Gazdálkodó családból indult, s habár tanulmányait illetően nem agrárpályára készült, nagyon hamar kiderült: mégsem tud mást csinálni, mint ősei, a géneket nem lehet meghazudtolni. Mint sokakat, őt sem kerülték el az élet nehéz pillanatai, de ilyen szituációkban csak megrázza magát és megy tovább előre – azt tanulta szüleitől és nagyszüleitől, hogy soha nem szabad feladni.
Magyarország új európai parlamenti képviselőjével, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökével, Győrffy Balázzsal beszélgettünk lakóhelyén, a Veszprém vármegyei Nemesgörzsönyben.
- A politikus azt is elárulta, hogy mire a legbüszkébb.
- Beszélgettünk a terveiről, melyeket EP-képviselőként el kíván érni.
- Mesélt az indulásáról, ami egyáltalán nem volt könnyű.
- Beszélt a precíziós gazdálkodáshoz fűződő viszonyáról is.
- Azt is elárulta, mit gondol arról: egy fiatalembernek a nulláról indulva vajon mekkora esélye van egy saját gazdaság kialakítására.
Győrffy Balázs: "Nem vagyonelemként tekintettünk a régi földjeinkre, nem akartuk eladni azokat, tényleg termelni szerettünk volna rajtuk" – forrás: NAK
"Kamaszként kifejezetten élveztem, hogy nekem kellett disznót vágni"
– 1979-ben születettem Pápán, az óvodás és az általános iskolás éveket szülőfalumban, Nemesgörzsönyben töltöttem – mesélt gyerekkoráról Győrffy Balázs. – Aztán Pápa következett, az ottani Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskolában tanultam tovább. Érettségi után a Pécsi Tudományegyetem közgazdaságtudományi, valamint állam- és jogtudományi karán folytattam tanulmányaimat.
– Hogyan került kapcsolatba a mezőgazdasággal?
– Számomra a rendszerváltás meghatározó élménye volt, amit 10-12 évesen élhettem át, hogy a korábban elvett földjeinket visszakaptuk. Mi nem vagyonelemként tekintettünk ezekre a területekre, nem akartuk eladni azokat, hanem ténylegesen termelni akartunk rajtuk. Ezt már akkor is tudtam, amikor nem agráregyetemen tanultam tovább, hanem más szakterületet választottam. Nagyapám már idős ember volt, nem bírt már a szükséges szinten foglalkozni a földekkel, édesapám pedig 1990-ben rokkantnyugdíjas lett, elvesztette a látását. Így az a bizonyos indulás meglehetősen nehézre sikerült, nehezebbre, mint másnak, de valahogy megbirkóztunk vele. Talán azért, mert nagyon akartuk.
Én kifejezetten készültem arra, hogy ha végzek az egyetemmel és visszajövök szülőfalumba, akkor kezembe veszem a földek művelését. Így is történt. Főállásban 2006 őszéig a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal veszprémi kirendeltségének munkatársaként dolgoztam. 2006 és 2014 között szülőfalum, Nemesgörzsöny polgármestere lehettem, ami nagyon fontos időszaka volt az életemnek. Ekkor már folyamatosan vettem át szüleimtől az elsődlegesen szántóföldi növénytermesztéssel és sertéstartással foglalkozó családi gazdaság működtetését és vezetését. Igaz, hogy a nyakamba szakadt minden, de az igazság az, én "kerestem is a bajt", mert mindig is vonzott a vidéki élet, a mezőgazdaság. Kifejezetten élveztem például, hogy nekem kellett disznót vágni – ebből született meg később a ma már sikeres Nemesgörzsönyi Böllérverseny és Fesztivál.
Mindig is vonzotta a vidéki élet, a mezőgazdaság – forrás: NAK
–2007 óta a Veszprém Megyei Gazdakörök Szövetségének elnökeként, 2009-től pedig a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének alelnökeként is igyekeztem helytállni. 2010-es, a 2014-es, a 2018-as és a 2022-es országgyűlési választásokon a Fidesz színeiben parlamenti mandátumot szereztem. Mindegyik ciklusban a Mezőgazdasági bizottság tagja voltam. 2013 óta töltöm be a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöki tisztét. Mostantól pedig az Európai Parlament képviselőjeként is dolgozhatok, azzal a nem titkolt céllal, hogy hangsúlyosan képviseljem a magyar gazdák, erdőgazdálkodók és élelmiszeripari vállalkozások érdekeit – mondta.
