Nem véletlen, hogy Arany János is megemlítette a Családi kör című versében az eperfát. Emlékszel még rá? "Feketén bólingat az eperfa lombja". A versre sokan emlékszünk, azonban sajnos az eperfa, ha így folytatjuk, hamar feledésbe merülhet. Pedig nagy kár lenne érte!
Régen hozzátartozott a vidéki utcákhoz, kertekhez a látványa, és a csodás gyümölcse. Nem véletlen, hogy az epernek olyan régi és gazdag irodalma van, mint kevés más növénynek. Azonban manapság már csak elvétve látni. Pedig ha egyszer meglátjuk, milyen gyönyörű, és megkóstoljuk az epret, amit terem, csak azt fogjuk bánni, hogy eddig miért nem volt nekünk is a kertünkben eperfa. Mert az bizony szamóca, amit sokan eperként ismernek, így előfordulhat, hogy bár azt gondoljuk, már rengeteg epret ettünk, valójában még soha nem is kóstoltuk. Változtassunk hát ezen! Ismerjük és szeressük meg az epret, és adjunk helyet az eperfának a kertünkben!
Az eperfa és a selyem
Az eperfa korábban nagyon szorosan kötődött a selyemhez, hiszen a fehér eperfa lombja volt a selyemszálat létrehozó selyemhernyó, a Bombix mori egyetlen tápláléka. A hernyók 38 napon át fogyasztják az eperfa lombját, majd begubóznak. A kezelt gubókról fejtik le a finom selyemszálat, majd gombolyítják, festik, míg csodás selyemmé alakítják. Azonban manapság már idehaza is leginkább a finom gyümölcse miatt kap helyet a kertekben.
Nem úgy Kínában, amely az eperfa őshazája, és ahonnan a selyemszövés tudománya is ered, mintegy 4000 év óta. A Kínában termelt selyem az ókori selyemúton jutott el Európába, azon belül pedig Rómába, ahol igazi kincsként kezelték, hiszen a gazdag hölgyek és a szenátorok ruhája is selyemből készült. Egy selyemblúz elkészítéséhez közel egy tonna eperlevelet fogyasztanak el a hernyók, így nem is kérdés, miért olyan értékes a selyem.
A selyemhernyó imádja a fehér eperfa friss lombját. Fotó: Shutterstock
A selyemhernyót egy olasz telepes kezdte el hazánkban tenyészteni, 1680-ban, és a 18. században már számos selyem-manufaktúra volt az országban. A legismertebb az óbudai selyemgombolyító volt. Gróf Széchenyi István utazásai során ismerkedett meg a selyemhernyó tenyésztéssel és nagycenki birtokán létre is hozott egy tenyésztő telepet.
Mivel az eperfa nagyon népszerű volt, a 18. és a 19. században hazánkban a legtöbb kertben, parkban és az utcákon is számtalan csemetét ültettek el. Ezek nagy része fehér eperfa volt, és alig 10%-uk volt fekete eper. A falusi porták közül elvétve lehetett csak olyat találni, ahol ne kapott volna helyet az eperfa a kút vagy a ház mellett. A gyümölcsét pedig nem csak az emberek, de a libák és a kacsák is nagyon szívesen fogyasztották. Habár elsősorban a cél a selyemhernyótenyésztés volt még ekkor.
A 20. század. második felében azonban a műselyem megjelenése véget vetett a selyemhernyótenyésztés népszerűségének, és mivel az eperfák jelentős része elöregedett, nagyon sokat vágta ki közülük. Ráadásul ekkor szaporodott el hazánkban az amerikai fehér medvelepke, amelyik egyre többféle fafajt károsított, többek között az eperfát is. Így egyre több eperfa került kivágásra, melyekből leginkább bútorok, hangszerek és pálinkás hordók készültek.
Azonban a divat újra és újra visszatér, így mostanában ismét megnőtt a kereslet a selyem iránt, Így Kínában és sok dél-kelet ázsiai országban ismét fellendült a selyemhernyó tenyésztése. Hazánkban is kezd újra népszerűvé válni az eperfa, habár elsősorban nem a selyemhernyótenyésztés, hanem a gyümölcse miatt, amit frissen, pálinkaként és lekvárként is nagyon szívesen fogyasztanak. Azonban sokan azért nem adnak neki teret, mert az érett termése lehullik, és csúszóssá teszi a járdát. De ez senkit ne tántorítson el, hiszen ez ellen a fák virágzása idején végzett permetezéssel lehet védekezni.
Adj esélyt az eperfának
Ne feledd, az eperfa azon túl, hogy csodaszép és remek árnyékot ad, még nagyon finom gyümölcsöt is ad. Na és persze a legfinomabb eperpálinkák eperfából készült hordókba kerülnek. Az eperfa nagyon is megérdemelné, hogy újra helyet kapjon a kertjeinkben és a szívünkben, hiszen fogyasztása többek között a szívünkre is nagyon jó hatással van.
