Ez a mondás átkapcsolt valamit a fejemben, amikor hallottam. A TALAJ az évezredek során szemtanúja volt sok birodalom felemelkedésének és bukásának. A mezőgazdasági gyakorlatok folyamatosan változtak, és változnak a mai napig, de soha nem volt akkora hype-ja a TALAJnak, mint most. Az biztos, hogy az agráriumban nagy hatással vagyunk a TALAJra, és egyre inkább a legfelső polcra kerül a téma.
2025 januárjában Louisville-ben rendezték meg a 33. National No-Till Conference-t – fotó: Agroinform
Én második generációs gazdálkodóként a hagyományos magyar nagyüzemi gazdálkodásban szocializálódtam, és 2022-ig csak legyintettem más művelési módokra. Aztán elérkezett a fordulópont. A szélsőségek hatására új irányokba kell indulni a termelés során.
A TALAJ – mint mindennek az alapja – adja magát, hogy onnan nézzünk felfelé. Az elmúlt időszakban nagyon sokat foglalkoztam az alternatív művelési módokkal. A magyar rendezvények mellett szeretek külföldön is informálódni, így kerültem ki 2025 januárjában Louisville-be a 33. National No-Till Conference-re, ahol nagyon sok információt gyűjtöttem a témában.
Pájtli Péter, gazdálkodó, az Agroinform podcastok műsorvezetője – fotó: Agroinform
A no-till irányzat alaptézise: ha meg akarjuk őrizni a talajunkat, el kell hagynunk a forgatást.
Az elmélet világos – csökkentjük az eróziót, megóvjuk a talajéletet, és kevesebb géphasználattal spórolunk az üzemanyagon. Sok kérdés merül fel bennem a témában: mi van, ha a talajunk nem mindenhol alkalmas erre? Valóban ez a megoldás? Vagy csak egy újabb divathullám?
A konferencia elején megkaptam az első választ, mert ismét az jutott eszembe, hogy a talaj nem egy egyszerű termőközeg, hanem egy élő, lélegző rendszer, amit vagy gondozunk, vagy hagyunk tönkremenni. Az előadásokon nemcsak kutatók és szakértők beszéltek, hanem gyakorló gazdák is, akik évek óta próbálkoznak a no-till technológiával. Ők nem diagramokat mutogattak, hanem a saját földjeikről hoztak példákat – és volt, aki nem félt kimondani azt sem, amikor valami nem működött.
A talajvédelmi technikák közül a legnagyobb vitát még mindig a takarónövények alkalmazása váltja ki. Van, aki szerint ez a jövő záloga, mások viszont azt állítják, hogy bizonyos területeken több gondot okoz, mint amennyit megold. Egy biztos, türelem nélkül ez nem fog menni.
A talajtömörödésről is sok szó esett, és nem meglepő módon a legtöbb előadó nem a mélylazítók vagy drága gépek használatát ajánlotta, hanem a biológiai aktivitás erősítését. A talajbolygatás elhagyásával emelkedik a giliszták száma, és a talaj magától is képes lesz a szerkezeti problémák megoldására. Ezek a kis élőlények évente több száz tonna talajt forgatnak át, természetes lazítóként működve. A giliszták olyan járatokat hoznak létre a földeken, amelyek azonnal elvezetik az esővizet a mélyebb rétegekbe, csökkentve az eróziót és növelve a vízmegőrzést. Érdekes gondolat a konferenciáról: „Ha a földedben nincsenek giliszták, az olyan, mintha egy lakatlan házat próbálnál otthonosnak nevezni."
A talajtömörödésről is sok szó esett, és nem meglepő módon a legtöbb előadó nem a mélylazítók vagy drága gépek használatát ajánlotta, hanem a biológiai aktivitás erősítését – fotó: Agroinform
A tápanyag-gazdálkodás is központi téma volt a konferencián, hiszen a talaj termőképessége nemcsak a műtrágyán, hanem a biológiai folyamatokon is múlik. A foszfor és a kálium nem feltétlenül hiányzik a talajból, hanem sok esetben a tömörödés és a talajélet hiánya miatt válik a növények számára elérhetetlenné. A műtrágya hatékonyságát jelentősen növelhetjük, ha a talaj biológiai aktivitását először visszaállítjuk. A talajélet fontosságát egyre több termelő ismeri fel, de a tapasztalataim alapján sok gazda még mindig csak sokadlagos tényezőként tekint rá. A talaj mikroorganizmusai és gombahálózatai valójában többet tesznek a növény számára, mint bármelyik mesterséges tápanyag. A talaj biológiai aktivitásának javításával jelentősen csökkenthető a műtrágyázási szükséglet, ami hosszú távon gazdaságosabbá és fenntarthatóbbá teszi a termelést. Jill Clapperton előadásából származik a konferencia legjobb mondása: „A talaj nem polc, ahová tápanyagot pakolunk – hanem egy élő szervezet, amely maga is dolgozik azon, hogy ellássa a növényt."
Számomra egy fontos tanulság: a saját véleménybuborékunkból kilépni mindig nehéz, különösen a mezőgazdaságban, ahol a legtöbb gazda azt csinálja, amit az előző generációk is. De ha valamit megtanultam az elmúlt években és ezen a konferencián, az az, hogy a változást nem lehet elkerülni. Ha mindig ugyanazt tesszük egy változó környezetben, ne lepődjünk meg, ha egyre rosszabb eredményt kapunk. Az innováció nem csupán egy lehetőség, hanem a túlélés záloga. A korábbi kérdéseimre választ kaptam, de helyettük lett számtalan új. Például: valóban kevesebb input kell, vagy csak átrendezzük a költségeket? Lehet, hogy a műtrágyára kevesebbet költünk, de helyette biológiai talajkezelőkre, vetőmagra és többszöri növényváltásra költünk többet?
Az amerikai farmerekkel találkozva számomra a legfontosabb tanulság, hogy nincs mindenki számára tuti tanács, és adaptálni kell a módszereket a saját területeinkre. Kísérletezzünk, tanuljunk és próbáljunk ki új módszereket, akkor nemcsak a saját földjeinket óvjuk meg, hanem a következő generációk számára is biztosítjuk a termékeny, egészséges talajt!
Ez a cikk a 10 pontos talajgyakorlatok Agroinform TechMag-ban jelent meg, az előző számokat itt olvashatod el. A TechMag az Agroinform új, interaktív magazinja, amit itt tudsz végiglapozni:
