A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-nek (BHNp Zrt.) 300 tonna pontyot kell kihelyeznie minden évben a Balatonba a telepítési kötelezettségük szerint. A legutóbbi telepítésre október 17-én került sor, amikor 6 tonna jutott Balatonlellére, Balatonszemesre, Balatonföldvárra és Keszthelyre. Ezzel a fuvarral már 220.313 kilogrammot telesítettek az előírt mennyiségből. Egy nappal korábban Siófokon is történt halasítás.
A telepítésekkel kapcsolatban egyébként Szári Zsolt, a BHNp Zrt. vezérigazgatója egy évvel ezelőtt tételesen cáfolta meg a balatoni horgászok összeesküvés-elméleteit – írja a pecaverzum.hu.
A legelterjedtebb tévhitek és cáfolataik:
1. "Direkt szaporodásképtelen pontyokat telepítenek"
Tapasztalatok: Soha nem fogtam még kispontyot, se horoggal, se kishalfogó hálóval; az augusztusban fogott ponty tele van ikrával vagy éppen tejjel; nem látok pontyívást.
Következtetés: A ponty nem tud szaporodni, mert eleve szaporodásképtelen; hibrid pontyokat telepít a halgazdálkodó, ha le is ívik, nem lesz ivadék, mert az ivartermékek terméketlenek (sterilitás).
Konteó: Azért telepít steril pontyokat a halgazdálkodó, mert ez az üzlet számára, hiszen ha a ponty nem tud szaporodni, mindig vásárolni kell a tógazdaságoktól.
A valóság: A Balatonba kihelyezett pontyok szaporodóképessége megegyezik az anyaállományéval. A balatoni déli vasút, valamint a Sió-csatorna megépítése, vagyis az 1860-as évek óta probléma a ponty szaporodása a Balatonban, amit régi cikkek, adatok is bizonyítanak. A pontyok ugyanis arra törekszenek, hogy ívási időben kimenjenek a Balatonból. Lágyszárú növényzetre szeret ívni, mint amilyen a hínár, frissen elárasztott füves területen, de kényszerhelyzetben gyékényesben, nádasban is megteszi ezt. Például a tihanyi mesterséges árokkal összekötött nádasba 20-30 mázsaszámra vonultak ki anyapontyok az ívási időben.
Az ívási helyek megszűnése mellett problémásak az ívás utáni viszonyok is, ugyanis a kényszerívási körülmények között általában nincs elég táplálékuk az ivadékoknak az életben maradáshoz.
A pontyot a Balatonban csak akkor lehet eredményesen szaporítani, ha kedvezőbb életfeltételeket teremtünk részére a maiaknál. Addig pedig a BHNp Zrt. saját tógazdasági termelésből telepít pontyokat a Balatonba. A cég gazdasági érdeke egyébként az, hogy szaporodjon a ponty a Balatonban, mert akkor kevesebbet kellene telepítenie, és több tógazdasági halat tudna értékesíteni.
A legutóbbi pontytelepítésre október 17-én került sor – fotó: Pixabay
2. "A bojlis horgászversenyek után pusztul a hal"
Tapasztalatok: A bojlis versenyek után sok nagytestű pontytetemet látni; az őszi után azért nem, mert hidegebb a víz; azóta van halpusztulás, amióta bojlis versenyeket rendeznek; messzire beetetik a halat.
Következtetés: A bojli mint csali káros és/vagy mérgező, miatta pusztul a hal, a bojli „szennyezi a vizet"; nagy a foszforterhelés; a helytelen halkezelés, túletetés miatt pusztul el a hal; a versenyeket be kell tiltani; ezért nem tudnak a horgászok a partról dobótávra halat fogni.
A valóság: Vannak természetes és rendkívüli halelhullások. Természetes elhullás: tavaszonként a gyenge kondíciójú, beteg, időskori példányok kallódása. Rendkívüli elhullás: vírusos megbetegedés, mérgezés, egyéb környezeti tényezők miatti, valamint több kedvezőtlen külső és belső körülmény együtt állása esetén, nem csak tavasszal.
