Nemrég írtunk arról, hogy a NAK Szántóföldi Napok és Agrárgépshow keretében került sor a Nébih szervezésében arra az eseményre, melyen szántóföldi fajtaelismerő díszokiratokat adtak át az érintett nemesítőházak képviselőinek. Huszonnégy növényfaj 142 új fajtája kapott fajtaelismerést a Nébih előterjesztések és a fajtaminősítő bizottság javaslatai alapján. A növényfajok közt felkeltette a figyelmünk a keleti kecskeruta.
Nem mindennap lehet találkozni a kecskerutával – vajon mindenki tudja, mire való?
Nos, mint az számos forrást böngészve kiderült, egy nagyon értékes és sokoldalú növényfajról van szó. Kultúrnövényként történő termesztésbe vonása azonban viszonylag újnak tekinthető. Az első feljegyzések a keleti kecskerutát mint gyógynövényt említik, takarmánynövényként történő felhasználása Oroszországban, Belorussziában és a Baltikumban a XVIII. század végén kezdődött.
Az orvosi kecskeruta gyógyhatása évszázadok óta ismert – forrás: Wikipedia
A keleti kecskeruta kiválóan alkalmazkodik a különböző éghajlati körülményekhez, télállósága, szárazságtűrése kiváló. Ellenálló a betegségekkel és a kártevőkkel szemben, továbbá nagy zöldtömeget ad, melyet az állatok szívesen fogyasztanak. Legelők és kaszálók fontos komponense lehet. A szántóföldi takarmánynövények közé beillesztve zöld futószalag kialakítására, nagy fehérjetartalmú takarmány előállítására alkalmas. Fehérje-, ásványi anyag-, vitamin- és karotintartalom tekintetében nem marad el a lucernától, valamint a vörös herétől.
Egy vegetációs időszakban 55,0 -75,0 t/ha mennyiségű biomasszát ad, így kiválóan hasznosítható energiaültetvények alapfajaként is.
