Petefürkészek, amelyek lárvái a zöld vándorpoloskák petéiben fejlődnek ki. A Mézerdő Méhészet egy héten figyelte meg a petéket és nagyjából 80 százalékukból darázs fejlődött ki, poloska egy sem.

Van remény

A szakember leanderpolleneket gyűjtött, amikor szabályos struktúrát pillantott meg az egyik levélnek a fonákján. A poloskapetéket már szinte mindenki ismeri, közelebbről szemügyre véve kiderült, hogy egy másik lény fejlődik a növényen.

Aki találkozott már zöld vándorpoloskával az otthonában vagy a kertben, az tisztában van azzal, hogy mennyire zavaró a jelenlétük és milyen károsan hatnak a környezetre, teszik tönkre a veteményest. Tömegesen vannak jelen, ráadásul, ha fenyegetve érzik magukat, akkor kellemetlen szagot árasztanak magukból. Gyümölcsöket, zöldségeket és dísznövényeket, szobanövényeket szívogatnak, amivel károsítják azokat.

Úgy tűnik azonban, hogy létezik egy apró rovar, amely felveszi a harcot a büdösbogárral. Ez a Trissolcus basalis, amely egy apró darázs. Ez az állat óriási hatással van a zöld vándorpoloska szaporodására és terjedésére.

Petefürkész

A Trissolcus basalis, azaz a petefürkész az ázsiai márványpoloskák petéit parazitázó szamurájdarázs rokona, nem nagyobb egy mákszemnél. Ennek ellenére nagyon hatékony szövetségesnek számít a kertet károsító poloskafaj ellen. A darázs világszerte jelen van, főleg a melegebb éghajlatú régiókban. Természetes ellensége a zöld vándorpoloskának, amelyből itthon korábban nem sok volt.

A darázsnak olyan képességei vannak, amelyek a kertészek és a gazdák legjobb barátjaivá teszik őket. Parazitálja a poloskák petéit, megakadályozzák a kikelést és hatékonyan vesznek részt a gyérítés folyamatában.

Hatékonysága csodálatra méltó. A nőstény érzékeny csápokkal rendelkezik, amelyek érzékelik a levelek fonákján rejtőző poloskák petéit. Amely rovar rátalál a petékre, az tűszerű tojócsövével bejuttatja azokba a saját petéit. A darázslárvák már a poloskapeték belsejében fejlődnek ki, eközben megeszik őket. Ennek eredménye, hogy a burokból végül nem egy poloska bújik elő, aki készen áll arra, hogy tovább vigye az örökséget.

Felkeltette a mezőgazdasági kutatók figyelmét

Már évtizedek óta alkalmazzák a zöld vándorpoloskákkal szembeni biológiai védekezésként, éppen ezért a világ számos helyére betelepítették. Nagyon nehéz azonban felmérni, hogy milyen egyéb hatásai vannak a faj behurcolásának és megtelepedésének. Ismert, hogy a zöld vándorpoloska híján a darazsak más, az adott területen őshonos poloskafajok petéit parazitálják.

"Ez a fajta ökológiai szemlélet azonban sajnos sokkal kevésbé érvényesül, mint a pusztán emberi oldalról való megközelítés. Azok számára például, akik nem rajonganak a rovarokért, kissé nyugtalanítónak tűnhet a gondolat, hogy egy újabb rovarfajt engedjünk szabadjára, különösen akkor, ha ez a rovar egy darázs. Ilyesfajta aggodalomra azonban nincs okunk, hiszen a Trissolcus basalis nem jelent veszélyt az emberre. Ellentétben a közismert társas darazsakkal, a Trissolcus basalis magányosan él és méretéből fakadóan nem képes megszúrni bennünket. Valójában az esetek többségében észre sem vesszük jelenlétüket, hiszen szabad szemmel alig-alig láthatók"

- írják.

Így fest egy most kelt petefürkész faj (Trissolcus sp.) a zöld vándorpoloska (Nezara viridula) petéin - fotó: Zsolt Újvári Nature Fotó

Vitatható a hatékonysága

A darázs jelenléte nagy segítséget jelenthet a zöld poloska elleni küzdelemben, azonban a mai napig vitatják a hatékonyságukat. Biológiai kontrollként alkalmazzák, amely miatt környezetbarát alternatívának számítanak a gazdaságoknak, hiszen így nem kell vegyszereket használni. Ezek ugyanis elképesztő mértékű negatív hatást gyakorolhatnak a nem célzott fajokra, illetve az ökoszisztémára.