További tények: a bojlis versenyek kezdete előtt már megkezdődik a pontytetemek megjelenése, a versenyek alatt gyűjtöttek néhány napos és többhetes pontytetemeket is, az őszi nagy bojlis verseny (NBBH) után soha sincs egyetlen darab elhullott ponty sem, miközben szinte ugyanazok a versenyzők indulnak az őszi és tavaszi versenyeken is, ugyanazokkal az etetőanyagokkal és csalikkal.
3. "Az angolna elevenszülő"
Tapasztalat: Még mindig fogok kisméretű angolnát; a hal bontásakor ivadékangolnák kerültek elő a hasüregből; nem találok benne ivarterméket.
Következtetés: Félrevezetés, hogy a Balatonban nem szaporodik, ezért van még mindig angolna, az angolna elevenszülő.
Valóság: Az angolna tényleg csak a Sargasso-tengerben tud szaporodni, a mesterséges szaporítása nem megoldott.
1991-ben volt a nagy angolnapusztulás, ami több okra is visszavezethető (úszóhólyagféreg, algásodás, szúnyogirtó vegyszer), azóta tiltott az angolnakihelyezés, azonban a hal élettartama hosszú, akár 50 év; ami az „elevenszülő" tévképzetet okozza a halak felbontásakor, az az Anguillicola crassus nevű fonalféreg, egy 3-5 centiméter hosszú, vaskos élősködő, amit egyesek kis angolnáknak hisznek.
4. "Elviszi a BHNp Zrt. a süllőikrát"
A valóság: A süllő szaporodását régóta segítik műfészkek kihelyezésével, amelyek egykor borókából készültek, ma 2500 darab kör alakú, alumíniumkeretre feszített műfüves fészekkel dolgoznak. A tradicionális kihelyezési helyszínek: Berény, Fonyód, Tihany, Világos. Évente 100-150 darab fészket vesznek ki a tóból (kísérleti fészkeket), és keltetnek le a cég tógazdaságaiban, teleltető tavakban előnevelt méretig. (Buzsákon, Mórichelyen saját anyaállomány természetes szaporítása zajlik.)
5. "Elpontyosítják a Balatont"
Tapasztalat: Túl sok ponty van a vízben; túlzottan sok a nagy, nem kifogható (elvihető) méretű ponty a vízben; pergetve is lehet fogni pontyot.
Következtetés: Túltelepíti a BHNp Zrt. a pontyot csak azért, hogy kedvezzen a bojlisoknak, felborítják az eddig ismert állományszerkezetet, ezzel ökológiai kárt okoznak, inkább ragadozót kellene helyette telepíteni.
Valóság: A halutánpótlást a halgazdálkodási tervben előírtak szerint kötelező elvégeznie a halgazdálkodónak. Nem telepít a társaság többet a korábbi évekhez képest.
6. "Egy helyre telepítik a halakat"
A tapasztalatok: Csak néhány helyen telepítenek, mindig csak Keszthelyen és Fonyódon; főleg a déli parton; főleg a nyugati medencében; csak a telepítés helyszíne körül lehet pontyot fogni.
Következtetés: Kedveznek a déli parton horgászóknak.
Valóság: Haltelepítés dokumentáltan a Balaton mindhárom medencéjében közel hasonló arányban történik. A kihelyezett hal csak védett, mély vizű medencében (pl. kikötő) és a telelési hőmérsékletet elért vízhőfok esetén (5 Celsius-fok körül) maradhat a telepítés helyszínén, viszonylag rövid idő alatt szétúszik. A táplálkozási és a szaporodási szokásoktól is függően eltérő a halak viselkedésmódja. A halak aránylag nagy távolságot is megtesznek. Egy jelölt, Keszthelyen vízbe engedett példányt nyolc nap múlva fogtak ki Balatonaligán, vagyis a tó másik végében.
