A növények tápanyagellátása örökzöld téma. A magasabb termések eléréséhez már nem elegendő a talajok természetes ellátóképessége, ezért a hiányzó tápelemekről a termesztőknek kell gondoskodniuk. Azonban ennek kiszámolása vagy csak megsaccolása sem egyszerű feladat. Adatok kellenek hozzá, amelyek egyre nagyobb bőségben állnak rendelkezésre, de azokat helyén kezelni nem könnyű. Jelentős tudás halmozódott fel szinte minden fontos termesztett növényünk okszerű tápanyagellátásáról, de mégsem tudunk biztosra menni, még a régóta tanulmányozott kukorica vagy a kalászosok esetében sem.
A napraforgó a kukoricához és búzához képest később került a fókuszba, de alacsonyabb termésszinteken nem is kellett vele nagyon törődni. Azonban a magasabb termésre törekedve eleinte egyre több tápanyag került alkalmazásra, gondolván, több NPK több termést is eredményez. A nagyobb műtrágyadózisoknak néha volt hatása, néha nem, illetve nem lehetünk biztosak benne, hogy azért hozott-e többet, mert tápanyagra költöttünk.
Meglehetősen jó önellátó képességgel bíró növény, így minden jel szerint másként kell kezelnünk, mint a megszokott egyszikű, kukorica- és kalászoskultúráinkat. A gyökérzetük közötti eltérés, egyszikű és kétszikű gyökérzet, már egy olyan alapvető különbség, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. A talaj mélyebb rétegeinek elérése, hasznosítása eltérő.
A repce hasonlóan kétszikű főgyökeres növény, de néhány lényegi különbség miatt nem lehet azonosan kezelni a napraforgóval. A napraforgó egyetlen virágban végződik, ezért élesen elválik a vegetatív és generatív fejlődési szakasza, míg a repce akkor terem sokat, ha minél tovább növekedésben tartva elágaztatjuk, hogy nagyra nőjön és sok virága legyen, minél több becőt hozzon. Ezért is reagál másként ez a két olajos növény a klasszikusan alkalmazott nitrogénműtrágyára. El kell találnunk ennek a fontos tápelemnek a mennyiségét, hogy ne lőjünk túl a célon, és közben nem feledkezhetünk el a többi elemről sem.
A napraforgó esetében a feleslegben lévő nitrogén felesleges növekedést vált ki, ezáltal magas és vízpazarló növény válik belőle, amely végül kevesebbet terem, kisebb olajtartalommal. A nyári forróságnak, vízhiánynak is jobban kiszolgáltatjuk a túlzottan vegetatív állományokat.
Mit lehet tenni, hogy megkapja, ami neki jár, de ne is lőjünk túl a célon, mert az megbosszulhatja magát?
A válaszhoz jó kiindulási alap, ha előbb szétnézünk a világban, hogy mit tesznek másként, tőlünk eltérően más napraforgót termesztő országokban.
Az első, amivel szembesülünk, hogy nem elégednek meg a talaj felső 0-30 cm-es rétegének 5 évenkénti vizsgálatával. A legtöbb elemre ez megfelelő információt ad, nem úgy a vízben oldódóakra, mint a nitrit, a nitrát vagy a felvehető kén esetében. Az úgymond lemosódás, lefelé mozgás a napraforgó esetében akár előnyös is lehet?
A gyakorlat Európán kívül a téli vagy nyugalmi időszakban az 5 oC alatti hőmérsékletű talajmintázás, majd a mintákból az ásványi nitrogén meghatározása laborban. Ezt minden évben végzik a 0-30, 30-60 és 60-90 cm-es mélységekből vett mintákból. Argentínában 60 cm-ig, Ausztráliában 0-120 cm között, az USA-ban 0-60 cm között, de egyes esetekben ott is szükségesnek tartják a 0-120 cm-ig mintázást. Szükségesnek gondolják, mert a napraforgó ezekhez a forrásokhoz még hozzáfér, ha nincs akadály a gyökerek lefelé növekedése előtt. A lefelé növekedés mélyebb gyökérzetet eredményez, amelynek köszönhetően az állomány kevésbé lesz kiszolgáltatva a nyári, egyre gyakoribb vízhiánynak. Ugyanakkor jobban is kapaszkodik a talajba, így sok víz, felpuhult talaj, erős szél esetén is kisebb a megdőlés kockázata.