Az embernek néha meg kell hoznia bizonyos döntéseket
– Nem lesz ez sok? Hogyan lehet ennyi feladatnak megfelelni? És hogy tolerálja ezt a családja?
– Nyilván, minden nem megy, ezért vannak területek, ahol visszaléptem: összeférhetetlenség miatt visszaadtam az országgyűlési képviselői mandátumom, de lemondtam még néhány, a helyi közéletben betöltött funkciómról is – válaszolta a kamarai elnök. – Úgy gondolom, ha már az ember nem tud annyi energiát beletenni valamibe, mint amennyit önmaga indokoltnak vél, akkor jobb, ha lép és levonja a szükséges konzekvenciát. Ne várja meg, míg mások teszik szóvá, hogy ez már kevés. Nemrég lemondtam a Veszprém Megyei Gazdakörök Szövetségének elnöki tisztéről és a helyi vadásztársaságban vállalt funkciómról is. Sokat számít az is, hogy szervezi az ember az életét, vagy hogy adott esetben hogyan szervezik azt mások. Ebből a szempontból nagy könnyebbség, hogy gyakorlatilag 2025 végéig pontosan tudom, EP-képviselőként mikor és hol kell lennem. Valljuk be, egy ekkora konglomerátumot nem is lehet másként jól működtetni, csak így, ilyen precizitással és részletességgel.
– Egy nap hány órát tölt munkával?
–Nem számolom, reggel felkelek, aztán ami estig belefér, azt elvégzem. A kamarai elnökség és a képviselőség mellett Nemesgörzsönyben a református egyházközségnek presbitere, sőt, most már egy ideje főgondnoka vagyok. Mint polgármester és presbiter aktív szerepet vállaltam a helyi Vargha Gyula Református Óvoda és Általános Iskola alapításában, mely 2007 óta szolgálja a helyi közösséget, és a mai napig közmegelégedésre működik – erre rendkívül büszke vagyok, úgy érzem, adhattam valamit vissza annak a közösségnek, amely felnevelt. Mivel az intézmény fenntartója a református egyházközség, ott is mindig van teendő. A tegnapi napom például azzal telt, hogy reggeltől estig, pontosabban a tanévzáró ünnepélyig a tiszteletes úrral együtt valamennyi pedagógussal leültünk beszélgetni arról, mit gondolnak, hogyan lehetne még jobban működtetni az intézményeket, melyek a napi gondjaik, problémáik, amiket meg kellene oldani. Fontos, hogy ne úgy tekintsenek a fenntartóra, mint valami távoli döntéshozó szervre. Ez az intézmény a szívem csücske, s hála Istennek, jól működik, amit az is jelez, hogy évről évre több gyerek jár az oviba és az iskolába. Szóval, van itt feladat a politikai szerepvállalásom és a gazdaság mellett is.
"Ez az intézmény a szívem csücske, s hála Istennek, jól működik, amit az is jelez, hogy évről évre több gyerek jár az oviba és az iskolába" – forrás: NAK
–Arról pedig még nem tudok felelősen nyilatkozni, hogy az európai parlamenti képviselőség milyen leterheltséget jelent majd. Az EP-ben az az elsődleges cél, hogy a mezőgazdasági bizottságba kerüljek be, s ha majd ténylegesen elindul az érdemi munka, utána tudom végiggondolni, mi az, ami még emellett belefér az életembe és mi az, ami nem. De az agrárkamarai elnöki teendőket mindenképpen szeretném tovább vinni. Visszatérve a kérdésére: hogy hogyan bírja a család? Ezt nem lehet megszokni, csak elviselni. Aki közéleti szerepet vállal, annak bizonyos kompromisszumokat kell kötnie és áldozatokat kell hoznia – és természetesen, a szeretteinek is.
