A stresszmentes élet sokak vágya, mégis nagyon nehéz megvalósítani. Azonban, ha nem is tudjuk teljesen elkerülni, sokat tehetünk azért, hogy ne legyen olyan nagy hatással ránk, és minél kevesebb egészségügyi problémát tudjunk okozni. Ehhez pedig fontos, hogy mit eszünk.
A dió olyan finomság, amelyet érdemes minden nap fogyasztani, ráadásul még akár tévénézés közben is falatozhatunk belőle, elkerülve így a chipsek, csokoládék és egyéb rágcsálnivalók káros hatásait. Megérdemli tehát, hogy napi szintű élelmiszerként gondoljunk rá, és mi is megérdemeljük, hiszen a dió igazán sokat tesz a szívünk egészségéért. A kertben ráadásul még gyönyörködhetünk is benne, így hát érdemes megfontolni, hogy saját diófánk legyen. Nem véletlen, hogy régen minden gyermek születésekor diófát ültettek. Akkoriban kevés olyan kert volt, ahol ne lett volna helye a diófának, így a dió gyakori fogyasztása sem jelentett különösebb gondot.
Ezért fogyasszunk napi szinten diót
Az infarktus, a stroke és a szív- és érrendszeri megbetegedések sajnos manapság nagyon gyakran fordulnak elő, tekintettel az életmódunkra. A stresszen sajnos nagyon nehéz változtatni, ám a kezelését érdemes megtanulni, az életmódunk és a táplálkozásunk megváltoztatása pedig kulcsfontosságú lehet az ezekkel a betegségekkel szemben történő védekezés szempontjából.
A diót érdemes beépíteni a mindennapi étkezéseinkbe. Fotó: Pixabay
Ennek egy igazán egyszerű és nagyszerű módja, ha beépítjük a diót a mindennapos étkezéseinkbe. Több tanulmány igazolja ugyanis, hogy ha rendszeresen fogyasztunk diót, alacsonyabb kockázatnak vagyunk kitéve a szív- és érrendszeri megbetegedéseket illetően. A kutatók szerint a dió csökkenti a krónikus gyulladást és így a szívroham kockázatát is. A dióban sok az esszenciális tápanyag, így az omega-3 alfa-linolénsav és más, magasan bioaktív komponenseket is tartalmaz.
A dió A- és E-vitaminban gazdag, de megtalálható benne a B-vitamin is. Levele frissen nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz. Leveléből, héjához hasonlóan tea készíthető, amely hozzájárul az akne, a sömör és egyéb bőrproblémák kezeléséhez. A dióban ezeken kívül még rengeteg magnézium és a kálium található, továbbá a csontképzéshez szükséges fluor, és a vérképzéshez elengedhetetlen mangán és réz is megtalálható benne.
A szelén a szívizomgyengeség ellen kiváló, de ne feledkezzünk meg immunerősítő szerepéről sem. A dió gazdag omega-3-zsírsavakban is, melyek segítenek a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, továbbá hozzájárulnak az erek állapotának javulásához is.
A többszörösen telítetlen zsírsavaknak köszönhetően a dió támogatja az agyműködést, sőt, még a koncentrációképességet is növeli, azonban magas kalóriatartalma miatt nem jó barátja a fogyókúrázóknak. 10 dkg dió több mint 600 kalóriát tartalmaz, amely egy kisebb tábla csokoládé kalóriatartalmával egyenértékű.
Így legyen diófa a kertedben
A diófa olyan megbecsült volt régen, hogy amikor gyermek született, a család elültetett egy diófát a kertben, a diófa pedig együtt cseperedett a gyermekkel és végigkísérte élete folyamán, árnyat nyújtva a játékhoz és az olvasáshoz, ágakat kínálva a mászáshoz, látványt kínálva a szép gondolatokhoz.
A diófa nagyon nagyra meg tud nőni, a magról kelt példányok akár 20-30 m magasra is nőhetnek, a koronájuk átmérője pedig elérheti akár a 20 métert is, így fontos, hogy eszerint válasszuk ki számára a helyet a kertben. Az elültetése után pedig nagy türelemre van szükség, hiszen akár 10-15 évet is várni kell, míg termőre fordul. A folyamat felgyorsítható oltott csemete vásárlásával, amely már 3-4 év után fogyasztható termést ad.