A laborban mért értékek adják a talajban rendelkezésre álló készletét, és csak a hiányzót pótolják. Az elővetemények, főleg pillangósok is hagynak maguk után nitrogént, amivel még korrigálnak. A humuszból is szabadul fel a tenyészidőszakban nitrit, nitrát, amelyet szintén érdemes figyelembe venni. A napraforgó nitrogénszükséglete 1 t/ha terméshez valahol a 40-45 kg/t körül alakul az összes biomassza mennyisége okán. 5 t/ha terméshez 210 kg/ha körüli nitrogénre van szükség, de ezt a mennyiséget nem mind nekünk kell biztosítani.
Az egyes tápelemek fajlagos mennyiségét eltérő módon ítélik meg a különböző országokban, de közel állnak a Syngenta által Argentínában leírt számokhoz (1. ábra). A t/ha terméshez szükséges mennyiségek hasznos információk az elemek megítéléséhez. A makroelemként kezelt foszfor itt inkább csak mezoelem, hasonló az igény belőle, mint a klasszikus mezokból. Az elvitt mennyiség, amely a kaszatban halmozódik, hasznos információ, hogy a tenyészidőszak elején vagy csak a kaszattöltődéskor van-e rá szükség.
A napraforgó fajlagos elemigény táblázata. Syngenta Argentína – forrás: Syngenta Kft.
A Syngenta 6 tonna programjában már 3 éve (2022-2024 években) végezzük a hazai vizsgálatokat. Évente 40-50 táblát vagy táblarészt, átlagosan 20 ha-os területeket mintázunk 3 rétegben egészen 90 cm-ig az ország jelentős részén. A mért talajadatokat, a kiszórt nitrogén mennyiségeit összevetjük a kapott termésekkel (t/ha), és keressük a kapcsolatokat közöttük. A 3 év meglehetősen eltérő klimatikus sajátosságokkal bírt, de ennek ellenére kirajzolódik, mit érdemes tenni, és mi lehet felesleges kiadás a napraforgó tápanyagellátásánál, hogy jövedelmező legyen a termesztése.
A jövedelem két sarokköve a kiadás és a bevétel közötti különbség. A bevételt a termésátlag x eladási ár határozza meg, amelyeket sok tényező, évjárat és üzleti tényezők befolyásolnak. A kiadásrésze – különösen a tápanyagellátás, miből, mennyit, mikor és hová – már jobban a kezünkben lehet.
A növény szája a gyökere, ezt mint Syngenta-szaktanácsadó 2016 óta fókuszba helyeztem. A száj mérete, annak "tágra" nyitása ennél a kétszikű főgyökeres növénynél sarkos szempont kell legyen. Akár 2-2,5 m-ig is lenyúlik a víz után, miközben a vízben oldódó elemeket – mint a nitrogén vagy a kén – akár 120 cm mélységből is képes felvenni, ha van rá lehetősége. A világ más részein épp ezért nem elégednek meg a napraforgó esetében a talaj felső 30 cm-es rétegének a vizsgálatával.
De mit talált a Syngenta a talaj mélyébe nézve 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben?
Az összes mennyiségek és az elrendeződések érdekes képet mutattak. Az alábbiakban láthatják a mintázott helyszínek átlagát. A mélyebb rétegben mért értékek mind azt mutatják, hogy érdemes vizsgálódni odalenn, és kalkulálni a talált mennyiségekkel.
1. A gyomirtás, gyomkonkurencia kiiktatása markáns hatással bír a tápanyagforrásokra.
A termés akár 50%-át is veszélyeztethetik a gyomnövények. A látszólag gyenge alapgyomirtó hatás is segíti a napraforgót, hogy ne a versengésre fordítsa energiáit. Csábító, hogy állományban irtsuk a gyomnövényeket, de rövid idejű együttélés is hatással bír a napraforgó habitusára.
2. A napraforgó érzékeny a vetésmélységre, semmi esetre se vessük túl mélyre.
A klasszikus magágyat, kemény vánkos, puha takarót igényli, azaz a vetésmélységig ülepedett, afelett aprómorzsás legyen. A kaszatnak kellő mennyiségű vizet kell felvennie a keléshez, majd megemelnie maga felett a talajoszlopot, hogy a kelés megtörténjen. Az elhúzódó kelés – néha 2 hét is lehet az első és utolsó egyedek között – eltérő fejlettségű állományokat eredményez. A később kikeltek lesznek a később virágzó és kimagasló növények. A versengő növények sok tápanyagot pazarolnak a növekedésre, de nem a termés nevelésére.