Mesterséges intelligencia ide, vagy oda, az embert nem lehet kihagyni
Visszakanyarodva az agráriumhoz, arra is kíváncsiak voltunk, hol tart a kamarai elnök a precíziós gazdálkodásban 250 hektáros családi gazdaságában.
– Nem biztos, hogy én vagyok erre a legjobb példa, mert nekem meg kellett hoznom egy döntést, amit befolyásoltak bizonyos külső körülmények. Egyrészt az, hogy politikus vagyok, ami rendkívül szerteágazó és jelentős kapacitásokat lekötő tevékenység. Másrészt – ahogy említettem – édesapám sajnos nagyon fiatalon elveszítette a látását, ő nagyon élvezné, ha gépesítve lenne a gazdaságom és dolgozhatna a gépekkel, hiszen ebben élt: szántott-vetett és aratott, illetve az eszközök javításához is értett – folytatta Győrffy Balázs. – Mivel azonban ez az említett okok miatt nem lehetséges, döntenem kellett: gépesítek és alkalmazok egy embert, aki elvégzi ezt a munkát, vagy bérmunkában műveltetem a földjeim. Sok szempontot mérlegelve végül az utóbbi mellett tettem le a voksomat. A területeim művelést üzleti partnerekre, de mondhatom úgy is barátaimra bízom, ők végzik el bérmunkában a szükséges teendőket. Természetesen, a gazdasággal kapcsolatos minden döntést – hová, mit vetünk, milyen programba lépünk be – én hozok meg.
"A Közös Agrárpolitika ma valahol azt jelenti: megfelelő áron álljon rendelkezésre jó minőségű, tetszetős, magas beltartalmi értékekkel bíró, környezetkímélő módon előállított élelmiszer" – forrás: NAK
– Az idő úgy érzem, engem igazolt. Ha viszont abbahagynám a politikát és hazatérnék, akkor természetesen a gazdaság méretéhez igazodóan gépesítenék és a hatékonyság javítása érdekében nagy hangsúlyt fektetnék a precíziós technológiákra, mert ez a jövő. Azt azért nem jelenteném ki, hogy enélkül ma még nem lehet jövedelmezően termelni, hiszen ez más tényezőktől is függ, de az tagadhatatlan, hogy költségcsökkentő tényező. Másrészt középtávon biztosan elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy a gyorsan változó gazdasági és klimatikus környezet közepette a legjobb döntéseket tudjuk meghozni, akár a mesterséges intelligencia segítségével. Ez ugyanis sokkal több körülményt tud figyelembe venni, mint mi – ehhez a rendszerhez, annak pontos működtetéséhez azonban továbbra is kell az ember. Azt gondolom, már most nüansznyi gazdálkodási különbségek dönthetik el, hogy valaki rentábilisan tud termelni, vagy tönkremegy és a jövőben ez még inkább így lesz – fogalmazott Győrffy Balázs.
Repcét ma már nagyon nem éri meg termelni
– Hogyan néz ki a kamarai elnök gazdaságában most a vetésszerkezet? Elég nehéz a jelenlegi viszonyok közt olyan növénykultúrát találni, ami favorit lehet...
– Igen, nyilván, az elmúlt két év nálam is nagyon máshogy alakult, mint a korábbiak, ebben azt hiszem, nincs nagy eltérés a gazdatársadalom egészét tekintve sem – válaszolt a politikus. – Ami viszont tavaly szép hozamot és bevételt produkált, az a szója, ezért ebből idén 60 hektárnyit vetettünk, tehát gyakorlatilag a gazdaság földterületeinek a negyedét ez a növény foglalja el. Remélem, idén is beváltja a reményeinket, a hazai állattenyésztés gyakorlatilag korlátlan piaca lehet ennek a növénynek. Repcét is termeltünk sokáig, de a hatóanyagkivonások és korlátozások következtében én ma már nem ismerek olyan technológiát, amivel nagy biztonsággal megvédhető lenne a kártevőktől, ezért mára teljesen felhagytam a termesztésével. S valljuk be, a jelenlegi gazdasági körülmények közepette az sem utolsó szempont, hogy míg a repcében 11 hónapig áll az ember (nem kevés) pénze, addig a szójában közel feleennyi ideig... Egyre inkább ilyen szempontokat is mérlegelni kell. A szemesfehérje mellett szálas fehérjenövényeket (például lucernát) és gabonaféléket termelünk.
