Ázsiai márványospoloska, afrikai zöld vándorpoloska, parlagfű, bálványfa, gyalogakác – csak néhány példa a hazánkban is rendkívül gyorsan terjedő invazív fajokra, melyek rengeteg problémát okoznak, és a legnagyobb baj velük az, hogy megállíthatatlanok.
Hogy kerülnek ide?
A kereskedelem és turizmus lebontja azon természetes határokat, amelyek elválasztják egymástól az egyes régiókat, így már könnyedén átkerülhetnek egy másik kontinensre olyan élőlények, amelyeknek korábban esélyük sem volt ekkora távolságok és ilyen akadályok leküzdésére. Hajókon, kamionokon, rakományokban, bőröndökben, de akár óceánban lebegő szeméttutajokon is hatalmas távolságot tehetnek meg viszonylag rövid idő alatt – ezt nevezzük véletlen behurcolásnak.
A másik ok a szándékos behozatal. Ma is gyakori, hogy – elsősorban gazdasági célból – új fajokat telepítenek be valamilyen előnyösnek vélt tulajdonság miatt. Előfordulnak zárt térbe történő betelepítések (például akváriumi fajok esetében), illetve a szabadba történők is (például egyes fafajták esetén). Csakhogy az élőlények még a zárt terekből is kiszabadulhatnak előbb-utóbb, a szabadba történő telepítés esetén pedig semmi sem állja útjukat.
Egyes fajok ráadásul nagyon gyorsan tudnak elterjedni új körülmények között is, és onnantól kezdve nem lehet megállítani őket. Átalakítják az élőhelyeket és az életközösségeket, kiszorítanak őshonos fajokat, és betegségeket terjesztenek. Az invazív fajok hatása ma az élet sokféleségének csökkenését okozó legfőbb közvetlen tényezők egyike, az ökológiai válság egyik meghatározó eleme.
Azon a helyen, ahol egy faj eredetéből fakadóan egy életközösség részeként előfordul, hosszú időn keresztül együtt fejlődik az ott élő fajokkal. Így kialakulnak olyan kölcsönhatások, alkalmazkodási mechanizmusok, amelyek segítségével együtt tudnak élni. Amikor azonban egy faj új élőhelyre kerül, nem települnek át vele együtt az őt fogyasztó vagy megbetegítő fajok, így ezek nem jelentenek gátat a behurcolt faj terjedésében.
Bizonyos fajok tehát azért képesek könnyen és gyorsan elterjedni, mert új élőhelyükön nincsenek jelen azok a tényezők, amelyek egyébként korlátoznák a szaporodásukat, és mert az új hely eredeti életközösségét felkészületlenül éri a betolakodó.
Magyarországon az egyik leggyakoribb invazív növény a parlagfű – fotó: Shutterstock
Mit tehetünk?
• A legfontosabb az lenne, hogy véget vessünk az újabb fajok felelőtlen behurcolásának.
• A termelés és a fogyasztás helye közötti távolság csökkentése is működőképes megoldás lehet. Ezt az irányt támogathatjuk azzal, hogy gyakrabban vásárolunk helyi termékeket.
• Ültessünk őshonos növényeket a kertünkbe.
• Ha tartunk egzotikus élőlényeket, semmiképp ne engedjük őket szabadon!
Forrás: greendex.hu
Indexkép: Pixabay, Shutterstock