Kevés igénye van, és még a városi környezetet is könnyedén elviseli, úgyhogy megérdemelne egy esélyt, hogy ismét régi fényében ragyoghasson, és ne menjen ritkaságszámba a látványa.
Az eperfának két faja ismert, a fehér és a fekete eperfa. A fehér eper íze édes, de a fekete eper íze csak igazán aromás! Mivel termése nagyon hasonlít a szederre, a Dunántúlon szederfának is nevezik. A fehér eperfa júniusban és júliusban hozza fehér, fekete vagy rózsás árnyalatú termését, melyet leginkább nyersen fogyaszthatunk, de pálinka is készülhet belőle. A fekete eper a nyár végén érik, és finom befőttet, gyümölcslevet vagy eperbort és pálinkát készíthetünk belőle.
A fehér eper nem csak nagyon finom, de igazán egészséges is. Fotó: Shutterstock
Az érett eper remek ásványianyag forrás, hiszen található benne kálium, kalcium, nátrium, magnézium, vas, B2-, B3- és C-vitamin is. Az eper ezen kívül antioxidáns forrás, gazdag flavonoid- és fenolforrás, ezáltal a fogyasztása jótékonyan hat a szívünkre. A fekete változat nagyobb mennyiségben tartalmaz antioxidáns hatóanyagokat, mint a fehér. Az eper bőségesen tartalmaz rostot és értékes pektinforrás, emiatt csökkenti a koleszterin- és a vércukorszintet.
Az eperfa termésének fogyasztása, legyen az fehér, piros vagy fekete, fontos szerepet tölt be a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozásban és jótékonyan hat az egészségünkre is. Fogyaszthatjuk nyersen, befőttként, vagy mélyhűtve, készíthetünk belőle gyümölcsleveket, mártásokat, lekvárt, szörpöt, pálinkát, bort és aszalványt.
De nem csak mi szeretjük az epret, a madarak, sőt, még a kutyák is nagy rajongói. Azonban sem nekik, sem nekünk nem szabad korlátlanul fogyasztani, hiszen az emésztési problémát okozhat.
A te kertedben is legyen eperfa
Az eperfa nagyon jól viseli a városi környezetet, és mind a napos, mind a félárnyékos helyen megél. Legjobban a jó vízgazdálkodású, mélyrétegű talajba ültetve érzi magát. Jól viseli a szárazságot, de sokkal szebben fejlődik, ha rendszeresen öntözzük.
Gondozása egyszerű. Csupán fiatal korában van szüksége koronaalakító metszésre, azonban mivel erős sarjképzési hajlama van, érdemes ezt folyamatosan kordában tartani. Az eperfát az eperfa-pajzstetű és az amerikai fehér szövőlepke károsíthatja.
A konténeres eperfa a fagymentes időszakokban bármikor ültethető. Az ültetés előtt válasszunk ki neki egy napos, vagy félárnyékos helyet a kertben. Gondosan határozzuk meg, hogy hova ültetjük, hiszen jelentős mérete miatt nagy helyre lesz szüksége, így ügyeljünk rá, hogy később se legyen zavaró sem a házra, sem a szomszédokra, sem a villanyvezetékekre nézve.
A talajt alaposan ássuk fel, és javítsuk fel virágföldkeverékkel, a gödör aljába pedig tegyünk egy réteg szerves trágyát, azonban ügyeljünk rá, hogy ez ne érintkezhessen közvetlenül a gyökérzettel, ezért takarjuk be vékony réteg földdel. Majd készítsünk egy akkora ültetőgödröt, amely kétszer olyan mély és széles, mint a növény konténere, hiszen így lesz elegendő helye a gyökérzetnek a terjeszkedéshez.
A fekete eperfa is igazán finom. Adjunk helyet a fehér epret, és a fekete epret termő eperfának is a kertünkben. Fotó: Shutterstock
Helyezzük a csemetét egyeneses a gödörbe úgy, hogy az oltási pont a fölfelszín felett helyezkedjen el, majd töltsük fel a gödröt, és alaposan öntözzük meg. A későbbiekben is értékelni fogja az eperfa, ha rendszeresen gondoskodunk a vízellátásáról.
Készíts igazi eperdzsemet
Az eperdzsem igazán finom, és nagyon egyszerű elkészíteni. Szükség lesz hozzá
- 500 gramm fehér vagy fekete eperre,
- 250 gramm cukorra,
- 1 db közepes citrom kifacsart levére és
- pektinre
Az epret mossuk meg, tegyük egy lábasba, adjuk hozzá a pektint, a citrom levét és a cukrot, majd alacsony lángon kezdjük el főzni. Figyeljük az állagát, majd amikor megfelelőnek tűnik, öntsük steril üvegbe és zárjuk le. Jó étvágyat kívánunk!
Az eper tehát nem szamóca, viszont megéri helyet adni neki a kertünkben!
