Egyre komolyabb károkat okoz a madárvilágban a mind szélsőségesebbé váló klíma: dominószerűen dől össze mindaz, amit gyerekként, vagy akár még csak egy évtizede is természetesnek vettünk. Lehet például, hogy unokáink sosem fognak fecskét látni. És ez még csak a jéghegy csúcsa.
A BirdMania Madárpark és Természetvédelmi-mentőközpont vezetője, Márton Vlad András ornitológus és neje, Jandó Judit hosszú ideje fogad be legyengült, sérült madarakat, de más állatokat, őzet, borzot is. A férfi azt mondta: a nyári, két hónapon át tartó csapadékmentes időszak következtében még az olyan madarak is elkezdtek elhullani, mint a cinke, mert egy idő után már nem volt elég rovar.
Mivel nincs eső, giliszták sincsenek. Ráadásul sok helyen megszüntették a közterületi ivókutakat, így a városi madaraknak inni sincs lehetőségük – meséli András, aki hozzátette azt is, hogy a madarak jobb híján a légkondicionálók kondenzvizét isszák, ami viszont lágy víz, tehát sokkal hamarabb poshad. Ha pedig beletapicskol egy fertőzött galamb, azzal az összes arra járó énekesmadár is megfertőződik. Így tűnik el a trichomonasnak köszönhetően a zöldike-állomány. A meleg és a szárazság miatt egy ponton túl a vegetáció is megcsappan, mi pedig rátettünk egy lapáttal erre a folyamatra a deltametrines szúnyogirtásokkal, így gyakorlatilag kilyukadt a tápláléklánc és az egész építmény összedőlt.
A fecskéknek egyre nehezebb körülményekkel kell megbirkózniuk – forrás: Pixabay
A madármentő azt mondta: az ismétlődő szárazság, a klímaváltozás okozta csapadék-átrendeződés és az ebből adódó nyári táplálékhiány mérhető következménye, hogy bár 2000 környékén a feketerigó még március végén, áprilisban, a tavasz indulásával kezdett költeni, most már január végén megkezdik a fészkelést és az első egy-két költést április végéig letudják. Utána azonban már esélyük sincs arra, hogy fölneveljenek egy fészekaljat. Ennek az egyik oka az, hogy a fiókák egyik legfőbb tápláléka a giliszta és ha beszárad a föld, a fiókák éhen halnak. Márton Vlad András szerint a legszomorúbb látvány, amikor a feketerigó kimegy a műfüves focipályára és ott keresgél. A másik oka a korai költésnek, hogy az odúban, amelyekben a cinkék, harkályok költenek, a forróság beálltával egyszerűen „megfőnek" a fiókák.
"A cinkének három-négy alkalommal kéne költeni ahhoz, hogy az állománya szinten maradjon, de a mostani viszonyok között maximum két fészekalja fér bele az idejébe" –mondta az ornitológus, aki arra is utalt: sokan panaszkodnak rá, hogy míg régen tele volt a kert madárral és madárszóval, ma nagy a csend. Ezt tapasztalja az erdőben is.
András azt állítja, a gólyák is nagyon megsínylették az aszályt, jóllehet, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület arról számolt be, hogy számukra egyáltalán nem volt rossz az idei év. Sőt, hosszú idő óta az egyik legmagasabb átlagos fészkenkénti fiókaszámot eredményezte: 2000 óta először végre újra növekedett a gólyaállomány. Márton Vlad András szerint nem mindegy, mi a statisztika alapja. Lehetnek a gyűrűzés számai, s akkor még tényleg megvoltak a 4-6 hetes fiókák. Azonban gólyáéknál az a szokás, hogy "megcsinálják" az elérhető maximális gólyaszámot, s ha van étel mind az öt fiókának, akkor felnevelik valamennyit, ha csak háromnak, akkor kettőt kidobnak a fészekből. Ugyan a tavasz jól indult, a szokásos húsvéti hóesés is elmaradt. Amikor nálunk kikeltek a kisgólyák, a németeknél özönvíz volt, aminek következtében ott az idei gólyafióka-állomány körülbelül 80 százaléka elpusztult. A rommá ázott fészek ugyanis annyira hideg, hogy azt a szülő már képtelen ellensúlyozni. Magyarországon ezzel szemben ekkor még nagyon sok volt a 3-4-5 fiókás fészek, idén el is értük volna a 3-3,5-es kirepülést.
