúlyozták a természet rendszereiben betöltött lényeges szerepét.
Erre jó példa a méhek etetésében betöltött fontos szerepe: a serkentő etetéseket gyakran egészítették ki gyógyteával, aminek fontos összetevője volt az orbáncfű, a cickafark és a menta mellett a körömvirág is.
Sokféleképpen alkalmazták
Alkalmazták sorköz növényként, a nyolcvanas évek közepére pedig ismertté vált a féregűző hatásáról is: riasztó hatásúnak tartották a fonálférgekre (a Meloidogyne és a Pratylenchus sp. fajokra). Növényi ázalékot készítettek belőle, ami lombtrágyaként is felhasználható volt főleg csalánnal, fekete nadálytővel keverve stimulálta a növekedést és javította az ellenállóképességet.
Ekkor még az exportáruk piacán is jól szerepelt: egyike volt azon kiviteli gyógynövényeknek, amelyeket a legjobban kerestek Európában.
Idővel sokat veszített népszerűségéből, köszönhetően az újabb és újabb slágerfajok megjelenésének, és jelentősen visszaszorult a vidéki porták előkertjeibe, növényágyásaiba. A használatának előnyei azonban nem vesztek el – a mindennapok részei, hiszen az évszázados tudás anyáról gyermekre szállt , és a mai napig az egyike a házi patikák legkedveltebb és leghatásosabb alapanyagainak.
... ráadásul még az ehető virágok egyike
A körömvirág jól ismert ehető virág. A „szegény ember sáfrányát" sok szakács belecsempészi az ételekbe. A tojás sárgája is sötétebb lesz, ha a tyúk körömvirágot is kap enni.
Nagyon könnyű termeszteni, könnyű vetni, gyorsan nő, ráadásul sokféleképpen felhasználható: kiváló salátákba, köretekbe, süteményekbe, különböző édességekbe, ételek és italok, olajok és vajak színezésére – az íze hasonlít a sáfrányéhoz, azaz jellegzetesen kesernyés.
A körömvirág rengeteg kincset rejt magában, sok mindenben lehet a segítségünkre, ha időt szánunk arra, hogy egy kicsit alaposabban utána járjunk a felhasználásának.
