Húsvét csütörtökét hívjuk nagycsütörtöknek. Ezen a napon az utolsó vacsorára emlékezünk, amikor Jézus összehívta a tanítványait, hogy együtt fogyasszák el az utolsó vacsorát. De vajon milyen hagyományai vannak napjainkban a húsvétcsütörtöknek? És miért nem érdemes ezen a napon szundikálni? Ennek jártunk utána.
A húsvétcsütörtök hagyományai
Nagycsütörtökön minden templomban csak egy misét tartanak, azt pedig este. Erre a misére a nagyböjti bűnbánati violaszín helyett a pap fehérbe öltözik, és fehér színűre díszítik fel az oltárt is. A nagycsütörtöki nagymisén szólaltak meg utoljára a harangok és a csengők, majd elhallgattak egészen nagyszombat estéjéig. Azt szokták mondani, hogy a harangok Rómába mentek, ezért hallgatnak. A néma csenddel azt fejezik ki, hogy senki sem állt ki Jézus mellett. A harangok elnémulása után senkinek nem illik zajt csapni, énekelni, muzsikálni.
Az ezen a napon bemutatott misét krizmamisének nevezik. Ekkor kerül sor az olajszentelésre, melyet például a keresztelésnél, a bérmálásnál, a betegek keneténél vagy a templomszentelésnél használnak.
A szentmise befejeztével csendben történik meg az oltárfosztás. Ez azt jelenti, hogy az oltárt minden díszétől megfosztják. A gyertyákat is kioltják ekkor, egy gyertya kivételével. Majd húsvét szombatján díszítik fel ismét az oltárt és gyújtják meg az összes gyertyát.
Azonban nem mindenki maradt csendben nagycsütörtökön. Nagycsütörtöktől nagyszombatig a falusi gyerekek "kereplőkkel" járták a települést, ezzel helyettesítve a harangok hangját. Éppen ezért általában délben kerepeltek és este, a mise előtt, hogy a harang helyett ezzel hívják templomba a híveket. A kereplők hangját a rossz elűzésének is tartották. A kereplő gyerekek pedig adományt kaptak a munkájukért cserébe.
Az Alföld déli részén az volt a szokás, hogy a miséző pap nagyszerdán és nagycsütörtökön, az egyik zsoltár elhangzását követően a templom lépcsőjét ütötte meg a misekönyvvel. A hívek a padjuk mellé előkészített botjaikkal a padsorokat ütötték. A hagyomány oka, hogy Jézus halálakor kettéhasadt a jeruzsálemi templom kárpitja. A lépcső és a pad pedig szimbolikus jelentőségű. Pilátust jelképezik, aki elárulta Isten fiát.
Tolna megyében a Pilátust ábrázoló deszkát ütötték, míg Szőregen a gyerekek „pancilusoztak", vagyis a Pancilus néven ismert, gyékényből font ütővel verték a fűszálakat.
A legények nagycsütörtök este hatalmas tüzet raktak, és elégették a Pilátust jelképező szalmabábut. Nagycsütörtök éjjelén az asszonyok a kálvárián, vagy az útszéli keresztek tövében imádkoztak.
Nagycsütörtökön nem szabad szundikálni
Nagycsütörtökön úgy vélik, nem szabad szundikálni, mert aki ezt teszi, az egész évben lusta lesz. Ennek a hagyománya azoknak az apostoloknak az aluszékonyságából ered, akik nem virrasztottak Jézussal.
Ekkor kezdődik meg a húsvéti készülődés, ekkor kezdik el a tojásfestést, és sok helyen ezen a napon főzik meg a sonkát, és sütik meg a kenyereket, kalácsokat. Ezen a napon szokták levágni a bárányt is.
Ma szokás elkezdeni a húsvéti tojások festését. Fotó: Shutterstock
A nagycsütörtöki mise alatt szokás a lábmosás is. Mivel az utolsó vacsorakor Jézus megmosta tanítványa lábait, sok helyen a papok a mise alkalmával megmossák a hívők lábát. Ilyenkor magas rangú egyházi személyek mossák meg tizenkét szegény ember lábát. De a nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is szokás nevezni, hiszen ilyenkor sokfelé sóskát, spenótot, vagy csalánt főztek, mert úgy vélték, ettől jobb lesz a termés. Azonban ezen a napon már tilos volt takarítani és mosni, mert úgy vélték, annyi bolha lesz a házban, ahány csepp vizet kiöntenek aznap.
