Egyebek között ez is olvasható Cedric Benoist, a Copa-Cogeca gabonaipari és Stephan Arens, a Copa-Cogeca olajos magvakkal és fehérjenövényekkel foglalkozó munkacsoportja elnöke véleménycikkében.
Mint írják: a 2022-es és 2023-as termés is már az elmúlt évtized legrosszabbjai közé tartozott, a gabonatermelés történelmi mélyponton volt. Sajnos, 2024 még rosszabbul alakul, a várható kibocsátás legalább 9%-kal elmarad a 10 éves átlagtól. Az EU gabona- és olajosmag-hozamai 2000 óta stagnálnak, amikor az olajos magvak termelése növekedett, az elsősorban a termőterület-bővülésnek volt köszönhető és nem a hozamjavulásnak. Amikor pedig a ciklikus visszaesések újra, meg újra visszatérnek, az olyan mögöttes strukturális problémákat jelez, amelyeket már nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A hozamok stagnálása, sőt a termelés csökkenése is számos, egymással összefüggő tényezőnek tulajdonítható, amelyek közül az éghajlatváltozás kétségtelenül központi hajtóerő. Az évek során egyre gyakoribbá váltak a szélsőséges időjárási események, amelyek súlyos veszteségekhez vezettek – akár aszályok miatt, mint például Spanyolországban 2023-ban, ahol a termelés több mint 40% -a kiesett, akár a túlzott esőzések és áradások miatt, amint azt a folyamatban lévő Boris ciklon is láttatta.
Évek óta csökken az európai gabonakibocsátás és a termelés jövedelmezősége – forrás: Pixabay
A változó időjárási minták jelentős mértékben befolyásolták a kártevők és a betegségek nyomását. Ennek következtében lehetünk most tanúi a melegebb körülményekhez alkalmazkodott új kártevők megjelenésének, valamint a a meglévők még erőteljesebb inváziójának. Továbbá egyes régiókban a rengeteg csapadék, ár- és belvíz soha nem látott mértékű járványkitörésekhez vezetett. Eközben a gazdálkodók rendelkezésére álló eszközök köre e kártevők és betegségek leküzdésére folyamatosan csökken. Miközben 2001-ben körülbelül 900 hatóanyag állt rendelkezésre az EU-ban, ma kevesebb mint 470!
Ehhez képest a lehetséges alternatívák, például a biológiai védekezési módszerek elfogadhatatlanul lassú ütemben kerülnek ki a piacra. Az uniós mezőgazdasági termelők átlagosan mintegy 16 klasszikus hatóanyagot veszítenek el minden évben, miközben csak körülbelül 6 új alternatívát kapnak – amelyek többsége nem alkalmas nyílt terepi használatra és jelenleg nem hasonlítható össze hatékonyságuk a klasszikus eszközökével.
Az aszály elleni küzdelemben a hangsúly a szélsőséges időjárási viszonyokhoz alkalmazkodott új növényfajták kifejlesztésén van. De még ezen a területen is megtorpant a fejlődés. Új eszközök, például új tenyésztési technikák (NBT-k, azaz géntechnológiák) nélkül, amelyek még mindig nem engedélyezettek az EU-ban, nehéz lesz kellő gyorsasággal előbbre lépni ahhoz, hogy a leginkább érintett tagállamok folytathassák a termelést.
Az EU gabona- és olajosmag-termelését befolyásoló másik jelentős tényező az elmúlt években megfigyelt növekvő gyomnyomás. Ebből a növekedésből egyértelmű, hogy a gazdálkodók egyre nehezebbnek találják a gyomirtást. A kártevőkhöz és betegségekhez hasonlóan a helyes mezőgazdasági gyakorlatok jelentősen csökkenthetik a gyomnyomást, de csak akkor, ha növényegészségügyi termékekkel együtt alkalmazzák azokat. A probléma itt is az, hogy egyre kevesebb anyag áll rendelkezésre, ami fokozott rezisztenciához vezet. Ennek okán emlékeztetni kell arra, hogy a gyomok kontrolljának elmulasztása elkerülhetetlenül egészségügyi kockázatok, például az alkaloidtermelő anyarozs növekedéséhez vezet.
A termelékenység és a minőség romlása de facto az értékesítési nyereség elvesztését, valamint az európai termelésből származó ellátás biztonságának csökkenését jelenti az élelmiszerek, az állati takarmányok és a bioüzemanyagok alapanyagai területén. Sajnos ezen felül a gazdák a termelékenység csökkenésével, a termelési költségek drámai megugrásával is szembesültek. Ezt a problémát tovább súlyosbította az ukrajnai háború, ami miatt a műtrágyaárak az egekbe szöktek (a karbamid ára például a háború előtti 200 euróról a csúcson 1000 euróra emelkedett és jelenleg körülbelül 400 eurón áll). A műtrágyák a gabona- és olajos magvak termelési költségeinek 30-50% -át teszik ki, régiótól függően.
Irreális mértékben emelkedtek a műtrágyaárak – forrás: Pixabay
A második probléma az Ukrajnával folytatott kereskedelem liberalizációjából ered, hogy az EU támogassa háborús erőfeszítéseit, ami elárasztotta az EU piacát ukrán gabonafélékkel és olajos magvakkal nagyon alacsony áron. Az Ukrajnából származó gabonaimport évi 9 millió tonnáról több mint 18 millió tonnára nőtt – ami az uniós termelés mintegy 7%-ának felel meg –, míg az olajos magvak behozatala 5,5 millió tonnáról 8 millió tonnára bővült, ami körülbelül az uniós termelés 25%-a. Ugyanakkor az EU nem csökkentette az egyéb harmadik országokból származó behozatalát. Ez túlkínálathoz vezetett az uniós piacon, ami fenntarthatatlanul alacsony szintre szorította le az árakat.
Minden eddiginél fontosabb, hogy az EU határozott lépéseket tegyen gabona- és olajosmag-ágazata ambícióinak helyreállítása érdekében, rövid és hosszú távon egyaránt. Továbbra is támogatnunk kell Ukrajnát, de kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség. Az Ukrajnával kötött társulási megállapodás folyamatban lévő felülvizsgálatának biztosítékokat kell tartalmaznia a behozatal korlátozására és a termelési előírások tekintetében egyenlő versenyfeltételek biztosítására. Versenykörnyezetet kell teremteni a műtrágyák számára, garantálva, hogy az uniós mezőgazdasági termelők a világszerte elérhető árakhoz hasonló árakon jussanak hozzá a műtrágyákhoz. Amikor pedig arról van szó, hogy a mezőgazdasági termelőket fel kell fegyverezni az éghajlatváltozás következményeivel szemben, akkor az EU-nak sokkal aktívabban kellene foglalkoznia a kérdéssel. Számos lehetséges utat kell feltárni, de a megoldások megtalálásához jelentős beruházásokra, a valóságon alapuló pragmatikus megközelítésre és erős politikai akaratra van szükség.
Hétfő délelőtt az SCA ülésén a magyar elnökség napirendre tűzte a gabona- és olajosmag-ágazat kérdéskörét. A Copa-Cogeca tisztségviselői remélik, hogy a képviselők és a tagállamok megragadják ezt az alkalmat arra, hogy megvizsgálják az EU-ban e stratégiai ágazatok valós helyzetét és megkezdjék a strukturális problémák megoldásainak kidolgozásához szükséges munkát.
"Az uniós mezőgazdasági termelők hisznek a jövőben és hajlandóak dolgozni a megoldások megtalálásán, de egyedül nem megy. A döntéshozóktól érkező támogatás és az elkötelezettség alapvető fontosságúak" – szögezték le végül.