Magyarországon a II. világháború előtt körülbelül 30 000 gólya volt, most ez a szám 5000 körüli – forrás: Pixabay
– Azonban júliustól szeptemberig lényegében egy gramm eső nem esett, ilyen napsütés mellett pedig egy hét alatt kiszárad minden. A pockok lemennek a föld alá a víz után, akár egy méter húsz centi mélyre is és csak éjjel jönnek föl, amikor viszont a gólya már nem vadászik. A kölyökgólyákat csak olyan apró falatokkal lehet etetni, amiket egyben le tudnak nyelni, hiszen a csőrük, lábuk még alkalmatlan a tépésre. A szülők az ebihalakat és a növendék békákat, gilisztákat szedik össze számukra, ám ha nincs csapadék, nincsenek pocsolyák és nincsenek békák sem – folytatta.
Ezért a fiatal gólyák között hatalmas a mortalitás. Az ivarérett (három éves) kort százból körülbelül nyolc éri csak meg, ezért is fogy dinamikusan a populáció. Magyarországon a II. világháború előtt körülbelül 30 000 gólya volt, most ez a szám 5000 körüli. A klímaváltozás mellett a mezőgazdasági művelés terjeszkedésével, a monokultúrás gazdálkodással, a mindent lecsapoló, vizeket elvezető attitűddel mi, emberek is nagyban csökkentjük túlélési esélyeiket.
Márton Vlad András úgy véli, nem bűn etetni és itatni a madarakat. A gólyáknak nyáron apró halat, csirkenyakat lehet kitenni, a madáritatóba pedig minden liter vízhez öntsünk egy teáskanálnyi almaecetet annak érdekében, hogy a fertőzéseket elkerüljük.
A nyári csapadékmentes időszakban az ötfiókás fészakaljak elkezdtek csúnyán visszaolvadni. A kis gólyák közül sok elpusztult a fészekben, sok a földön, amelyik pedig menthető volt, jó esetben bekerült a madármentőkhöz. Létezik azonban egy olyan kiéhezettségi szint, amelyet ha elérnek, már itt sem tudnak segíteni rajtuk.
András osztja azt a véleményt, hogy a fecskék hamarosan ki fognak pusztulni.
"A kémiai szúnyogirtás mellett a szélsőséges időjárási jelenségek és a klímaváltozás is nehezíti a dolgukat. Egyre hosszabb a vonulási útjuk, mivel Észak-Afrika sivatagosodása miatt egyre szélesebb az a sivatagos terület, amin keresztül kell repülniük. Ezeknél a kistestű, 20 grammos madaraknál, amelyek 5-6000 kilométeres utakat kell megtegyenek, egyébként is borzasztó nagy a mortalitás. Egy populáció akkor működik, ha tartja a számát vagy lassan növekszik. A fecskék fennmaradásához az kellene, hogy egy nyáron háromszor négy fiókát fel tudjanak nevelni a párok. Ha tizenkét fióka kirepül egy évben, a tizennégy madárból normál esetben egy költőpár éri meg a következő nyarat" – magyarázta az ornitológus, aki rámutat: európai szinten körülbelül egyharmadára esett vissza az összrovarállomány. Ez sem könnyíti meg a fecskék dolgát – ezért sajnos, reális annak a veszélye, hogy ezek a kedves tavaszi madarak egyszer csak eltűnnek mellőlünk...
Forrás: valaszonline.hu