A szója tavaly nagyon szép hozamot produkált, ezért idén növelte a vetésterületet az elnök, aki azt reméli, egyre nagyobb felületen foglalkoznak majd ezzel a kultúrával a magyar gazdák. Ugyanis az állattenyésztésnek szüksége van a GMO-mentes fehérjeforrásra – fotó: Horváth Attila
– Milyen jövőképet vizionál az európai agrárium számára? Mintha valakik valamilyen üzleti érdekek mentén tudatosan igyekeznének gyengíteni a szektort...
– Azt nem tudom, hogy ez tudatos törekvés-e, vagy szimpla dilettantizmus, de az tagadhatatlan, hogy egyértelműen látszik az európai agrárium térvesztése. Fogyasztói oldalról jogos elvárás, hogy az európai polgárok bizonyos feltételek mellett előállított, egészséges élelmiszereket akarnak fogyasztani. Nyilvánvaló, hogy a kínálat ehhez igazodik, főleg ha támogatásokkal ösztönzik is ezt a folyamatot. A Közös Agrárpolitika ma ezt jelenti: megfelelő áron álljon rendelkezésre jó minőségű, tetszetős, magas beltartalmi értékekkel bíró, környezetkímélő módon előállított élelmiszer. Ugyanakkor látni kell, hogy az erre fordított források összege reálértéken folyamatosan csökken, s ehhez egyre jelentősebb elvárás-csomag párosul. Tehát nyílik az olló, de még ez a rendszer is fenntartható lenne egy józan protekcionista gazdaságpolitikával, ami az európai játékszabályokat semmibe vevő, a lokális előírásokat nem teljesítő árukat távol tartaná a piactól. Ez teljesen normális dolog, tudatos, a természeti erőforrásokat védő politika.
Nyílik az olló, vágja a termelőket
– Amit azonban most az ukrán áru vonatkozásában látunk, nem új dolog, már a Mercosur-megállapodásokkal elkezdődött. Ez lehetővé tenné, hogy a dél-amerikai áru konkurenciája lehessen az európai termékeknek. S annyiban nem fair ez a verseny, hogy sem a dél-amerikai, sem az ukrán termékek előállítását nem korlátozzák olyan szigorú szabályok, mint amit az európai gazdáknak be kell tartaniuk. Bevallom, nem értem azt a beszűkült, zöld gondolkodást, aminek az a lényege, hogy Európában minden lehetséges eszközzel korlátozzák a gazdákat és ha kicsi esélye is van annak, hogy esetleg valamelyik hatóanyag kárt okoz, akkor azt azonnal be kell tiltani. De az már nem fontos, hogy a Brazíliából ide érkező áruhoz mennyi esőerdőt kellett kivágni – fogalmazott a kamarai elnök.
A szakpolitikus úgy látja: az utóbbi években egyértelműen érzékelhető az európai agrárium térvesztése – forrás: NAK
– Ha a természetvédelmet globális célként, értékként definiálom, akkor ez a fajta magatartás kétszínű – jelentette ki. – Hogy ebben a közegben van-e jövője az európai agráriumnak? Azt gondolom, egyre borúsabb ez a jövő... Ugyanakkor azt remélem: a társadalmak előbb-utóbb rádöbbennek arra, hogy az egészséges élelmiszer rendelkezésre állása, annak stabil elérhetősége nem biztosítható harmadik országokból. Ez akkora stratégiai kitettséget okoz, amit szerintem egyetlen épeszű politikus sem engedhet meg magának. Tehát valamilyen visszarendeződésnek történnie kell.
