Egy gyep legmegfelelőbb hasznosítási módját számos tényező határozza meg, ezek közül azonban az egyik legfontosabb a terület ökológiai fekvése. A fogalom azt mutatja meg, hogy a talaj pórusainak évi átlagban hány százaléka telített vízzel – írja a Magyar Állattenyésztők Szövetsége.
Mint írják, ez a tulajdonság meghatározza többek között a gyep fajösszetételét, a kihajtás, illetve a géppel való járhatóság idejét is.
Az ökológiai fekvés természetközeli, illetve meglévő telepített gyepeink esetében az alábbiak szerint befolyásolja a várható terméshozamot és a javasolt hasznosítási irányt (1. táblázat).
1. táblázat – Az ökológiai fekvés típusai és hatásuk a gyephasználatra – forrás: Magyar Állattenyésztők Szövetsége
Hazánkban a gyepek főleg kedvezőtlen, szántóföldi művelésre alkalmatlan területeken maradtak fenn. Ennek eredményeképpen a gyepjeink több mint kétharmada aszályos, illetve száraz fekvésű.
Egyenlőtlen termésmegoszlásuk és kis hozamuk miatt kizárólag legelőként hasznosíthatóak (feltétlen legelők), főként juh, illetve kisebb testű húsmarha számára. Ilyen gyepeken extenzív körülmények között nagy rámájú fajták csak kiegészítő takarmányozással tarthatóak – olvasható a cikkben.
Hazánkban a gyepek főleg kedvezőtlen, szántóföldi művelésre alkalmatlan területeken maradtak fenn – fotó: pixabay.com
Az üde ökológia fekvésű területek a legkedvezőbbek gyepgazdálkodási szempontból. Itt lehet ugyanis a leghatékonyabban kialakítani és fenntartani az optimális fajösszetételt. Ezek a gyepek kiváló minőségű legelőt adhatnak az összes hazai állatfaj számára.
Alkalmasak lehetnek a szárazon álló üszők és az extenzíven tartott tejelő tehenek legeltetésére, de rétként való hasznosításra is, vagyis az első növedék (anyaszéna) kaszálással történő betakarítására és a sarjú(k) legeltetésére is jók.
Az üde talajállapotnak több előnyös tulajdonsága is van, hiszen akár 2-5-ször nagyobb szárazanyagtermést is lehetővé tesz, mint egy száraz fekvésű gyep, takarmányozási szempontból pedig az értékes pázsitfűfajok felszaporodását biztosítja, valamint egyenletesebb termésmegoszlást alakít ki – írja a Magyar Állattenyésztők Szövetsége.
A hazai gyepállomány körülbelül 20%-át a nedves és vizenyős fekvésű gyepek adják. Azonban a nagy terméshozamuk ellenére ezek a gyepek általában nem adnak olyan jó minőséget, mint az üde fekvésű társaik, mivel a talajvízzel való telítettség eredményeképpen gyakran felszaporodnak bennük a különböző közepes és nagy mérettel rendelkező sásfajok, gyakran a borzas sás, amelynek a merev szőrű hajtásai, valamint a posvány sás, amelynek az apró fogakkal tarkított levélszélei és oxaláttartalma irritálják a tápcsatornát.
Bár az ökológiai fekvés a megfelelő tápanyag-gazdálkodással, kellő öntözéssel, illetve meliorációval befolyásolható, de ezek annyira költségesek, hogy ezekkel a lehetőségekkel a gyakorlatban ritkán élnek – fogalmaz az allattenyesztok.hu.