3. A gyökerek mélybe növekedését, behatolását ne gátolja semmi.
A mélyben tovább találnak vizet és vízben oldott tápanyagokat. A lazítás, eketalp megszüntetése fontos a gyökerek számára.
4. Az optimális nitrogénműtrágya-mennyiség kiszámolásánál támaszkodjunk a téli ásványi nitrogén laboradataira, amelyet korrigáljunk a humusztartammal.
A humusz nitrogénszolgáltató képessége, a mineralizáció jelentős mennyiségű nitrogént biztosíthat a napraforgó számára. A túlzott nitrogénmennyiség – kiszórt és a meglévő – túlzott növekedést eredményezhet, azaz vízpazarló növényeket nevelhetünk. A mintázás és a laborvizsgálat legalább a 0-60 cm-es rétegekből történjen.
5. A napraforgó foszforigénye relatíve alacsony, amennyiben megvan a közepes ellátottsági szint, nem lesz termésválasz a kijuttatott foszfor műtrágyára.
Gyenge vagy közepes foszforellátottság alsó szintjén számíthatunk műtrágyareakcióra. Ugyanakkor a felvett foszfor jelentős része a kaszatba kerül, így elvisszük a tábláról, ezért a követő növény alá – különösen őszi kalászos esetén – fontos pótolni.
6. A kálium a második legnagyobb mennyiségben igényelt elem a napraforgó esetében.
Jó termésre csak jó káliumellátottság esetén számíthatunk. A talajok ellátottsági szintjét ugyanakkor nehéz emelni, azt több év alatt tudjuk magasabb szintre hozni.
7. A napraforgó kénigénye hasonló a foszforhoz, ugyanakkor ritkán találkozunk kénhiányos egyedekkel vagy állományokkal.
A 6 tonna programban 2023. évben végzett talajvizsgálatok ezt megmagyarázzák, mivel a kén lefelé mozog a talajban, de a napraforgó még eléri, nem úgy, mint a kalászosok.
Forrás: https://agritech.tnau.ac.in/agriculture/plant_nutri/sun_sul.html
8. A mikroelemek közül a napraforgó a bórra kifejezetten igényes, amelynek pótlása különösen fontos.
A bór, mivel több élettani folyamatra hatással van, nagyon fontos mikroelem. Amennyiben már induláskor kevés van belőle, a gyökerek elágaznak ugyan, de kevésbé hatolnak mélyre. A későbbiekben, ha elfogy, leeshet a napraforgó feje a virágzás előtt. A szár pattanva eltörhet, ami homoktalajon gyakoribb. A későbbi hiány esetén a tányér közepe nem termékenyül. A kaszattelítődéskor, ha nincs belőle elegendő, az asszimiláták nem szállítódnak a levelekből a kaszatokba, így alacsonyabb lesz az olajtartalom.
A bór hiányának következményei – fotó: Syngenta Kft.
+1. A kellő mennyiségű víz megléte fontos minden növénynek.
Nélküle a tápanyagok nem kerülnek felvehető formába, nincs talajélet, nincs fejlődés. A napraforgó vízigénye hasonló vagy inkább nagyobb, mint a kukoricáé, azonban számára fontosabb a téli betárolt, mint a tenyészidőszakban hulló csapadék. Száraz években már kisebb vízadagokat is meghálál, szemben a kukoricával, amely szinte folyamatos öntözést kíván, ha elkezdtük. Esetében virágzás előtt 2 héttel, majd utána 2 héttel 30-30 mm öntözéssel száraz évben jelentős termésnövelést érhetünk el.
A napraforgót igénytelenebb, olcsóbban termeszthető növénynek tartjuk, mint a kukoricát, ami részben igaz is lehet. Azt, hogy szárazabb években sem zuhan a termése olyan mértékben, mint a kukoricáé, a jó önkiszolgáló képességének köszönhetjük. A napraforgótáblák tápanyagtartalmát jobban figyelembe kell venni, ha nem akarunk feleslegesen vagy károsan költekezni, mivel jól hasznosítja az előző növények maradékait is.
Szeleczki Attila
Fejlesztőmérnök
Syngenta Kft.
Ez a cikk a Merre fordul a napraforgó? Agroinform TechMagban jelent meg. A TechMag az Agroinform új, interaktív magazinja, amit itt tudsz végiglapozni:
Indexkép: Pixabay