Legyen nagyobb hangja az agráriumnak
– Milyen célokkal kezdi meg a munkát az Európai Parlamentben?
– A június 9-i európai parlamenti választáson nyilvánvalóvá vált, hogy személyemben 2014 óta először újra lesz az európai parlamenti Fidesz-frakciónak kifejezetten agráros képviselője. A kamara részéről korábban több alkalommal jeleztük, hogy erre nagy szükség van. Ezért is köszönöm a bizalmat a kormánypártnak, hogy – bár több más, rátermett embert is javasoltunk – megtisztelő felkérést kaptam, hogy Brüsszelben képviseljem a magyar gazdák, a magyar agrárium érdekeit. Ugyanazzal a küldetéssel vállaltam ezt az új kihívást, amivel a kamara vezetését végzem és fogom végezni: a magyar agrárium érdekeinek képviselete céljával. Azzal a céllal megyek az Európai Parlamentbe, hogy az agrárium hangja az eddigieknél sokkal határozottan jelenjen meg az uniós döntéshozatalban. EP-képviselőként ki fogok állni azért, hogy az uniós döntéshozók vágyálmoktól vezérelve ne tegyék tönkre az európai termelőket.
"Szorgalmazom, hogy induljon el érdemi párbeszéd a gazdák és a klímavédelem miatt szorongók között" – forrás: NAK
– Meggyőződésem, hogy az, amit ma az Európai Unióban zöld agrárpolitikának neveznek, az nem agrárpolitika, és semmiképpen nem zöld – jelentette ki Győrffy Balázs. – Ezzel csak az úgynevezett klímarettegő emberek kedvében akarnak járni, természetesen politikai céllal. Olyan emberek szavazatát szeretnék elnyerni, akik annyira tájékozatlanok, hogy például a zöld őrülettől vezérelve „kiszabadítják" a teheneket a gazdától és behajtják azokat az erdőbe. Nem tudva, hogy ezzel kínhalálra ítélik a szerencsétlen „megmentett" állatokat. Ők még az alapinformációk birtokában sincsenek: hiszen ha ezeket az állatokat nem fejik meg rendszeresen, akkor elképesztő fájdalmak közepette pusztulnak el, ahogy erre volt is példa. De olyanok is vannak, akik a kínai műmézet népszerűsítik, mert az mégiscsak tarthatatlan, hogy a méheket – miközben mézet termelnek – halálra dolgoztatják a gazdák... Az EU egyre kevésbé veszi figyelembe a magyar és más tagországok mezőgazdaságának, gazdatársadalmának szempontjait.
Eszement intézkedések, íróasztal mellett született döntések
– Elszakadt az ésszerűségtől, egyre-másra hozza – például a zöldítésre hivatkozva – a valóságtól teljesen elrugaszkodott szabályozásait. Az európai döntéshozók ezekkel az eszement intézkedésekkel végső soron ellehetetlenítik a növénytermesztést, az állattartást, a teljes európai élelmiszertermelést. Én azt szorgalmazom, hogy induljon el érdemi párbeszéd a gazdák és a klímavédelem miatt szorongók között. Nekünk meg kell értenünk az ő félelmeiket, amelyek nem alaptalanok, nekik pedig azt, hogy a klímaváltozásért nem a gazdák a felelősek. Azon kell dolgozunk, hogy a társadalom megértse: a termelőknek nem érdekük tönkretenni a talajt, a folyóvizeket, vagy általában a vízháztartást, szennyezni a levegőt, vagy akár kínozni az állatot. Ellenkezőleg: a valóság az, hogy a termelőknek anyagi érdekük fűződik hozzá, hogy ezek a termelési eszközök hosszú távon jó minőségben rendelkezésre álljanak. Mert nekünk ez nem csak a környezetünk, hanem egyben termelési eszközünk is. A gazdákat nem kell arról meggyőzni, hogy vigyázzanak erre. A Zöld Megállapodásnak nevezett diktátum alapvető célkitűzéseivel ezért a gazdatársadalomnak sincs problémája, hiszen a termelők is arra törekednek, hogy fenntartható módon állítsanak elő élelmiszert – tette hozzá.
