A kazahsztáni és magyarországi szikes és sós vizek táplálékhálózatát, planktonösszetételét, illetve a vízimadarak táplálékláncra gyakorolt kettős szabályozását hasonlították össze a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) munkatársai kazak kollégáikkal közösen.

Az eredményeikből kiderül, amint a kiszáradás miatt időszakossá válik a tó – ami sajnos globálisan egyre több természetes vizet is fenyeget –, a vízimadarak hatása egyre erősebbé válik. Így ezt a jelenséget figyelembe kell venni a természetvédelmi erőfeszítések tervezése során is.

Magyarország Európa szikes vizekben leggazdagabb országa

A Fertő tó pedig Európa legnagyobb szikes tava). Így a magyar ökológusok az évtizedek során hatalmas tudást halmoztak fel e vizes élőhelyek életközösségeinek működéséről. E tudás révén pedig – a szikes tavakat más, ugyancsak magas sótartalmú vizekkel összehasonlítva – olyan általános érvényű következtetéseket tudnak levonni, amelyek a világ minden vízi ökoszisztémájára igazak, és ilyen módon alapvető jelentőséggel bírnak e veszélyeztetett közösségek megóvásában.

E törekvéseket szolgálja az Al-Farabi Kazah Nemzeti Egyetemmel folytatott együttműködés is, amelynek keretében a Kazahsztánban rendkívül gyakori sós tavak közösségeit hasonlítják össze a szikesek élővilágával. A sós és szikes vizek között vízkémiai értelemben az a különbség, hogy míg előbbiekben a nátrium-klorid adja a sótartalom nagy részét, addig az utóbbiakban a sziksó (nátrium-karbonát) a domináns.

Kazahsztán a világ legnagyobb tengerekkel nem összefüggő állóvize, a Kaszpi-tenger (valójában tó) keleti partján fekszik, de sok más sós tó is található az országban. Talán a leghíresebb közülük az Aral-tó, amely az éghajlatváltozás és az ember felelőtlen vízhasználata következtében korábbi kiterjedésének töredékére zsugorodott, de a vízfelülete európai léptékkel mérve még mindig jelentős.

A Kazahsztánban rendkívül gyakori sós tavak közösségeit hasonlítják össze a szikesek élővilágával – fotó: pixabay.com

A kazah sós tavak ezért ideális helyszínt kínálnak a magyar szikes vizekkel való összevetésre, hiszen e kutatások révén az ökológusok jobban megérthetik, hogy e tavak és vizes élőhelyek környezeti feltételei hogyan befolyásolják az élővilágukat. E tudományos együttműködés legújabb eredményei néhány hete jelentek meg az Ecological Indicators című folyóiratban.

„Kutatásunkban összehasonlítottuk e két különböző víztípus táplálékhálózatának rendszerét. Csaknem száz vízteret vizsgáltunk meg a két országban, és feltártuk, hogy ezek életközösségei nemcsak a kémiai összetétel miatt különböznek, de erősen hat rájuk az, hogy időszakosan kiszáradnak-e vagy sem” – mondta Boros Emil, a HUN-REN ÖK Vízi Ökológiai Intézet Állatökológiai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa, a kutatás vezetője.

„Kimutattuk, hogy a vízimadarak ökoszisztémákra gyakorolt szabályozóhatása annál erősebb, minél gyakrabban szárad ki a víztest” – tette hozzá a kutató.

A guanotrofizáció jelentősége

Az időszakosan kiszáradó vizekben gyakorlatilag nem élnek halak, hiszen képtelenek átvészelni a száraz időszakokat. Így a kiszáradó tavak táplálkozási hálózata jelentősen leegyszerűsödik, mivel a vízben úszkáló piciny állatkákból (például apró rákokból) álló zooplankton és a vízimadarak között kiesik egy táplálkozási szint (a halak). A plankton állatai emiatt az időszakos vizekben jobban felszaporodhatnak, ugyanis kisebb a rájuk nehezedő predációs nyomás (bár a madarak is fogyasztják őket).

A madarak planktonfogyasztása adja a már említett „kettős” kontroll egyik elemét, a felülről lefelé irányuló szabályozást. Csakhogy amint Boros Emil és munkatársai feltárták, a madarak másik, alulról felfelé irányuló hatása is jelentős: ez a guanotrofizáció. Amint az elnevezésből sejthető, a guanotrofizáció a madarak ürülékének tápanyagtartalom-növelő („trágyázás”) hatását jelenti.

Ahogy a tavak egyre inkább kiszáradnak, úgy erősödik a vízi madarak kettős szabályozószerepe

„A madarak táplálkozni, pihenni és szaporodni keresik fel az állóvizeket. E célokra a sekélyebb, időszakosan kiszáradó vizek megfelelőbbek a számukra, mivel a part menti régiókban leér a lábuk az aljzatra, ami energiamegtakarítást jelent nekik. Eközben a vízben lebegő szervezetek is feldúsulnak a fogyatkozó vízben, így könnyebb őket elkapni” – tette hozzá Boros Emil.

A kutatás vezetője még elmondta, az emiatt kiszáradó vizekben erősödik a madarak predációs nyomása, miközben a vízben elhullatott ürülékük miatt a tápanyagtartalmat is növelik. E guanotrofizáció a mi időszakos szikes vizeinkben is nagyon jelentős, hiszen (Kazahsztánhoz hasonlóan) a hatása nálunk is összefügg a természetes vizek zsugorodásával.

Ahogy a tavak egyre inkább kiszáradnak, úgy erősödik a vízi madarak kettős szabályozószerepe. Az ökológus szavaival „az alulról és a felülről ható kettős kontroll rövidre zárja a tavi életközösségeket”. Ez a hatás az egész világon terjedőben van, hiszen a klímaváltozás és az emberi vízhasználat miatt a korábban állandó vizek közül is egyre több válik időszakossá, és a vízborítottságot hosszabb-rövidebb kiszáradó időszakok szakítják meg.

A vízimadarak befolyását csak tovább erősíti, hogy röpképességük miatt igen mobilisak, nagy távolságokat hidalhatnak át rövid idő alatt. Ha egy tó kiszárad, és már nem találnak ott fogyasztható vízi szervezeteket, átköltöznek a szomszéd tóra.

„A kiszáradó tavak ökológiai változásai talán a legaktuálisabb vízi ökológiai téma Magyarországon is. Alig van olyan tavunk és vizes élőhelyünk, amelyet ne fenyegetne a zsugorodás, végül pedig a kiszáradás. E folyamat itt zajlik a szemeink előtt. Így nagyon fontos, hogy minél jobban megértsük e folyamat életközösségekre gyakorolt hatását” – hangsúlyozta Boros Emil, a HUN-REN ÖK ökológusa.

Indexkép: pixabay.com