Ezekkel, a mostanság bizonyosan sokakat foglalkoztató kérdésekkel fordultunk Dr. Körösi Katalinhoz, a Kukorica Kör Egyesület szakmai és operatív igazgatójához, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem docenséhez.
A szakember előre bocsátotta: a kukoricában (és a szemesterményekben általában) számos gombanemzetség képes mikotoxint termelni. Köznapi szóhasználattal ezeket a mikotoxinokat toxinnak nevezzük. Érdemes tudni, hogy egy gomba egyidejűleg több típusú toxint is termelhet. A mikotoxinok nem a növényre toxikusak, amit a kórokozó megfertőz, hanem arra a magasabb rendű szervezetre, ami a növényt takarmány vagy élelmiszer formájában elfogyasztja.
Fusarium, Aspergillus és Alternaria – nem, ezek nem új lánynevek...
A kukorica akkor lesz toxinos, ha azt a penészgomba megfertőzi és utána valamilyen stresszhelyzet következtében mikotoxint is termel benne. Tehát nem maga a gomba jelenléte a toxikus, hanem a gomba által termelt másodlagos anyagcseretermék, a mikotoxin. Sok mikotoxint termelő gombafaj ismert, hazánkban kukoricában a leggyakrabban Fusarium, Aspergillus és Alternaria nemzetség tagjai vannak jelen.
Dr. Körösi Katalin – forrás: Kukorica Kör Egyesület
Ezek a mikotoxint termelő gombák mindig ott vannak a szántóföldön, a kérdés az, hogy a különböző környezeti körülmények, amelyek közt a növénytermesztés folyik, mennyire hozza helyzetbe ezeket a kórokozókat. Fuzárium fajokkal már régóta találkoznak a termesztők kukoricában, viszonylag újkeletű probléma az aszpergillusz, ami nagyobb problémát majdnem 10 évvel ezelőtt okozott a hazai előállítású kukoricaalapú takarmányban – most pedig úgy tűnik, idén ismét gond lesz az általuk termelt aflatoxinnal a termésben.
A mikotoxin-termelő gombafajok fejlődése és fertőzése a betakarítással nem ér véget. Akár a tárolóban, akár a szántóföldön, a növényi maradványokon jelen vannak a fertőzőképletek – forrás: Pixabay
A megoldás: neveljünk erős növényeket
– A fent említett három nemzetségbe tartozó gomba mindegyikéről tudjuk, hogy úgynevezett gyengültségi kórokozók, tehát akkor tudják a legnagyobb kárt okozni a növényben, amikor az már valami miatt amúgy is gyengült, rossz kondícióban van – szögezte le Dr. Körösi Katalin. – Ezek az úgynevezett diszpozíciós betegségek. Ennek fényében talán jobban érthető, hogy miért akkor kell a legnagyobb mértékű károsításra számítani tőlük, amikor kevés a csapadék és extrém magas hőmérséklet és UV-sugárzás gyengíti a növényeket. Az aszpergilluszok trópusi, szubtrópusi eredetű növénykórokozók, tehát egyértelműen a felmelegedésnek köszönhető nagyobb mértékű jelenlétük az országban. E gombák szemesterményekben okozott károsítása során egyértelműen az jelenti a veszélyt, hogy termelik a mikotoxint. Természetesen a gombakárosítás mennyiségi terméscsökkenéssel is járhat, de sokkal jelentősebb a termés minőségbeli károsodása.
A gombafajok által termelt mikotoxinok sokfélék és többféle hatással lehetnek azoknak az élőlényeknek (ember és haszonállat egyaránt) a szervezetére, amelyek a táplálékkal (takarmány vagy élelmiszer formájában) elfogyasztják őket. A mikotoxinok okozhatnak például vese-, májkárosodást, immunszupresszívek, karcinogének, egyesek a hormonháztartás zavarait is okozhatják (álivarzás haszonállatokban, meddőségi problémák) – ez utóbbiakat tartják a legveszélyesebbnek humán- és állategészségügyi szempontból egyaránt; s egyébként ez a lista még nem is teljes.
– A mikotoxin-termelő gombafajok károsítása ellen a megelőzés nagyon fontos – szögezte le Dr. Körösi Katalin. – Ha növényünk jó egészségi állapotban van, akkor jóval kisebb károsításra lehet számítani. Tehát alapvető fontosságú, hogy megadjunk a növénynek minden olyan tápanyagot és mikroelemet, amire szüksége van. Nagyon fontos továbbá az okszerű növényvédelem. A szűkös vetésváltás, a monokultúra ezen kórokozóknak kedvez. Nem jó a gabonaféléket sem egymás után szerepeltetni a növényi sorrendben. A szármaradványok ne maradjanak a talaj felületén, vagy ha mégis, akkor gondoskodjunk azok elbontásáról, mert a kórokozó ivaros képletei (aminek minden élőlény, így a gombák is a genetikai változatosságukat köszönhetik, ami megnehezíti ellenük a védelmet) ott alakulnak ki és ha nem fedi őket talaj, akkor gond nélkül fertőznek az ivaros spórák.
A kukorica esetében a nagy problémát a csőpenész okozza, amely ellen nem rendelkezünk rezisztens fajtával; csak a szárkorhadásra vannak rezisztens kukorica genotípusok a köztermesztésben – forrás: iStock
Dr. Körösi Katalin hozzátette: fontos a talajélettel foglalkozni, hiszen ha a talajban nincsenek ezen kórokozóknak antagonistái (ellenlábasai), akkor gond nélkül át tudnak telelni, majd onnan újra fertőzni, ha a gazdanövényük odakerül. Sok biológiailag aktív mikroorganizmus áll a gazdálkodók rendelkezésére, amiket fontos, hogy bátran használjanak annak érdekében is, hogy az aktív talajélettel kiszorítsák ezen károsítókat.
Van, amikor jól jön a szántás
Az egyetemi tanár szerint a kukorica esetében a nagy problémát a csőpenész okozza, amely ellen nem rendelkezünk rezisztens fajtával; csak a szárkorhadásra vannak rezisztens kukorica genotípusok a köztermesztésben. A csőpenész kialakulása azonban a csövet károsító rovarok jelenlétén is múlik. Ha védekezünk a gyapottok bagolylepke és a kukoricamoly ellen, akkor megakadályozzuk, hogy ezen kártevők utat nyissanak a kórokozó fertőző képleteinek a kukorica csövébe.
– Fontos tudni, hogy a mikotoxin-termelő gombafajok fejlődése és fertőzése a betakarítással nem ér véget. Akár a tárolóban, akár a szántóföldön, a növényi maradványokon jelen vannak a fertőzőképletek – folytatta. – Ami a szántóföldet illeti, ahogy már említettem, a fertőzött növényi maradványokon él a kórokozó. Ha ezeket a maradványokat a talaj felszínén hagyjuk, akkor a kórokozót helyzetbe hozzuk. Két út áll előttünk: szárbontó alkalmazása, vagy a szántás. A forgatásos talajművelés kórtani szempontból hasznos, bár kétségtelen, hogy egyéb más szempontok miatt kérdéses lehet. A tárolóba betárolt szemeken is fennmaradnak a kórokozók és akár nem fertőzött szemekre is tovább tudnak nőni. Ennek megelőzése érdekében tanácsos tisztított és szárított tételeket tárolni, olyan tárolókban, ahol a hőmérsékletet és a páratartalmat szabályozni lehet. Ennek hiányában számolni kell azzal, hogy a gombák szaporodni fognak és mikotoxint is termelhetnek a tárolás során – mondta végül Dr. Körösi Katalin.
_fill_540x300_0.jpg)
