A "Vágatlan május" kihívás arra buzdít, hogy legyünk bátran lusta kertészek, és pihentessük a fűnyírót, engedjünk teret az éledező természetnek, ezáltal segítve a beporzókat. A mozgalom 2019-ben az Egyesült Királyságban kezdett kibontakozni – írja a 24.hu.

A kihívást nagyon egyszerű teljesíteni: május 1-jétől 31-éig nem kell nyírnunk a füvet.

A VIRÁGjárók, MÉHlegelők csoport öt pontban sorolta fel, milyen jótékony hatásai van annak, ha hagyjuk burjánzani a természetet:

• Most kezdenek igazán beindulni a virágok, és az újonnan kikelt beporzóknak szükségük van energiára.

• A virágjárók fogyatkoznak az egész világon, de ha több életteret, táplálékot biztosítunk számukra, és elhagyjuk a vegyszerek használatát, akkor ez megállítható.

• A biodiverzitás, a sokszínűség az élet alapja. Minél többféle növény jelenik meg, annál több faj talál élelmet vagy menedéket magának.

• A magasabbra hagyott fű hűsíti a talajt, ezzel együtt a környezetét is. Locsolni sem kell annyit, nem ég ki, és több szén-dioxidot nyel el, mint az 5 cm-esnél rövidebb.

• Ha hagyjuk kibontakozni egy kicsit a természetet, csodákat láthatunk, akár védett növények is megjelenhetnek, és olyan fajok is beköltözhetnek a nem háborgatott helyekre, melyekre nagy szükségünk lehet a növényeink védelme érdekében.

A greendex.hu cikkében természetellenes szemléletünk szimbólumaként említi a fűnyírót, mondván, a jelenleg zajló globális kihalási hullám nemcsak messzi vidékeken zajlik, hanem a közvetlen környezetünkben, így a saját kertünkben is. El kellene gondolkodnunk azon, hogy  az alig néhány évtizedes múlttal büszkélkedő szokásunk milyen hatással van az élővilágra.

Jó úton haladunk az ökológiai összeomlás felé

Sok millió évente megesik, hogy egyszerre rengeteg faj pusztul el, ezt a folyamatot tömeges kihalási hullámnak nevezik. Az ok valamilyen drasztikus változás, melyhez az állatok és a növények jelentős része nem tud alkalmazkodni. Ez történik napjainkban is.

Jelenleg egy ember által előidézett kihalási hullám zajlik. Hatásunk nem kevésbé drasztikus, mint a 66 millió éve Földünket telibe trafáló kisbolygó által kiváltott láncreakció, mely eltüntette a dinoszauruszokat.

Ipari övezetek, városok, utak és hatalmas mezőgazdasági parcellák terjeszkednek az elpusztított természeti környezet helyén. Mindezek következtében az ökológiai rendszerek egyik alappillérét jelentő rovarok, így a vadon élő beporzók állományai is drasztikusan zsugorodnak. Teljes gőzzel robogunk egy általunk kiváltott ökológiai összeomlás felé.

Ez a globális kihalási hullám a közvetlen környezetünkben, így a saját kertünkben is zajlik, és mindannyian részt veszünk a folyamat előidézésében – például túl gyakran tarlóra vágjuk a gyomnak tekintett vadvirágokat, gyepalkotó növényeket, pedig ezek a tavaszi és nyári növények nagyon fontosak a beporzók és más ízeltlábúak számára.

kert

Hagyjuk burjánzani a természetet! – fotó: Shutterstock

A változatos gyepalkotó növényzet és a sokszínű élővilág háborítatlanul létezhetett  évezredeken át, míg el nem kezdtük „rendbe tenni" ezt az élettől nyüzsgő természeti környezetet.

170 év alatt hazánk gyepterületeinek 70%-a eltűnt. Ezeken a területeken ma már gyakran lakott területek húzódnak. A régi gyepek helyén felaprózott zöld foltokban – kertjeinkben és a közterületeken – igyekszik fennmaradni az élet.

Az ember rövidre nyírt gyep iránti igénye komoly kihívás elé állítja az élővilágot, a vadméheket, a lepkéket, a madarakat és egyéb élőlényeket, ráadásul hátrányos a talajnak és a városi klímának is. Nem arról van szó, hogy minden területen derékig érő növényzetet kellene hagyni, de például a kertek, közterületek félreeső sávjaiban figyelembe vehetnénk az élővilág igényeit, segítve a biológiai sokféleség fennmaradását.