Az ominózus kérdést (amely egészen pontosan úgy szólt, hogy a technológiai feltételekhez képest hogy élnek a magyar gazdák az adatok kínálta lehetőségekkel úgy a cégirányítás, mint a döntéshozatal szintjén) Varga Péter Miklós, a Cibus Hungaricus Alapítvány szakértője, a beszélgetés moderátora tette fel a résztvevőknek, Győrffy Balázs elnöknek (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara), Dr. Harsányi Endre rektorhelyettesnek (Debreceni Egyetem), Harsányi Zsolt ügyvezető-tulajdonosnak (Axiál Kft.) és Szabó Levente projektigazgatónak (4iG Nyrt.), akik véleményüket egy 0-tól 10-ig terjedő skálán terjedő pontszámmal fejezhették ki. Mi tagadás, meglepő és elgondolkodtató értékelések születtek.
Dr. Harsányi Endre 4-5 pont körülire tenné ezt az értéket, mert szerinte sok gazda van még, aki nem él a precíziós gazdálkodás adta lehetőségekkel. Mint mondta: úgy véli, e téren a szektorban érdekelt kompetens személyeknek még nagyon sok tennivalójuk van. Győrffy Balázs 3 ponttal értékelte a mostani állapotot, s mint mondta, szerinte még sokkal-sokkal több a tennivaló. Harsányi Zsolt szerint nem lehet egységesen értékelni a különböző ágazatokat, hiszen az állattenyésztésben, például a tejelő szarvasmarhatartásban számos esetben már most világszínvonalú technológiával és adatelemzéssel találkozunk. A szántóföldi növénytermesztésben viszont két tábor alakult ki: van aki már "7-esen teljesít, más azonban még a nullán van". Az Axiál Kft. első embere szerint az átlag valahol 5 körül húzódik, de inkább 4,8. Szabó Levente szintén 5 pont alá értékelte a magyar mezőgazdaság digitális teljesítményét, azonban arra hívta fel a figyelmet: ha az előttünk álló technológiai robbanáshoz viszonyítunk, az lenne a legfontosabb feladat, hogy legalább a mostani szintet megtartsuk, hogy ne nyíljon tovább az olló – ez pedig óriási erőfeszítést kíván.
lead.jpg)
Varga Péter Miklós, Szabó Levente, Harsányi Zsolt, Győrffy Balázs és dr. Harsányi Endre (balról jobbra) a panelbeszélgetésen – forrás: Agroinform
Adta magát a következő kérdés – pontosabban Varga Péter Miklós adta: mit kellene tenni ahhoz, hogy ez a helyzet jelentősen javuljon?
Dr. Harsányi Endre:
– Az irány jó, a digitális átálláshoz igazított új pályázati kiírások és a gazdák "kötelező" képzése új lendületet adhat a folyamatnak. Ez a kérdéskörnek az egyik fele, a másik a gépesítés és a technológia, de ehhez tudás és pénz kell. Azt gondolom, lassan lehet ebbe az irányba elmozdulni, a fokozatosságra figyelve. Akik most nullán állnak, őket nagyon nehéz lesz rávenni arra, hogy az MTZ traktorjukat Fendt-re cseréljék...
Győrffy Balázs:
– Azt gondolom, hogy az újdonságokra való nyitottság alapvetően összefügg számos tulajdonsággal, köztük a szakmai felkészültséggel, az életkorral és még sorolhatnám, van pár ilyen. Látható, hogy a generációváltás lendületet ad az új technológiák terjedésének. Azt nem hiszem, hogy a precíziós gazdálkodást rá lehet erőltetni bárkire, de nem is kell, mert a gazdasági szükségszerűség úgyis elkerülhetetlenné teszi. Aki elutasítja ezeket az újdonságokat és azt, hogy haladjon a korral, az sajnos, előbb-utóbb gazdaságilag ellehetetlenül.
Harsányi Zsolt:
– Igen, nemcsak pénz kell ehhez, hanem akarat is. Ugyanakkor látni kell, hogy pár évvel ezelőtt az automata kormányzás még nem volt annyira elterjedt mint ma, szinte valamennyi, 150 lóerősnél nagyobb teljesítményű traktorban ott van gyárilag. Ezt amikor hazavitték a gazdák a gépet és este kipróbálták, rögtön látták, hogy szuper dolog. Sajnos azonban a precíziós átállás nem úgy működik, hogy elfordítok egy kapcsolót és másnap már több profitom marad. Ehhez sokkal több idő kell, ezért is terjed lassabban, de a kényszer nagy úr lesz. Főleg, ha majd csak úgy lehet hozzájutni támogatásokhoz, ha az előző időszak gazdálkodásának adatait le kell adni. Azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindehhez jó minőségű kommunikációs háttérre van szükség kint, a szántó szélén, is, mert beszélhetünk róla, ha nem működik. Az pedig már egy újabb fejezet ebben a történetben, hogy mindehhez megfelelő birtokszerkezet is kell, a 2-3 hektáros területeken a nagy és egyre nagyobb gépek nem életképesek, egyszerűen nem lehet például permetezni ezeken a 30 méteres permetezővel...
Az állattenyésztésben, például a tejelő szarvasmarhatartásban számos esetben már most világszínvonalú technológiával és adatelemzéssel találkozhatunk – forrás: Pixabay
Szabó Levente:
Szerintem az implementációs képességet kellene fejleszteni, mert ebben nem állunk jól. Azokat az új technológiákat, melyek világszerte megjelennek, nem tudjuk elég gyorsan és hatékonyan a termelésbe integrálni. Tíz éve beszélünk a térinformatikáról és a drónhasználatról, de azóta lényegében csak egy helyben topogunk. Talán mostanában elindult valami... Egyik oldalról létezik egy erőteljes innovációs hullám, a másik oldalról viszont nagyon erős megtorpanást érzek. A műszaki társadalmat is meg kellene szólítani, a mostaninál sokkal, de sokkal erősebben kellene az informatika és az agrárium felé is terelni őket. Ugyanis fontos kérdés, hogy azokat a gazdákat mi módon lehet megszólítani, akik nem rendelkeznek a precíziós technológiára alkalmas gépekkel, nem használják a technológiát és nincs üzemirányítási rendszer sem.
A panelbeszélgetésen még az is elhangzott: a precíziós technológiával jelentős hatékonyságnövekedést lehet elérni, de bizonyos birtokméret alatt valóban nem éri meg vele foglalkozni.
"Szükség van rá mindenképpen, de nem biztos, hogy mindenkinek" – fogalmazott dr. Harsányi Endre. Győrffy Balázs ezzel ellentétben úgy véli: mindenkinek kellene foglalkoznia ezzel a technológiával, s a megszerzett információk alapján dönteni, hogy neki kell-e a precíziós technológia, illetve hogy merre, milyen irányban szükséges tovább fejlesztenie a gazdaságot. Előfordulhat, hogy növelnie kell a területét, vagy növénykultúrát kell váltania.
Harsányi Zsolt úgy fogalmazott: kicsiben valóban nem lehet így dolgozni, ott a bérvállalkozók tudnak segíteni, ezért fontos lenne nekik is kidolgozni valamilyen támogatási konstrukciót a technológiai fejlesztésre.
Szabó Levente pedig úgy véli: a kézimunkaigényes ágazatokban (kertészet, állattenyésztés) nem feltétlenül kell nagy méretben gondolkodni. Az azonban biztos, hogy a mezőgazdasági szektor "nagy" szereplőinek igenis, zászlóvivőnek kell lenni a precíziós technológia használatában.
