Leginkább metánkibocsátásuk miatt kerülnek szerencsétlen állatok – és velük együtt a szarvasmarha-tenyésztők a radikális zöldek kereszttüzébe. A gyakran túlzó vádakról és az ezekre adható válaszokról kérdeztük Dr. Wagenhoffer Zsombort, a Magyar Állattenyésztők Szövetsége ügyvezető igazgatóját, az Állatorvostudományi Egyetem címzetes egyetemi tanárát, intézetigazgatóját.
Az ezredfordulón kezdődött az ágazat vesszőfutása
– Először az ezredfordulón kezdték el feszegetni bizonyos körök azt, hogy a kérődzők metánkibocsátása hatással van a légkör felmelegedésére – emlékszik vissza az ágazat vesszőfutásának kezdetére Dr. Wagenhoffer Zsombor. – Én akkor ezen még mosolyogtam, hiszen úgy gondoltam már akkor is, hogy a kérődzők és az általuk kibocsátott metán a szén természetes körforgásának része és a légkör szennyezéséért elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok (kőszén, kőolaj, földgáz) elégetése tehető felelőssé. Akkor még nem tudtam és mások sem foglalkoztak azzal, hogy a mezőgazdasági eredetű metán az üvegházhatású gázok természetes körforgásának része, ezért sokkal kisebb szerepe van a Föld légkörének felmelegedésében, mint azt a klímaváltozási modellek mutatták. A metán tíz év alatt szén-dioxiddá és vízzé bomlik, ami a takarmányok és a talaj szénkészletébe beépül, amit figyelembe kell venni az ágazati szintű metán-, illetve üvegházhatású gázkibocsátás mérlegében.
Amikor a világ húszabálóból vegánná akart válni
– Kicsit több mint tíz évvel ezelőtt megjelentek a radikális zöld áramlatok a politikában és a közéletben is – fogalmazott. – Ezek között a leghangosabbakat "sötétzöldnek" hívom, mivel szélsőséges gondolkodásúak, nem érdekli őket a valóság és nincsenek tekintettel a szakmai érveinkre. Nem az a baj, hogy vannak ilyen nézeteket valló emberek, hanem az, hogy agresszívek, túl nagy figyelmet harcolnak ki maguknak, közben nem lehet velük értelmes vitát folytatni, mivel onnan indítanak, hogy mindenki, aki állati eredetű élelmiszert fogyaszt, gyilkos, az állattartók állatkínzók és az ágazat okozza a klímaváltozást. A ló egyik oldaláról a másikra esünk, amikor a fejlett világ húszabálóból vegánná akar válni. Egyik véglet sem jó, én a kiegyensúlyozott és változatos étrend mellett teszem le a voksom és ebben az állati termékeknek rendkívül fontos szerepük van. Ezt, a józan ész logikáját kell az emberekkel megismertetni, illetve nem hagyni, hogy megtévesszék őket a szélsőséges nézeteket valló, kiválóan kommunikáló, hangos véleménydiktátorok. A vegánizmus divat lett, de mint minden hullám, ez is le fog apadni, miután egyre többen ábrándulnak ki belőle. Persze nem ölbe tett kezekkel várjuk ezt, hanem egyrészt próbálunk minél szélesebb társadalmi réteget elérni, bemutatni nekik az állattartást és elmagyarázni, hogy fenntartható mezőgazdaságot szeretnénk mi is.
A kérődzők és az általuk kibocsátott metán a szén természetes körforgásának része – forrás: Pixabay
Tagadhatatlan, a világ az iparszerű állattartás felé tolja az ágazatot, hiszen a nagy tömegű, homogén élelmiszerek előállítása ilyen módon a legolcsóbb. Addig ez nem fog megváltozni, amíg az élelmiszerek árképzésében nem kapnak előnyt a helyben és környezetkímélő, fenntartható módon előállított élelmiszerek. Ma ennek ellenkezője látható. A helyben előállított és a „zöld" élelmiszerek rendszerint drágábbak, mint a tömegáruk, a fogyasztók döntő része pedig kényszerből is az olcsóbb termékeket keresi és vásárolja meg. Az ugyan jól hangzik, hogy a vásárló az év minden napján, a világ minden pontján ugyanazt a terméket le tudja venni a polcról, de ez így abszolút nem környezetkímélő.
Dr. Wagenhoffer Zsombor szerint emiatt a mezőgazdaság kényszerpályára került, mert annak érdekében, hogy ezeket az elvárásokat ki tudják elégíteni, egyre nagyobb telepeken, egyre koncentráltabban, egyre iparszerűbben állítják elő az olyan élelmiszereket, mint a tej, a hús, a tojás. Ennek következtében vált monokultúrássá a növénytermesztés is. Ma már csak néhány növényfajt termelünk a szántóföldek nagy hányadán. A tápanyag-visszapótlást elsősorban műtrágyákkal és csak kisebb részben végzik a termelők szervestrágyával, hiszen az bonyolultabb és költségesebb (érlelés, kijuttatás), illetve nincs is annyi állati eredetű trágya, amennyire a földeken szükség volna. És akkor még nem beszéltünk a sok növényvédőszer, beleértve a totális gyomirtók egészségre gyakorolt hatásairól.
