Bár a hajdinát többnyire a magjáért termesztik, az amerikai Cornell Egyetem szakértői szerint ez a utóbbi időben elhanyagolt növény szénaalapanyagként is jól hasznosítható – olvashatjuk az agriculture.com angol hírportálon. Az Egyetem munkatársa, Thomas Bjorkman szerint ez a megoldás különösen akkor alkalmazható, ha a kedvezőtlen időjárás (pl. a vetést késleltető tavaszi esőzés) visszaveti a hagyományos szénatermést.

Ilyenkor a hajdina nagy előnye, hogy – ha van elegendő nedvesség a talajban – akár júniusban (pl. őszi gabona vagy más korai növény után) is vethető, gyors növekedésének köszönhetően szeptember elejére, legkésőbb  közepére szénaként így is betakarítható, szénája pedig a lucerna-fű keverék összetételéhez hasonló, és takarmányértékéhez közeli.

További előnye, hogy a már a fejlődés korai szakaszában elnyomja a gyomnövényeket, és porhanyítja a talajt, jó magágyat hagyva az utána vetendő növénynek, a talajminőségre nem igényes, sőt szélsőséges körülmények között is termeszthető, viszont rosszul tűri a tömörített altalajt, mivel vékony gyökerei nehezen tudnak abba behatolni. 70 százalékos nedvességtartalommal betakarítva szénatermése hektáronként eléri a 10 tonnát. Ha viszont megvárjuk a teljes beérését, akkor a hajdina mintegy 1.000 kg szemtermést képes adni.

Magyarországon a háború előtti, illetve az azt közvetlenül követő időkben a hajdinát elsősorban másodvetésként, viszonylag nagy területen, szemterméséért termesztették, amikor még ez a szemtermés (hajdinakása) komolyabb szerepet játszott a lakosság élelmiszer-ellátásában. A fentiek alapján talán szénaként is érdemes lenne kipróbálni.

Az eredeti angol cikk ITT megtekinthető.