A gyökérzöldségfélék veremben, pincében jól eltarthatók, de a legjobb minőségben tárolható fajták sem tudnak a tavaszi, zsenge, friss sárgarépával vagy petrezselyemgyökérrel konkurálni. Fűtetlen fóliák őszi-téli hasznosítására nyújt lehetőséget a sárgarépa és a petrezselyemgyökér hajtatása, amelyeket hetekkel korábban szedhetünk, mint a kora tavaszi vetésű szabadföldi primőröket.
Hajtatott répát és petrezselymet az ország déli vármegyéiben, így Csongrád-Csanád és Bács-Kiskunban hajtat több fóliával rendelkező kertész. Igazán kialakult, egységes termesztéstechnológiáról nem beszélhetünk, ami abból adódik, hogy a főnövény (paprika, paradicsom) felszámolásának ideje, a fóliasátrak mérete és technikai felszereltsége nagyon eltérő.
Tekintettel az elmúlt évek egyre enyhébb téli időjárására, a hőmérséklet kevésbé korlátozó tényezője a hideget jól tűrő fajoknak. A magvak csírázása már 4-5 °C-os talajhőmérsékleten megindul, igaz, ilyen alacsony hőmérsékleten az egyébként is lassú kelésű olajos magvak csírázása még vontatottabb. A léghőmérséklet szabályozását a téli, gyenge fényviszonyokhoz szükséges igazítani, optimális lenne a nappali 10-15 °C, bár a lombozat ennél magasabb hőmérsékleten még gyorsabban növekszik, ugyanakkor magáról a répatestről ez nem mondható el. Kisebb fagy, -4, -5°C-os hideg még nem okoz kárt a répában és a petrezselyemben.
Sárgarépa és petrezselyem fólia alatti termesztése
A répának és a petrezselyemgyökérnek más zöldségfajokhoz viszonyítva a fényigénye közepesnek mondható, de a hajtató fajták egyik fontos tulajdonsága, hogy a gyengébb fényviszonyok mellett is jól fejlődnek, erősebb répatestet és levélzetet képesek növeszteni, mint a nyári termesztési célra nemesített fajták. De kifejezetten rossz fényviszonyok mellett (pl. használt, piszkos fólia, sűrű növényállomány, tartósan borult téli időjárás) a hajtatásra javasolt hibrideknek is a lombozata gyengébb, lazább lesz, a lassúbb gyökérfejlődés mellett szedésnél, csomózásnál könnyen letörik, szakad.
A hajtatott répák vízszükséglete alacsony, fontos a talaj egyenletes nedvességének tartása, ami az őszi-téli hónapokban nem jelenthet gondot. Tavasszal, a javuló fényviszonyok és hőmérséklet hatására fokozatosan nő a vízigény, amit egyenletesen, folyamatos öntözéssel kell biztosítani.
Csak mélyrétegű, mélyen művelt, laza talajon fejlődik szabályos répatest, a tömörödésre hajlamos közegben görbe, torz, elágazó lesz a termés. A szabadföldön termesztett gyökérzöldségfélék alá általában nem javaslunk szerves trágyát, de hajtatásban, ahol a gyorsabb talajfelmelegedés miatt kedvezőbbek a homoktalajok, a jobb víz- és tápanyagmegkötés érdekében javasolt a szerkezetet javító szerves anyagok bemunkálása. Csak az érett szerves trágya használata jöhet számításba! A vontatottan csírázó, apró, olajos mag kelését az éretlen trágyából képződő ammóniagáz tovább lassítja, rontja, a kikelt és fiatal növény hajszálgyökereit leperzseli.
Hasonlóan káros kelés szempontjából a sok műtrágya használata következtében jelentkező magas talajsótartalom. Tápanyagigénye nem jelentős, a szerves trágya, amelyet elsősorban a talaj szerkezete miatt használunk, közel fedezi a répa tápanyagigényét, jelentősebb tápelemfelvétel nitrogénből és káliumból csak a répatestek kifejlődése idején jelentkezik.
Fajtaválasztás
Nagyon sok múlik a jó fajtaválasztáson! Hajtatásra a 100-130 napos tenyészidejű, jól színesedő fajtatípusok alkalmasak, így az Amsterdami, a Berlicum és a Nanti csoportok (1. kép), amelyek közel henger alakúak, tompa végűek, lényeges különbség köztük a termés méretében, valamint a tenyészidő hosszában van.
Hajtatásra a közel henger alakú, rövid tenyészidejű fajták alkalmasak – fotó: Agroinform.hu
A termesztők és a fogyasztók körében a Nanti típusok különösen kedveltek a viszonylag rövid tenyészidejük, igen tetszetős külsejük és kellemes ízük miatt. A Nanti fajták lényegesen jobb minőséget adnak, de korai vetésnél, a megfázás miatt nagyobb a jarovizálódás veszélye (termésképzés nélkül magszárat fejlesztenek). Ezért november elejénél korábban ezeket a fajtákat nem tanácsos vetni!
A petrezselymet két célból hajtatják. Részben a téli petrezselyemzöld iránt jelentkező igény kielégítésére, bár enyhe teleken a szabadföldről is takarítható be petrezselyemlevél. Másik cél a gyökérpetrezselyem-hajtatás, a sárgarépával közel azonos időben, jó minőségű, friss leveszöldség megtermesztése. Míg levélpetrezselyem-hajtatás céljára a félhosszú fajtacsoport fajtái mellett a metélőpetrezselyem fajták is számításba jöhetnek, addig gyökérpetrezselyemnek csak a félhosszú fajták alkalmasak.
Lombjáért hajtatott petrezselyem – fotó: Agroinform.hu
Megfelelő szerkezet és ülepedett magágy miatt a talajt vetés előtt legalább 2-3 héttel korábban, 25 cm mélyen meg kell forgatni, ekkor célszerű a műtrágyázás és szükség esetén a szerves trágya bemunkálása is.
Vetés előtt nagyobb vízadaggal (20 mm) javasolt a termőréteg átnedvesítése, ami egyben a magágy-ülepesedést is segíti, kelést követően elegendő a kisebb, egy-egy alkalommal kijuttatott 5-10 mm vízmennyiség.
Tenyészterület megválasztása
Jövedelmezőség és minőség miatt is fontos a tenyészterület helyes megválasztása. Túl sűrű vetés esetén romlik a minőség, vékony, gyakran csavarodott répatestek képződnek. Tapasztalatok szerint optimálisnak a 150-250 db/m2 mondható, ami tőelrendezés vonatkozásában, 20 cm-es sortávolság esetén 30-50 db/folyóméter, 25 cm-es sortávolság mellett 40-60 db/folyóméter növényt jelent. Van, ahol ennél keskenyebb sortávolságot, 15 cm-t alkalmaznak, ilyen esetben 4-5 sor után egy szélesebb (35 cm) művelőutat tanácsos hagyni. A vékonyabb Amsterdami és Nanti típushoz tartozó fajtákat lehet valamivel nagyobb tőszám mellett is nevelni (200-250 db/m2), míg a vastagabb és hosszabb termésű Berlicum körbe tartozókat ritkábbra vessük (150-200 db/m2).
A petrezselyem esetében is lehetséges a magvetés, de szaporítása történhet gyökerekről is. A magvetés közel azonos a sárgarépáéval, 15-20 cm sortáv esetén 50 növény (~250-350 növény/m2). A gyökérről történő szaporítás esetén szintén 15-20 cm-es sortávolságot válasszunk, és 2-2,5 cm-es távolságra ültessük a gyökereket egymástól (~40-50 db/fm). Mind a két esetben 70-80 növény/folyóméter tőszámmal számoljunk. Amennyiben nagyobb felületen hajtatunk, 1-1,5 méterenként egy szélesebb 30-35 cm-es kezelőút kialakítása is szükséges.
Sok gond a hajtatott sárgarépa és a petrezselyemgyökér ápolásával nincs, ha a talaj kultúrállapota megfelelő. Viszont gyomos területen a kötelezően végzett, rendszeres gyomlálás, kapálás rengeteg munkát jelent, sok időt, fáradságot vesz igénybe.
Szellőztetés
A gombás eredetű betegségek gyakori jelentkezése és a léghőmérséklet szabályozása miatt még a téli hónapokban is rendszeresen kell szellőztetni. Fűtetlen hajtatólétesítményekben nagymértékben ki van téve a növényzet az időjárásnak, a léghőmérséklet szabályozására csak szűk lehetőség nyílik. Törekedjünk nappal, napos időben 16-18 0C-t, borús időben 12-14 0C-ot tartani. Télen, fényszegény időszakban a magasabb hőmérséklet hatására gyorsan megnyúlik a levélzet, ugyanakkor a termések aprók, vékonyak maradnak. Rendszeres szellőztetéssel egészséges, kemény levélzetű, ellenállóbb növényeket tudunk nevelni! Fontos hogy a páratartalom ne emelkedjen 75% fölé, amit a borús, párás téli napokon meglehetősen nehéz elérni.
Öntözés
Tél folyamán csak nagyon ritkán kell öntözni, általában havonta egy-két alkalommal. Tavasszal márciustól, miután a nap sugárzás intenzívebb és hosszabbak a nappalok, a heti öntözésre térjünk át. Ekkor már víz helyett komplex műtrágyák híg oldatával (0,3-0,5%) kezeljük a növényeket. Az öntözéssel és fejtrágyázással – főleg nitrogén esetében – csak mérsékelten bánjunk, a szedés előtti hetekben a répatestek könnyen felrepedhetnek. A nitrogénhiány és általában a tápanyaghiány (világos alsó levélzet) a répatest intenzív növekedésének időszakában szokott előfordulni. Ennek reális veszélye humuszban szegény homokon, gyakori öntözés esetén nagy.
Szedés
A szedés április végével kezdődik, amit a fajta és az időjárás módosíthat. A kereskedők rendszerint meghatározzák az árukikészítés formáját, de a gyökérzöldségek esetében általános a felszedett termés átválogatása és mosása után a csomónkénti 5-5 növény összekötése, majd a csomók tízesével vagy húszasával történő kötegelése.