Kényszerpályán a mezőgazdaság
– A nagy állattenyésztő telepek kapcsán némelyek azt szűrik le, hogy ezek környezetrombolók, mivel kis területen roppant sok állatot tartunk, ahol kétségtelenül nagy a metángáz-kibocsátás – folytatta a szakember. – Valójában ezeknek akkor van lokális és főleg globális hatásuk, ha egymást érnék az ilyen telepek, de erről hazánkban szó sincs. Az egy hektárra jutó állategység az EU átlagában 0,7 körül van. Ezzel megegyező, tehát átlagos ez az érték a franciáknál, olaszoknál, spanyoloknál és a lengyeleknél. A magyar érték ennek mindössze 60 százaléka (0,4). A legnagyobb állatsűrűség Hollandiában (3,4), Belgiumban (2,7), Dániában (1,6) és Írországban (1,3) van, a német érték 1,0. Nálunk kisebb értékek már csak Romániában (0,3), Szlovákiában (0,3), a Balti államokban (0,2) és Bulgáriában (0,2) vannak.
Dr. Wagenhoffer Zsombor leszögezte: mindig is állatvédőnek tartotta magát, hiszen nagyon szereti az állatokat kisgyermekkora óta. Ez az érzés egyébként szinte mindenkiben jelen van gyermekkorban, de vannak, akiknél valamilyen trauma miatt ez csorbul. Ők azok, akik nem akarják elfogadni vagy megérteni, hogy az élet természetes része, hogy megesszük azokat az állatokat, amiket húsukért tartunk. Természetesen minden állattartónak arra kell törekednie, hogy minél jobb körülmények között tartsa jószágait és ebben őket támogatásokkal kell segíteni.
– Elítéljük azokat az állattartókat, akik fájdalmat okoznak állataiknak, őket el kell ettől a tevékenységtől tiltani. Az állattenyésztés fejlődése, fejlesztése csak úgy valósulhat meg, ha egyre környezet- és állatbarátabb technológiák között próbáljuk meg az állatokat tartani – szögezte le.
Dr. Wagenhoffer Zsombor szerint az állatvédő/klímaharcos kör gyakorlatilag egy és ugyanaz.
Dr. Wagenhoffer Zsombor – forrás: Agroinform
– Amikor mi itt Európában a globális felmelegedés ellen küzdünk, az kicsit álságos, mert az Európai Unió kibocsátása a globális üvegházhatású gázkibocsátás 10 százaléka – magyarázza a szakember. – Az állattenyésztés teljes üvegházhatású gázkibocsátásának 41 százalékáért Ázsia, 33 százalékáért Amerika, 13 százalékért Afrika felelős. Szóval miközben az állattenyésztéshez az EU ÜHG-kibocsátásának alig 6 százaléka köthető, addig relatíve sokkal kevesebb támadást kapnak a szennyezést döntően okozó ipari, közlekedési és energiaszektorok. Ráadásul az állattenyésztés ÜHG-kibocsátása úgy csökkent az EU-ban, hogy az állatállomány 1990 óta a nagykérődzők esetében 18, a kiskérődzőknél 30 százalékkal nőtt, illetve a termelés a húsmarha szektorban 16, a tejnél 70, a sertéságazatban pedig 17 százalékkal emelkedett! Összességében egy nagyon jelentős hatékonyságnövelés ment végbe, ezért ma kevesebb állattal tudunk sokkal több terméket előállítani – és már ez is sokkal környezetkímélőbb, hiszen nem kell annyi marhát tartani ahhoz, hogy ugyanannyi embert tudjunk etetni. Közben persze a Föld lakossága folyamatosan növekszik, ami jó üzlet néhány uniós tagállamnak, amelyek jelentős mennyiségű állati terméket exportálnak a világ különböző részeire.
Csökkenthető a metánkibocsátás
A címzetes egyetemi tanár szerint az egy érdekes vita lehet, hogy vajon ezeket az élelmiszereket feltétlen Európának kell-e előállítani. Az EU a legtöbb állati termékből önellátó, egyedül juhhúsból nem az, de ott is 95 százalékos ez az arány. Összességében Európa egészen jól áll a világhoz képest élelmiszer-önellátásban és külkereskedelmi többlete van az agrár- és élelmiszerágazati termékeket illetően. Nagy dilemma lehet a jövőben az is, hogy Európának az önellátás felé kellene-e inkább elmozdulni, vagy maradjon exportorientált.
Dr. Wagenhoffer Zsombor hozzátette: bármelyik változat is válik valóra, azzal a mítosszal végleg le kellene számolni, hogy az ÜHG-kibocsátásért az állattenyésztés az elsődleges felelős. Ezt a tényt a zöldek még nem merik, vagy nem akarják elismerni, de előbb-utóbb kénytelenek lesznek.
– Ez nem jelenti azt, hogy ne dolgozzunk azon, hogyan lehet tovább csökkenteni a metánkibocsátást a kérődzőknél a takarmányozási és a trágyakezelési technológiák javításával, valamint a szelekcióval – mondta a szakember. – Összeállíthatók olyan takarmányreceptúrák, adagok, amelyek etetésével kevesebb metánt böfögnek a marhák, kevesebb ammónia távozik az állatból, vagy bomlik el a trágyával. 2035-re megvalósítható, hogy a szarvasmarha ágazat kibocsátása 30%-kal csökkenjen. Az azonban hiú ábránd, hogy ha az állattartásban nullára csökkentenénk a kibocsátást, akkor az érzékelhetően megváltoztatná a globális hőmérsékletet.
Indexkép: Dr. Wagenhoffer Zsombor
