Meghökkentő tévhitek a tojásról és a baromfihúsról

A baromfitartással, az egészséges baromfihússal és a tojással kapcsolatban számos olyan tévhit kering a köztudatban, amelynek semmi valóságalapja nincs. Elképzeléseink, gyakran téves meggyőződéseink a hiányzó információkat kiegészíti, ami bizonyos esetekben veszélyes is lehet, ezért érdemes minden ilyen bizonytalanságot okozó témát biztos források felhasználásával kielemezni – írja az egy.hu.

Az antibiotikumok felhasználását az európai uniós jogszabályok nagyon szigorúan korlátozzák – fotó: pixabay.com

Első tévhit: a ketreces tartású baromfi húsa egészségtelenebb

A baromfitartással kapcsolatos egyik leggyakoribb tévhit, hogy az üzemi körülmények között, ketreces tartásban nevelt baromfi húsa egészségtelenebb a szabadtartásból származó baromfiak húsánál – mindez a logika a tojással kapcsolatban is érvényesül.

„Alapvető tévhit, hogy a húsáért tenyésztett baromfit ketrecben tartjuk: a csirkét, a pulykát, a pecsenye kacsát sem neveljük ketrecben.

Jellemzően a fiatal állatokat neveljük a húsukért, tehát például a csirkét, vagyis a fiatal tyúkfélét, amelyik még nem tojik tojást. A hízott máj előállításáért nevelt baromfit tartjuk parkrendszerekben, amelyek komoly technológiai, egészségügyi és biztonsági előírások szerint működnek" – mondta dr. Csorbai Attila, a Termék Tanács elnöke.

A hús minősége nem a víztartalmával függ össze – fotó: pixabay.com

Második tévhit: antibiotikumokat és vizet tartalmaz a nagyüzemi tartású csirke húsa

A nagyüzemi tartással kapcsolatban egy másik tévhit, hogy az így előállított baromfihúsok antibiotikummal kezeltek, esetleg vízzel dúsított termékek, ami szintén képtelenség, hiszen az antibiotikumok felhasználását az európai uniós jogszabályok nagyon szigorúan korlátozzák – kimondva, hogy megelőzési céllal szigorúan tilos antibiotikumokat alkalmazni.

„Az elmúlt 10 évben látványosan csökkent is az antibiotikumok felhasználása, hiszen már a hagyományos termelők sem juthatnak hozzá, csak állatorvosok kezelhetnek antibiotikumokkal, természetesen csakis indokolt esetben" – közölte  a Baromfi Termék Tanács elnöke, majd a téves információk hátteréről beszélve hozzátette:

„Minél fiatalabb a madár, annál nagyobb a testének a víztartalma – akárcsak az emberi szervezetnél: egy csecsemő szervezete mintegy 70%-os víztartalommal bír, míg egy idősebb emberé nagyjából 50%. A hús minősége nem a víztartalmával függ össze, de a tenyésztő cégek folyamatosan dolgoznak azon, hogy a fogyasztónak ne legyen az az érzése, mintha vizes húst vásárolna."

Harmadik tévhit: túletetik vagy éheztetik az állatokat

Baromfihús-fogyasztásunk folyamatosan növekszik (évente átlagosan 40 kilogramm/fő), ami nemcsak az elérhető gazdag kínálatnak köszönhető hanem annak is, hogy az összes húsfajta közül a minőségi baromfihús előállítása a legolcsóbb.

„A húscsirke tenyésztésében a takarmányozás költségei teszik ki a feldolgozásig számolt kiadások 60 százalékát. Ennek összege attól is függ, milyen körülmények között tartják a baromfit: egy jobb körülmények között nevelkedett csirke kevesebb takarmánnyal is beéri, és ezáltal gazdaságosabbá válik a nevelése. A legkorszerűbb technológiai megoldásokat alkalmazó telepeken speciális klímatechnológia szabályozza az optimális hőmérsékletet, szenzorok figyelik az állatok viselkedését és automatikus adagolókkal oldják meg a táplálást és a vízellátást" – mondta el a szakember.

