A komposzt hőjének felhasználása nem számít új megoldásnak, hiszen már a régi templomos lovagok is hasznosították az épületeikben. Napjainkra bebizonyosodott: az energia az a kincs, amivel nem mindegy, miként bánunk, így a modern technológiák mellett érdemes használni a jól kipróbált, sokat bizonyított régi megoldásokat is – a régi és új technológiák ötvözése ugyanis kiváló lehetőséget ad arra, hogy a jövőben fenntarthatóbb és környezetbarátabb módon fűtsünk.

Akinek van komposzt a kertjében, biztos tapasztalta már, hogy a hűvösebb hajnalokon gőzölög a kupac, és a hó is nehezen marad meg rajta. Mindez annak köszönhető, hogy a szerves anyagok lebontása hőtermeléssel jár, aminek eredményeként egy jól összeállított komposztáló belsejében a hőmérséklet elérheti akár a 70 Celsius-fokot is – írja az egy.hu.

Ez több szempontból is előnyös: egyrészt ezen a hőmérsékleten a legtöbb kórokozó elpusztul, azaz a komposztáló szétbontása után a földjeinkre egészséges anyagot tudunk kijuttatni, másrészt ezt a hőt akár más célokra is felhasználhatjuk!

Fontos azonban tudni, hogy hőképződésre csak abban az esetben számíthatunk, ha a komposztunkban ideális (körülbelül harminc az egyhez) a zöld és a szárazabb anyagok, – azaz a nitrogén és a szén – aránya, illetve megfelelő a kupac oxigénellátottsága. Ellenkező esetben a kívánt korhadás helyett kellemetlen szagokkal járó rothadási folyamatok indulnak be.

A komposzt hőjét már a régi templomos lovagok is hasznosították épületeikben, de legelőször Jean Pain francia feltaláló írta le a hetvenes években egy ilyen rendszer működését. A vizet hatvan Celsius-fokra melegítette, amit mosásra és melegítésre használt fel. Ő a komposztálódási folyamat során termelődő biogázt (metánt) is felhasználta egy áramfejlesztő működtetésére.

Azonban, ha csak hőenergia előállítására akarjuk használni a komposztkazánnak nevezett technológiát, akkor könnyű kiépíteni: a komposztban egy spirális csővezeték fut, amelybe ha vizet engedünk, akkor azt a komposzt felmelegíti.

komposzt

Egy jól összeállított komposztáló belsejében a hőmérséklet elérheti akár a 70 Celsius-fokot is – fotó: pixabay.com

A vizet szivattyúval keringetve egy alacsony hőfokú rendszer jön létre, amelyet a meleg víz előállítása mellett ráköthetünk akár a rásegítésként működő padló- vagy falfűtésre is, de még a saját fóliasátrunkat is felmelegíthetjük vele.

A komposztkazánnak sok előnye van, mert a meleg víz előállítása mellett értékes komposztanyag is termelődik, miközben a szerves anyagok füst nélkül „égnek el", és nem szennyezik a levegőt.

Lényeges azonban, hogy a komposztkazán kialakításába csak abban az esetben kezdjünk bele, ha hosszabb távon is lesz hozzá elegendő szerves anyagunk. Legalább tíz köbméteres komposzttal számoljunk, aminek a mikrobiológiai lebomlási folyamata akár egy évig is termel hőt – például a fentebb említett Jean Pain komposztkupacaiban a belső hőmérséklet még hideg téli időben is 18 hónapon keresztül 60 Celsius-fok fölött maradt.

Ha a komposzt adott, és van olyan rendszer, amit hatékonyan fűteni tudunk vele, akkor már csak egy kellően hosszú csőre van szükség az összeállításhoz! Elkészíteni nem nehéz, ezért nincs is kész, megvehető komposztkazán, viszont annál több a házilag épített rendszer, amelyhez számos leírás fellelhető online.

Indexkép: pixabay.com