A diófa lombhullató, egylaki fa. Élettartama akár 150 év is lehet, cseperedése azonban a várható élettartam fele környékén megáll. A dió talajigénye nem összetett. Nagyon kedveli a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat, de az átlagos kerti földben is jól fogja magát érezni. A nagyon laza homokos, vagy a túl kötött, agyagos talaj nem a legmegfelelőbb számára.
Mivel a diófa terebélyes gyökérzetet és hatalmas lombkoronát fog növeszteni, a kert egyéb fáitól, a kerítéstől és az épületektől legalább 10 méter távolságra kell elhelyezni. A legáltalánosabb dióbetegségek a gnomóniás levél és gyümölcsfoltosság, és a Xanthomonas-os baktériumos rothadás.
A dió fiatalon fagyérzékeny, így az ültetési helyét ennek megfelelően érdemes kiválasztani. Az ideális ültetési idő a dió esetében ősszel vagy tavasszal jön el. Az ültetőgödör nagyságát a csemete méretei határozzák meg. A gödörnek akkorának kell lennie, hogy a diófacsemete gyökerei kényelmesen elférjenek benne. Alulra ajánlott egy vastag réteg szervestrágyát vagy komposztot kihelyezni, amellyel sokat tehetünk a csemete gyors fejlődéséért. Ezt azonban mindig fedjük be egy vékony réteg földdel, hogy a diófa gyökerei ne érintkezzenek vele közvetlenül, mert az kárt tehet benne.
A szabadgyökerű csemete esetén gyökérmetszés nem szükséges az ültetés előtt, azonban a sérült, elszáradt gyökérdarabokat ajánlott lemetszeni. Az ültetés előtt áztassuk a csemete gyökerét egy vödör vízbe egy napra, így az kellő nedvességet tud felszívni. A gödör betemetésekor a fa tövének felkupacolásával meg tudjuk előzni a csemete hajszálgyökereinek eltépődését.
A diófa hosszú évtizedeken át kertünk ékessége lehet. Fotó: Pixabay
A konténeres diófa esetében emeljük azt ki az edényéből, majd úgy helyezzük a gödörbe, hogy földjének felszíne egy síkban legyen a környező talajjal. Ha a földlabdás diófa gyökere jutazsákban van, azt nem kell eltávolítani az ültetéskor, mert le fog bomlani a talajban. A földgombóc kerüljön a talajszint alá, de nem kell mélyre süllyeszteni a diófát. Az ültetés után fontos a beöntözés, amelyet hetente érdemes megismételni, amíg még kicsi a csemete. A hideg elől felkupacolással kell óvni a csemetét.
A diófa életében fontos az ültetés során elvégzett korona alakító metszés. Ehhez válasszunk ki 3-4 olyan vázágat, amelyek egyenletes távolságra vannak egymástól, és ezeket vágjuk vissza 20–30 cm-re. Az úgynevezett sudárhajtást vágjuk vissza úgy, hogy az körülbelül 20 cm-rel nyúljon túl a vázágakon.
A diófa gondozása igen egyszerű, azonban metszésre szüksége van. Azonban a diófa abban is különleges, hogy nem akkor kell metszeni, amikor a többi fát. Ha ugyanis a többi fával együtt a diófát tavasszal metszenénk meg, a nagy gyökérnyomás miatt olyan sok nedvet veszítene el, hogy szinte elvérezne. Az ősz kezdetén viszont annyira kicsi a gyökérnyomása, hogy nem nedvedzik, és a metszés során elszenvedett sebzéseket könnyen elviseli. A száraz ágaktól az év bármely időszakában megszabadulhatunk, ez a szabály csak az élő ágak metszésénél alkalmazandó
A diófák természetüknél fogva csodaszép, szabályos koronát alakítanak ki. A termő diófákat ezért nem kell koronaalakító metszésben részesíteni. Azonban könnyen előfordulhat, hogy a diófa ága olyan területekre is belóg, amely szükségessé teszi a metszését. Ilyen lehet, ha a tetőre lógó ágaktól kell megszabadulnunk, vagy ha nehezen tudunk közlekedni a túl alacsonyan nőtt, vagy túl szélesre kinyúló ágak miatt.
A diófa tehát egy életen át társunk lehet a kertben, és elláthat minket a nagyon finom és egészséges dióval.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
