A császárfa, más néven illatos császárfa (Paulownia tomentosa) eredetileg Kelet-Ázsiából származik, és már az ókorban is ismerték. Európába az 1830-as években dísznövényként került be, majd hamar eljutott Magyarországra is. A mutatós virágú, illatos fa gyorsan népszerűvé vált, különösen városi környezetben – alkalmazkodóképessége miatt parkok, utak mentén, sőt, magánkertekben is előszeretettel ültették.
De ami egykor különlegesnek számított, mára komoly veszélyforrássá vált.
Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján a császárfa viselkedése egyre inkább emlékeztet más jól ismert invazív fajokra. Nemcsak a településeken, hanem a természetes élőhelyeken is megjelenik, és kiszorítja az őshonos növényeket. Az Egyesült Államokban és Ausztráliában már régóta invazívként tartják nyilván, és Magyarországon is hasonló folyamatokat figyelhetünk meg.
Az egyik hibrid változata, a „smaragdfa" vagy „oxyfa", rövid idő alatt vált népszerűvé, elsősorban ültetvényes termesztési céllal. Bár reklámjai szerint gyors növekedésű, klímabarát faj, amely akár ötször annyi szén-dioxidot köt meg, mint a tölgy, valós eredményei és hatásai még mindig nem tisztázottak. A méhészek körében is megosztó: bár a császárfa kiváló mézelő faj, terjedésének kockázatai miatt sokan inkább az óvatosság mellett érvelnek.
Lászka István Attila okleveles erdőmérnök figyelmeztet: nem szabad elkövetnünk ugyanazokat a hibákat, mint korábban a fehér akác vagy más idegenhonos fajok esetében. Új fafajokat bevezetni csak szigorúan ellenőrzött, szabályozott körülmények között lenne szabad, ellenkező esetben ökológiai káosz lehet az eredmény.
A császárfa kiválóan alkalmazkodik a savanyú talajhoz, bírja az aszályt és a tápanyagszegény környezetet is – ez viszont azt jelenti, hogy a kevésbé ellenálló őshonos fajokat könnyedén kiszorítja. Terjedése gyors, és jellemzően az utak mentén, tisztásokon, erdőszegélyeken, sőt, folyópartokon is megtelepszik. Különösen veszélyes, hogy a bolygatott területeket azonnal elözönli – gyakorlatilag kontroll nélkül.
Kínában az egyik legfontosabb gazdasági fafajként tartják számon, gyors növekedése és jó minőségű faanyaga miatt a bútorgyártás kedvelt alapanyaga. Ám más földrészen, más környezetben teljesen eltérő ökológiai hatásokkal kell számolni. Magyarországon az inváziós tulajdonságokra irányuló kutatások korlátozott ideig és kevés változatos környezetben zajlottak, így nem szolgálnak elegendő alapul a biztonságos betelepítésre.
Nem véletlen, hogy sem az alapfaj, sem a hibridek nem telepíthetők erdős területekre – a császárfa kockázatossága már a szakpolitikák szintjén is megjelent. A kivadult császárfák épületek repedéseiben is felbukkannak, gyökerük megbontja a járdákat, és mára több természetvédelmi területen is problémát okoznak. Az invazív terjeszkedés ráadásul nehezen visszafordítható, ezért az egyetlen felelős döntés: nem ültetünk császárfát a kertünkbe.
Forrás: Egy.hu
Indexkép: Pixabay
