Az AKI, Agrárközgazdasági Intézet Nonprofit Kft. 2019-ben végzett piackutatása szerint a magyar nemesítésű hibridek beltartalmi értékével, hazai klimatikus viszonyokhoz való alkalmazkodóképességével, valamint a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képességével voltak megelégedve a termelők. Fajtaválasztásukban az elérhető hozam az elsődleges szempont, hibridkukorica-vetőmag esetében ezt a vetőmag ára és a beltartalmi paraméterek követik.
Hibridkukorica – fotó: Marton Genetics
A martonvásári kutatások és nemesítések iránymutatásait a piac igényeinek megfelelően alakítjuk ki, több évre előre tekintve. A szántóföldi növénytermesztőnek hibridválasztáskor vevőként, a termény értékesítésekor eladóként kell helyt állnia, amely komplex gondolkodást igényel azon túl is, hogy eldöntötte, milyen felhasználásra kívánja terményét értékesíteni. Ennek a komplex gondolkodásnak a megkönnyítését igyekszik a Marton Genetics új hibridek nemesítésével elősegíteni. Így takarmányozási célra a nagyobb fehérje- és olajtartalmú, ipari célra pedig (elsősorban bioetanol gyártásra) a magas keményítő tartalmú hibridek nemesítésére törekszenek.
A különböző felhasználási célok egyre inkább előtérbe helyezték a hibridek beltartalmi jellemzőinek és az agrotechnikai tényezők minőséget befolyásoló hatásának ismeretét. A termesztési környezet hatással van a növények teljesítményére. A különböző éréscsoportú hibridek eltérő agroökológiai adottságok mellett eltérően viselkednek, ami a termés mennyiségében is megmutatkozik (1. ábra).
A vizsgált hibridek közül, a korai éréscsoportból említésre méltó volt az Mv 204 és az Mv 214, amelyek csoportjuk kiemelkedő hibridjei. Termőhelytől függetlenül stabil, kiegyenlített termés volt jellemző rájuk. Ezek a hibridek a kifejezetten korai vetésekhez alkalmasak, amikor nem kell a termésmennyiség és alkalmazkodóképesség vonatkozásában kompromisszumot kötni, hiszen ezek az új kukorica hibridek koraiságuk mellett jó terméseredménnyel bírnak, kiváló adaptációs képességük mellett.
Mv 214 – Szerencsi Mg. Zrt. 2020. – fotó: Marton Genetics
A martonvásári portfólióból jól ismert a nagy termőképességet hordozó, korai kukorica, az Mv 350. Kiváló érésdinamikája miatt minimális szárítást igényelt, üzemi körülmények között hektáronként 12-13 tonna szemtermést tudtunk betakarítani. Kiváló eredményét nagy termésével és megbízhatóságával érdemelte ki, ugyanakkor elmondható, hogy kiváló beltartalmi paraméterekkel rendelkezik.
Martonvásári hibridkukoricák állománya (Debrecen): A nagy termőképességgel kiváló beltartalmi értékeket ötvözünk. – fotó: Marton Genetics
A terméseredmények mellett a szem beltartalmi paramétereire is hatással van a vízellátottság, a hőmérséklet és a tápanyag utánpótlás mennyisége. A jó alkalmazkodóképességgel rendelkező hibridek kedvezőtlenebb körülmények között is képesek a kiváló teljesítményre ezzel egyidőben a jó minőségre, azaz termésstabilitásuk és beltartalmi értékeik minden termesztési környezetben kiváló. Tizenkét martonvásári hibridkukorica bevonásával, három termesztési körzetben végzett vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a termés vonatkozásában a hibridválasztás mellett a termesztési környezet hatása is jelentős volt, míg a beltartalmi tulajdonságokra a környezet kevésbé hatott, a fajtaválasztás szerepe volt inkább a meghatározó. A minőségi összetevők vonatkozásában a keményítőtartalomban nem volt jelentős különbség a termőhelyek és hibridek között. Minden vizsgált hibridnél 72-73% közötti keményítőtartalmat mértünk (2. ábra).
A fehérjetartalom Debrecenben nagyobb volt, mint a másik két termőhelyen, ami szintén az intenzív termesztéstechnológiának köszönhető. A hibridek között is jelentős különbségek voltak, ami egyes esetekben a 1,5%-ot is meghaladta. Az olajtartalom esetében az éréscsoportok között volt különbség, de a helyek között nem, tehát erre a tulajdonságra a környezet kevésbé hatott (3. és 4. ábra). Eredményeink alapján minden éréscsoportra igaz volt az a megállapítás, miszerint a termőhely jelentősen befolyásolja a hibridek teljesítményét. A termesztési körzet hatása szinte minden terméstulajdonság esetében jelentős volt.
A vizsgált hibridek közül kiemelkedő eredményt ért el az Mv Admirasil, ami ún. „leafy” típusú silóhibrid, amely magában egyesíti a nagy zöldhozamot és a kiváló beltartalmi értékeket. Lassú vízleadású, sűrű, lombos állomány jellemzi. Kimondottan magas kukorica, melyen a cső felett jellemzően 10-12 levelet fejleszt. A hagyományos hibridekhez képest, ezáltal 20-25%-kal megnőtt a teljes asszimilációs felület. Az ilyen silóhibridekből készült szilázs levéltartalma 14-16%-kal magasabb értéket mutat, amelyhez egy magasabb levélhányad emészthetőség párosul.
A NÉBIH hivatalos vizsgálatai alapján a szárazanyag termésében és zöldtermésében jelentősen meghaladta a standard silóhibridek átlagát, ugyanakkor teljes szárazanyag és össz-energia tekintetében az elvárt szinten teljesített (5. ábra). Az Mv Admirasil lignin tartalma alacsony, a magas szár ellenére is, és az átlagnál kisebb az ADL értéke (1. táblázat).
Mv Admirasil: új generációs, leafy típusú silóhibridünk, ami szemesként is megállná a helyét – fotó: Marton Genetics
Az Mv Admirasil, mint a legújabb „leafy” típusú hibridünk a nagy tejtermelő tehenészetek ideális tömegtakarmány alapanyaga, hasonlóan a már jól ismert Lactosil, Classil, Massil hibridhez. A belőlük készült kiváló minőségű és beltartalmi tulajdonságokkal bíró szilázs fokozza a tejtermelést, így a hektáronkénti hozamot, többletjövedelmet biztosítva a termelők számára.
|
||||||||||||||||||||||
A kísérleti eredmények alapján látható, hogy minden esetben az ökológiai adottságoknak, a termesztés céljának, és a ráfordítás színvonalának megfelelő hibridválasztás mellett lehetséges a kukorica termesztés eredményességét pozitív irányba mozdítani, annak rentabilitását biztosítani.
Dr. Balla Zoltán
Marton Genetics
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