A kamarai elnök egyik elképzelése szerint az Európai Unióba behozott élelmiszerek esetében az EU hivatalos szerveinek akkreditálni kellene az adott beszállítót a saját termelők és a fogyasztók védelme érdekében – forrás: NAK
– Annak megvalósítása azonban az eddigi formában elfogadhatatlan. Nem lehet cél, hogy leépítsük az Európai Unió agrártermelését, ami a világon a legkisebb ökológiai lábnyommal képes jó minőségű élelmiszert fenntarthatóan előállítani. Az európai agrárium, az uniós gazdák védelme érdekében meg kell követelni, hogy az import termékekre is vonatkozzanak az uniós előírások. Az egyik fontos elképzelésem, amivel foglalkozni kell, hogy az Európai Unióba behozott élelmiszerek esetében az EU hivatalos szervei akkreditálják az adott beszállítót. A hatóság kimegy, ellenőrzi az ottani előállítást és ad egy pecsétet. Így jár el Kína is: ha valaki oda sertéshúst akar vinni, akkor eljön a kínai hatóság, és a húsfeldolgozó csak azután szállíthat, ha alkalmasnak találják. Ellenőrizni kell tehát, hogy a harmadik országok termelői ugyanazt képesek-e nyújtani, ugyanolyan körülmények között előállítva, mint amit a sajátjainktól elvárunk. Mert a verseny jó, az kedvezően hat a gazdasági fejlődésre, de a verseny akkor jó, ha egyenlő esélyek mellett történik. Az unió viszont most éppen olyan politikát folytat, hogy a sajátjait hozza hátrányba. Célom, hogy ez a visszájára forduljon. A másik, amit fontos megemlíteni, a Közös Agrárpolitika reformja. Megragadva az uniós soros elnökség adta lehetőségeket, rendkívüli szakmai konferenciát szervezünk szeptemberben Budapesten. Terveink szerint egy nyilatkozatot is elfogadnánk a legjelentősebb európai agrár- és érdekképviseleti szervezetekkel közösen. A közös állásfoglalás célja, hogy még a KAP-reform és az EU-költségvetés elfogadása előtt egyértelmű célokat jelöljön ki az uniós döntéshozók számára az agrárium jövőjét illetően.
Nem könnyű az indulás, de izgalmas kaland lehet
– Más. Ha fiatalként valaki most akarna elkezdeni gazdálkodni és a nulláról indulna, nehezebb dolga lenne, mint volt az ön generációjának?
– Sokkal. Nehezen találni szabad földterületet, ha mégis akad eladó, akkor igen magas áron lehet hozzájutni, egy hektár több millió forintot taksál. Száz hektár minimum kell, s némi fejszámolással megállapítható, hogy csak a földterület több száz millióba kerül. S akkor még semmilyen gépesítés nincs... Szerintem manapság rendkívül nehéz az alapoktól felépíteni egy gazdaságot, ugyanakkor akinek van lehetősége akár bérlemény formában is elkezdeni, az nagyon izgalmas kalandba fog, azt gondolom. A világ gyorsan változik, amihez a mezőgazdaságnak és benne a gazdáknak is gyorsan kell alkalmazkodni, ez egyre nagyobb kihívást jelent. Nem kell feltétlenül félni a változástól, arra kell készülnünk, hogy gyorsabbak reagáljunk a kihívásokra, mint a versenytársak – ez már maga fél siker.
Sokrétű és szerteágazó tevékenysége, a sűrű munkanapok után a vadászat, ami igazi kikapcsolódást nyújt Győrffy Balázsnak, aki ezzel családi hagyományt is folytat – forrás: NAK
– Mire a legbüszkébb eddigi életéből?
– A fiamra. Azt nem tudom, tovább viszi-e majd a gazdaságot, az biztos, hogy én nem erőltetem, mert az sose szül jót. Érezze jól magát, tanuljon szívesen, bármihez is van kedve, és majd eldönti. Ahogy a vadászok mondják: bottal nem lehet a kutyát a nyúl után hajtani...