A tojáshéj színe csak fajta kérdése: míg a fehér tollazatú tyúk fehér tojást tojik, addig a tarka vagy barna tollazatú tyúkok általában barnábbat – fotó: pixabay.com

Negyedik tévhit: a tojás színe vall a minőségéről

A tojással kapcsolatos hiedelmek is megalapozatlanok: sokan hiszik azt, hogy a barna héjú tojások egészségesebbek, jobb minőségűek, mint a fehérek, holott ez csupán csak fajta kérdése: míg a fehér tollazatú tyúk fehér tojást tojik, addig a tarka vagy barna tollazatú tyúkok általában barnább héjút. Ez pusztán genetika és nincs különbség a két tojás között a minőségben.

„Míg például a németek a fehér tojáshoz szoktak, a magyarok jobban szeretik a barna héjú tojást, de ez csak kultúra kérdése" – mondta dr. Molnár Györgyi, a Tojásszövetség titkára. Hozzátette, sokkal lényegesebb ismerni a tojás minőségi és fogyasztási érték szerinti kritériumait, de ezeknek semmi közük a héj színárnyalatához.

A bolti tojást a tojásbélyegző leolvasásával nyert információkból tudjuk megítélni. A tojáson található szám első karaktere mindig a tyúk tartási módjára utal:

• 0 – biotojás
• 1 – szabadtartásból származó tojás
• 2 – alternatív tartásból származó tojás
• 3 – ketreces tartásból származó tojás

A második elem az országjező betűkombináció (ami a hazai termelői tojás esetében a HU betűjel), ezt követi a megye, az állategészségügyi kerület sorszáma, az állattartó telep kétjegyű sorszáma, valamint az istállók száma. Ha érdekel bennünket, hogy konkrétan honnan származik a megvásárolt tojás, akkor a Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatal honlapján meg is kereshetjük a sorszám szerint beazonosítható baromfitelepet.

A tojás mérete is lényeges lehet, de ez nem tartalmi szempontból jelent különbséget, csak mennyiségi mérőkód:

• XL – nagyon nagy, legalább 73 grammos tojás
• L – nagy, legalább 63, legfeljebb 73 grammos tojás
• M – közepes tojás: 53–63 gr
• S – kicsi tojás: legfeljebb 53 grammos

A nagyobb méretű tojásokat érdemesebb vásárolni, mert kiadósabbak: ez jól lemérhető akkor, amikor három S-es tojásból vagy ugyanennyi XL-es tojásból készítünk omlettet reggelire.

„Évente átlagosan 243 tojást fogyasztunk, és ez a szám egyre növekszik, ami egyértelműen pozitív irány, hiszen a tojás nem más, mint egy nagy fehérjebomba: az összes esszenciális aminosav megtalálható benne" – érvelt a Tojásszövetség titkára.

Ötödik tévhit: az ipari méretek a tojás esetében csak rosszat jelenthetnek

A tojás minőségével kapcsolatos téves információk miatt a kis kapacitású, almos, szabad tartásból származó tojásokat többre értékeljük, mint a ketreces tartásból kikerülő tojást.  Ezzel ugyancsak tévedünk.

„Az EU-s előírások igen szigorúan szabályozzák a 350-nél több tyúkot tartó telepek minőségi, higiéniai kötelezettségeit, tehát gyakorlatilag magasabb garanciát jelent a nagytermelői környezetből kikerülő tojás. Állategészségügyi és humán egészségügyi oldalról a legtisztább, de állatvédelmi szempontból sem lehet olyan rossz a közeg, ha ebben a tartási technológiában a legalacsonyabb az elhullás aránya.

Ráadásul a ketrecek és az alternatív tartási formák közötti markáns különbség is megnyugtató: a ketreces tartásban állandó összetételű kis csoportok vannak együtt, így kialakul egy csoportdinamika és kevesebb az agresszió. A kereskedelemben kapható legfrissebb tojás is a ketreces tartásból származik, hiszen azonnal kikerül a tyúkok alól, és rögtön elindul a feldolgozási folyamatban: már másnap a boltok polcaira kerülhet" – sorolta az érveket dr. Molnár Györgyi.